Božični rock koncert 2010! (2010)

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 11. június 2026

Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Športna dvorana / Postojna / Szlovénia
A koncert dátuma: 2010. 12. 24.
Látogatók száma: 1200
Jegyár: 13,00€

Immár tizenhetedik alkalommal rendezték meg Postojnában a hagyományos Božični rock koncertet. Olyan eseményről van szó tehát, amely megérdemli a bizalmat és a figyelmet, és Szlovéniában minden évben az egyik nagyobb évzáró rendezvény, amely összegzi az adott év koncertéletét. Nem feltétlenül csak a szlovénét, lehet, hogy az európait is. Ez persze attól függ, mennyire lelkes és gyakori koncertlátogató vagy, és hogy a személyes hatókörödet (és ennek nyomán a megvalósulását) mennyire sikerül kiterjesztened a minőségi koncertkínálat keresésére (innen a szükség, hogy Európa tágabb terében gondolkodjunk).

Itt vagyunk a helyszínen. Este kilenc előtt tíz perccel a bőrbe bújt heavy metal kancák, a Hellcats villámgyorsan rákapcsolódnak az áramforrásra, és elfoglalják a pozíciójukat. Ők voltak ugyanis a fesztivál első és egyetlen zenekara, amelyet hangpróba nélkül löktek a színpadra (a „nagy” Tabu állítólag előtte kerek 40 percig hangolódott a hangpróbán). Így hangzik fel Valentina Plaskan énekesnő üdvözlő beszéde, amely szinte üresen visszhangzik a sportcsarnok néptelen terében. Igen, a postojnaiak órái láthatóan tengermelléki idő szerint járnak, ott meg tudjuk, hogy az élet csak éjjel tizenegy után kezdődik. Hát igen. A magabiztos hozzáállás érzelmi sebezhetetlenséget kíván. Megesik, hogy üres nézőtér előtt kell belefeledkezni a hangszerekbe, de ha egy olyan nagy esemény része vagy, mint a Božični rock koncert, az bizony jó enyhítő körülmény. Legalább „hatalmas” médiajelenlétet garantál. A lányok saját anyaggal melegítették be a gyér számú fejeket. Ebben szerepelt a The Master’s Night is, amelyet Valentina korábbi nevén, Vladar noči címen konferált fel, és amelyet a Hellcats éppen Postojnában adott elő először (élőben) teljes egészében angol nyelven. Elhangzott még a Heavy Metal, a Steel Rider, a Sanjam demone, a Divja pot és a záró Hellcats is. A Hellcats nagy erénye a kiművelt színpadi megjelenés és a stílusos módon bőrrel és gitárokkal fűszerezett nőiesség. Magas sarkú cipők, miniszoknyák, kacér pillantások. Mindez persze a zenekar javára válik. A masszív, tágas színpadon kissé elvész a Saša basszusgitáros és a Katja gitáros „csupán” hajrázása, akik így, aktivitásuk ellenére, kevésbé mozgékony színpadi képet mutattak, ezt a „látszólagos nyugalmat” pedig Valentina énekesnő mentette meg az intenzív színpadi rohangálással. A lányok nagyon szolidan játszanak, olykor beront egy-egy bizarr hang, de tény, hogy a Hellcats fejlődik. Színpadilag is, hiszen fellépésről fellépésre jobban játszanak, és bőségesen kaptunk saját anyagot is, így itt nincs mit hozzátenni. A Hellcats felfelé ível. A koncepció kiválóan felépített, és ami a fő: a lányok maguk építették fel, és hisznek benne. Reméljük, hogy a stúdiódebütálás minél előbb kamatoztatja ezt.

A Mary Rose a Božični rock koncert igazi megtestesítője. Ha ők nincsenek a listán, akkor Božični rock koncert sincs. Gyönyörű őket nézni a színpadon. A rock és a metal kultikus slágereiből összeállított válogatásuk (Iron Maiden, Queen-medley, Van Halen, Whitesnake, Divlje Jagode), amelybe beletettek néhány saját számot a 2006 karácsonyán megjelent kiváló „Feniks” lemezről (Izgubljen v času, Kralj za eno noč, Sam, Akcija), mindig telitalálat a rockkoncertek rulettjén. Žanil Tataj – Žak énekes, aki egyébként Rijekából származik, 2010-ben is a szlovén rockszíntér egyik legkiválóbb énekese marad. Számára nincs leküzdhetetlen akadály a hangfekvések széles skáláján való utazásban, amelyen tollkönnyedséggel viszi át a vokális erejét. A Mary Rose ezzel a fellépéssel is bebizonyította, hogy igazi hard rock attrakció, amely sajnos túl ritkán lép színpadra. A fiúk 2011-re új lemezt ígérnek, úgyhogy reméljük, hogy a zenekar ritka koncertjelenléte gyökeresen a fellépések javára fordul. A hang nem volt a legjobb. A gitár néhányszor érthetetlenül felbőgött, Ekinek pedig technikai gondjai is voltak a színpadon (egy ponton a gitárja teljesen elnémult). A felújított felállás, amelyet David Debevec dobos és Sandi Trojner billentyűs erősít, tehát továbbra is a magas minőség szinonimája, amely Szlovéniában megőrzi a hard rock hagyatékát, erősen kiemelt dallamossággal. A Mary Rose volt az a zenekar, amely este tíz körül komoly számú látogatót vonzott a színpad elé, ami bizonyíték volt rá, hogy a postojnai közönség szemében (és fülében) is továbbra is nagyra becsült zenekar.

