Bombasztikus este az Orto Barban! (2008)

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 11. június 2026

Helyszín: Orto Bar / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2008. április 28.
Látogatók száma: 70
Jegyár: 7,00€

Adam Bomb kétségkívül a rock n’ roll megtestesült inkarnációja. Ennek a 44 éves rock-desperadónak az izgalmas karrierje minden irigységet megér. Már 1979-ben megalapította első feldolgozászenekarát a későbbi Queensrÿche-énekessel, Geoff Tate-tel, nem sokkal később pedig egy Eddie Van Halennel való találkozás örökre megváltoztatta az életét. A fazon, aki a fellépéseire tarka, steppelt, testhez simuló cuccokba öltözik, göndör hajjal és a szeme körül elmázolt fekete szemfestékkel, úgy fest, mint egy Captain America meets Marc Bolan az új korszakból, de a régi szokásokkal. Eleve érdekes esemény ez, hiszen Adam Bomb garancia a legőszintébb rockshow-kra, amilyeneket csak el tudsz képzelni.

CYCLONE:

De haladjunk szépen sorjában! Este kilenckor már vidáman dübörögtek a színpadon a ljubljanai Cyclone-osok. Az ötös feldolgozások és saját szerzemények keverékét hozta. A Cyclone nemrég frissítette a felállását, így (majdnem) a megújult, ígéretes hard rock (sleaze/hair metal beütéssel) banda keresztelőjéről volt szó. Ígéretes, az biztos. A Hardline-os Hot Cherie feldolgozással induló nyitány ezt az ígéretet azonnal igazolta, a Talk Dirty To Me (Poison) pedig a folytatásban a zenekart biztatni érkezett nem kis létszámú közönséget már vidám vágtára sarkallta. A srácok és Anja, a billentyűs a közönség nagyon lelkes buzdításának hála teljesen elfogadhatóan, biztonságosan vitték haza a repertoárt. Éreztünk néhány botlást, főleg az énekesen látszott, hogy a színpadon még nem találja egészen a helyét, pedig a (ohohó!) Livin’ On A Prayer (Bon Jovi) alatt még egy atomnyi plusz visszacsatolást próbált kicsikarni a közönségből. Volt némi görcsösség és feszélyezettség, egy kis „mellétrafálás” az énekdallamokban. Ennek oka a hangos színpadi hangosításban keresendő, hiszen a srác a játék alatt a saját hangját egyáltalán nem hallotta. De hát így megy ez. Minden kezdet ilyen. Az autósiskolában és az első matekdolgozatnál is. A banda három saját számot is felvonultatott, majd zárásként még elsütötte a gyújtós Kiss-klasszikust, a Crazy Nights-ot.

Szépen kihasznált lehetőség volt, 2008. május 24-én pedig a Hellcats társaságában a Cyclone fellépése kétségkívül még egy szinttel feljebb lép. A lényeg, hogy az embereknek volt mit nézniük, a zenekarnak pedig a közönség féktelensége és felszabadultsága önbizalmat adva segített átlépni az újabb újjászületés első lépcsőfokain.

A Cyclone szettlistája:

1. Hot Cherie

2. Talk Dirty To Me

3. Follow You

4. Livin’ On A Prayer

5. Desire

6. Magic Ride

7. Crazy Nights

BROKEN ARROW:

A Broken Arrow a Brežice-i srácokból áll, akik a Cyclone-nál valamivel több színpadi rutinnal rendelkeznek. Ez azonnal meg is látszott. A hang tömörségén, a hangszerek kiváló összehangoltságán, a riffelés, a folyékonyan futó basszusgitár és a kompakt dobpofonok viszonyán, amit a zenekar a nyitó Polet v nebo-val egy pillanat alatt megteremtett. A banda sikeresen ügyel az „imidzsre” is, ami hozzátartozik ahhoz a zenei műfajhoz, amelyet a fiúk művelnek. Főleg annak köszönhetően, hogy a természetes bárányfürt, amellyel Anyatermészet Matjažt, az énekest megajándékozta, a fején büszkélkedik. Ott vannak még a Ray Ban „classic” szemüvegek is, és a srác első látásra úgy hatott, mint az elveszett Ian Hunter (Mott the Hoople). A fiúk a Bon Jovi-s alapokra támaszkodó hair metalt művelik, és mindenki, aki még emlékszik az XYZ-re, a Silent Rage-re, a Poisonre, a Giantre és a hasonló hair-„csajokra” az arany nyolcvanas évekből, otthon érezheti magát. A Broken Arrow nem felejtette el visszadobni a Cyclone-nak a labdát a Bon Jovi-féle You Give Love A Bad Name-mel. A saját anyag, a feldolgozásokkal (Zdaj ko si sama, Hit the Streets, We Ride, Big City, Glam, Fight Fire, Big City Nights (Scorpions), Le sedemnajst (Šank Rock)) vegyítve kitűnően melegítette a közönséget. Persze érezhető, hogy Matjažnak főleg az éneken kell még sokat építenie, mert a minősége elég ingadozó volt, még ha kicsit érdes hangszíne tökéletesen passzol is a Broken Arrow zenéjéhez. Kérdés, milyen volt neki a színpadon, jól hallotta-e a monitorokat, mert néhányszor érezhetően összeakadt a hangnem a négy társa kíséretével.