Az első zenekar, amelynek sikerült megoldania a sportcsarnok összes akusztikai csapdáját azon a napon, a Rock Shock volt. A fiúk meglepetést ígértek, és azt úgy szolgálták fel, hogy fellépésük első tíz percét átengedték a Mit zenekar kollégáinak, akik felléptek a színpadra, és a Rock Shock fennállásának tizedik évfordulója tiszteletére előadták az egyik dalukat, a koncertet pedig a „Stik” (2009) című debütáló lemez egyik saját számával nyitották. A két zenekar kiváló barátságának gesztusa ez, akik már két éve sikeresen népszerűsítik aktuális lemezeiket Szlovénia-szerte, a „Rock Stick” turnéba összefogva. A hátralévő játékidőben a Rock Shock új, kiváló stílust mutatott, amelyben többnyire a „Rock Shock” című stúdiódebütálásuk dalait adták elő. A fellépés első felében csatlakozott hozzájuk a színpadon a kolléga és az Ema 2005 győztese, Omar Naber, aki rövid időre leváltotta Matej Zalar énekest. A fiúk így Omar Vse kar si želiš című dalába vágtak bele, majd a Glej me v oči című számmal tértek vissza a Rock Shock repertoárjához. Ez az egész körülményegyüttes alaposan felhevítette a közönséget, amely nem titkolta a remek hangulat jeleit, a Rock Shockról pedig elmondhatjuk, hogy magabiztosan megőrizték pozíciójuk hitelességét az idei Božični rock koncert fellépőinek listáján.

Éjfél körül özönlöttek a színpadra a rövidnadrágosok, az Elvis Jackson, vitathatatlanul az egyik legjobb „élő” zenekar errefelé. Emellett azon kevés hazai zenekar egyike, amelyik sikeresen koncertezik külföldi színpadokon, és szélesebb európai körben is ismert. Ezúttal valamivel kevesebb kelléket hoztak magukkal, amilyen a nélkülözhetetlen felfújható matrac, a labdák és a vécépapírtekercsek, amelyeket jóval nagyobb mennyiségben megszoktunk a önálló fellépéseiken. De nélkülük is parádés bulit csaptak, olyan bulizásra kiválóan alkalmas zenekarként, ahol többnyire a fiatalabb közönség dominál. A repertoár klasszikus volt. Hallottunk néhány számot a kiváló új, Against the gravity albumról is, és persze nem maradtunk le Buda akrobatikájáról sem, aki különféle tornászelemekkel szórakoztatott minket, és a közönség közé tett kirándulásai során ügyesen manőverezett a monitorok és a biztonságiak között. A szervező választása tehát nem is lehetett volna jobb, és úgy tűnt, hogy a koncert az Elvis Jackson fellépésével elérte a csúcspontját. De nem így volt.

A színpadon egy rövidebb szünet után a Tabu követte őket. Első pillantásra kissé szokatlan választás, hiszen az Elvis Jackson extravagáns gitárrockjától a Tabu csiszolt popjáig elég nagy az ugrás. De az összeszokottság, a profizmus és mindenekelőtt az idei karácsonyi este főszereplőinek jó zenéje eloszlatta az efféle kétségeket. Ha az Elvis Jacksont inkább bohócoknak és szórakoztatóknak tekinthetjük (természetesen a kifejezések legpozitívabb értelmében), a Tabunál a zene az első. Vitathatatlan aduászuk a jól fogadott, rádióbarát slágerek garmadája is, amelyekkel az elmúlt évtizedben örvendeztettek minket, és ide tartozik a Dobra vila, a Divje és a Lahko sem srce. De a Tabu persze ennél több. A többi hazai popelőadótól főként a találékonyság és a zenei intelligencia választja el őket (amihez kétségtelenül hozzájárult az albumaik producereinek megfontolt kiválasztása is), és persze a kiváló színpadi előadásmód. Az is világos, hogy a hallgatók már rég megkedvelték Tina énekesnőt, aki az elmúlt három évben alaposan beérett, és kicsiszolta a fellépését, és hogy a zenekarnak a többi személyi változás sem ártott egy cseppet sem. A zenekar így magabiztosan igazolta az est sztárjainak szerepét, és kiváló hangulatot teremtett.

A Tabu átadta a színpadot Klinar Rock partyzanijának, akik a kora reggeli órákban sikeresen levezették az estét. Az idei postojnai Božični rock tehát ismét rendkívül sikeres volt, sőt akár azt is mondhatnánk, hogy Szlovéniában kevés rendezvény van, amelyet évről évre ilyen jól látogatnak. Ehhez a megállapításhoz természetesen hozzátartozik a meghívás a következő postojnai gitárbulira is, december 30-án, amelyet a Requiem és a Lene kosti zenekarok koronáznak meg.

szöveg: Aleš Podbrežnik (Hellcats, Mary Rose, Rock Shock) & Tomo Jurca (Elvis Jackson, Tabu)

fotók: Aleš Podbrežnik