A Broken Arrow magabiztosan működik, Matjažnak van karizmája, a fiúk nagyon jól összeszokott gépezet, a színpadi játékuk meggyőző. A megjelenésükbe az ember még több pimaszságot javasolna. Hogy a lányok szeretik a pimasz fiúkat, akik édes hazugságokat suttognak nekik, azt persze igazolta a közönség nemek szerinti aránya, ami ezúttal elég kiegyenlített volt, a női rész pedig különösen lelkesen tornázott a színpad alatt. Nagyon forró kis buli volt. De azért még csiszolni kell a dolgot, fiúk.

ADAM BOMB:

És most jöjjön a forró, hőn várt trió! Adam Bomb gitárt lóbált és a mikrofonba üvöltött, mellé csak egy ritmusszekcióra volt szüksége. A fickók felmennek a színpadra, begyújtják a motorokat, és kezdődik az őrület. Mulatságos és egy pillanatra szomorú is volt, hogy a fotósoknak ezúttal könnyebb volt előre jutniuk és pár képet lőniük, mert a közönség nyilvánvalóan nem ismerte túl jól Adam Bombot, így szétszéledtek a színpad alatt. De nem sokáig. A trió energiája, rendkívüli színpadi mozgékonysága, a rock n’ roll hajtás, jól megkenve a koszos punkos akcentussal, amiért leginkább Adam éneke a felelős, gyorsan visszahozta a közönséget a színpad elé, és vagy 70 őrült végig őrjöngött. Adam nem sokat beszélt az emberekhez, nem is volt rá szükség. Az egyszerű, közvetlen, de pofátlanul erogén és rockos feszültséggel teli, rövid, velős és hatásos dalok teljesen leigáztak, és szabad vágtába lódítottak, úgy, hogy beleolvadtál a rock energiájába. Tényleg. Adam Bomb a rockfigura megtestesült inkarnációja. A fazon a saját anyag mellé néhány rendkívül szellemes feldolgozást is beiktatott, amivel felgyújtotta a fellépését. Elsősorban a The Song Remains The Same (Led Zeppelin), a New York New York (Frank Sinatra), a Day Tripper (The Beatles), az I Want You To Want Me (Cheap Trick), teljesen egyedül a színpadon pedig Adam a Van Halen-féle Eruption című számot adta elő.

Adam Bomb tudja, hogyan tartsa lábon a közönséget. Ezért nem kell a nyelvét forgatnia, forgat helyette valami mást. Higgadtan felhúz a közönségből két lányt, egy szőkét és egy barnát a színpadra, akik nagylelkűen átadják magukat, hogy vad kánkánt járjanak neki, miközben ő a mikrofonba hörög. A látnivalónak nincs vége, amikor Adam Bomb előadja a poharas és konfettis trükkjét, amellyel bőkezűen szórja a közönséget, mindezt pedig fergeteges energikus fellépése végén tetézi a lángoló, „mérgező rózsaszín” Gibson Les Paul gitár elégetésével, ami a Rock Like Fuck című szám minden rock ‘n’ roll primitívségét kíséri, a legutóbbi, szintén ezt a címet viselő 2005-ös stúdióalbumáról.

A srácok visszatérnek ráadásra, és lenyomják még a Won’t Get Fooled Again-t (The Who). Adam Bomb ebben még egyszer megerősíti, milyen kiválóan bánik a Flyin’ V Gibson gitárjával. A kezdő bevezető részt, amelyet az eredetiben a billentyűk vezetnek, kiválóan olvasztotta át gitárvonalakba, a szám pedig alapból is úgy van felépítve, hogy a punkos beütés remekül áll neki.

Adam Bomb a két előzenekarral együtt izzóra hevített rockestet kínált, amely az Orto Barban az embereket távolról sem hagyta hidegen, és amely felkelti azt a spontán energiaáramlást, amelyet sokszor hiányolni lehet a koncerteken, vagy nekem van az a balszerencsém, hogy már nem járok igazi koncertekre. Egyszóval bomba, ami feltölti az akksit és visszaadja a lendületet! Örvendetes, hogy a fiatalok Szlovéniában újra felfedezik a hair/sleaze/glam metalt és a rockot.

szöveg: Aleš Podbrežnik

fotók: Aleš Podbrežnik