Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2022. 11. 22.
Produkció: Simon Jovanović
Az album hossza: 50.21 perc
Műfaj: Alternative Rock / Art Rock
Értékelés: 8.5/10
A Bogunov egy sajátos zenei artizmust képviselő kvintett. Rendesen megfutott kilométerekkel a hátuk mögött, még ha a diszkográfia ezt nem is harsogja. A 2020-ban megjelent bemutatkozó album, a „More bijesa” (RockLine kritika) ugyanis egész tizenöt évig készült. A társaság előtte sokat játszott együtt, és közben érett is egymás mellett. Nem csoda hát, hogy a Bogunov már az első lemezén (művészi tekintetben) rendkívül csiszoltan és kidolgozottan mutatta be zenei karakterét. Kifaragott, egyéni zenei dossziéval.
Az új album, vagyis a „Dolazimo u miru” tehát két év különbséggel követi az elődjét. Már nem hoz akkora izgalmat, mint a debütálás. Lehetne fordítva is, de nem az. Aki hallotta a „More bijesa” lemezt, azt a „Dolazimo u miru” nem sokban fogja meglepni, ha egyáltalán. A „Dolazimo u miru”-val a Bogunov az elődje művészi lövészárkaiban marad, ami teljesen elég is, hiszen, mint mondtam, a zenekar már az első lemezén kiválóan letette a védjegyek zömét, amelyek az önálló, művészi hitvallás felismerhető kifejezésmódját meghatározzák. Ebben a zónában a Bogunov megőrzi a saját artizmusának működő formuláját, elmélyíti és ápolja. Ezért a két album között a zenei kifejezésmódban nem érzékelhető különösebb elmozdulás.
A „More bijesa” albumon összesen 11 saját szerzemény található, alternatív rock alapokon, amelyek ismét teljes adagban kacérkodnak a pop retorikával, a Yu-rock melosz gondtalan, diadalittas korszakával, valamint a bluest idéző, befelé forduló pillanatokkal, miközben elsősorban megint szem előtt kell tartani, hogy a figyelem középpontjában Ognjen Zeljić egyedi hangja áll. A költői prédikálás mestere az új lemezen is domináns figura. A dalok hangszerelése és arculata időnként meghajol a vokális személyisége előtt, többször odáig, hogy a „Dolazimo u miru” már-már énekes-dalszerzős hangot üt meg. Ebből a szempontból a Visoki sud az album figyelmét megpecsételő fordulópontja. Tőle nem áll messze a Predivna si sem, ahol a sanzon-felhang is hangsúlyos. De ezt már a „More bijesa” lemezen is felfedeztük. Az olyan pillanat, mint a Strah od istine, olyasmi, amit a Bogunov pályafutása során még nem próbált ki. Albumbéli különc, amely a kompozíció felépítésének vonásaival és az előadással is bizonyítja, hogy a Bogunov kiváló zenészekből álló csapat, amely a saját zenei receptjében egyetértésben és harmonikusan lélegzik, ami egyben azt is igazolja, hogy az ötös egymásra hangolódásának kémiája (a stúdióban) hibátlan szinten működik. Sötét melankólia! Szomorúság, amit vágni lehetne. Epekedő misztika is. A gitárok „jangle” hangzása a moll dallamok kibontásában, a „reverb” hanghatás kultúrájával övezve, még a „southern rock” melosszal is érintkezést teremt (Da si tu). Az album bevezető része az első három tétel nagyobb rockos erején szárnyal, amit a címadó dalban a két gitár különösen dühös, felbőszült frazírozása koronáz meg.
A produkció ismét kiváló. Meleg, élő, organikus. Kifinomult. A két gitár a „jangle” és az enyhén „torzított” frazírozás keverésére építhet, ami a kompozíciókban kiválóan kihasználja a hangteret, kontrasztos szélességet és atmoszferikus mélységet ad a daloknak. A billentyűk organikus „burka” mellett, amely a hangszerelésben gyakran orgonahangzást is hoz, a számok hangulati érintése annál intenzívebb. A megélt ének vokális kifejezésével összhangban a Zemljič gazdag és pazar költészetének üzeneteibe zárt érzelmek felfokozása annál nyomatékosabb és megragadóbb. Ebből a szempontból a „Dolazimo u miru” gyönyörűen kerek zenei testként írható le, amelyet minden lépésnél a kicsorduló szenvedélyek megragadó, teátrális forrása díszít. Az album bevezető rockos lendületét a lemez közepén a könnyed, oldott és játékos O Radosti szellőzteti ki, amely az akkordok fokozásával (a versszakból vissza a refrénbe) igazolja a zenekar hangszerelői agyafúrtságát (a szám refrénnel nyit). Esélyes a rádióhullámok szemmel láthatóbb frekvenciáin való pörgetésre. Szlovéniában és a néhai közös állam tágabb térségében.
Egyenesen, kertelés nélkül szólva (energetikai-vibrációs szempontból) a Bogunov ma a szlovén zenei színtéren az, ami a nyolcvanas években a szlovén rockszínpadon a Lačni Franz volt. Ez mindenképp hízelgő összehasonlítás, de megáll a lábán. Ebben a tekintetben meghatározó a már említett költői erő, Ognjen Zeljićé, akihez ma a szlovén rockszíntéren nehéz bárkit is odaállítani. Zenei kifejezés és költészet tekintetében ez az album, akárcsak az elődje, ráillik a szlovén rockközönség általános karakterére.
Az album végére tett Uspavanka za Borisa D. rendkívüli kifejező hatást ér el. Korábban szóltunk a misztikáról. Itt a zenekar egyáltalán nem fukarkodik vele. Ez a szám libabőrt fakaszt a magas és a bőr alá hirtelen beférkőző zenei hozama miatt is, amely szigorúan mollban bontakozik ki. A rákövetkező további tíz percnyi csend a dal része. A címe alapján a szimbolikus jelentését magatok is kitalálhatjátok. Hogy önfejűen elmerülhessetek Boris Dvornik álmaiban. A záró helyen ezt a számot könnyen helyettesíthetné az Epitaf ljubezni is, a versszak és a zeneileg megragadó refrén markáns kontrasztjával, amely a teátrális dagályosság kibontakozásának keserű-szomorkás fogását viszi a dalba.
A „Dolazimo u miru” megszilárdítja a Bogunov státuszát, mint a szlovén zenei térben sajátos szerzői karizmával és energetikai vibrációval bíró zenei attrakció, amely artizmusában a kifejező mélység szenvedélyeket és szívből jövő érzelmeket érint, és ismét teljes vérrel ragadja magával hallgatóját. Ez az album határozottan kopogtat a szlovén „mainstream” ajtaján. Vele a Bogunov büszkén halad a saját maga kijelölt zenei kifejezésmódjának ekliptikáján, amely egy gyönyörű új zenei fejezetben nyilvánul meg.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Sakupljač perja (2:23)
2. 98% (4:22)
3. Dolazimo u miru (3:14)
4. Da si tu (3:05)
5. O radosti (2:45)
6. Sanjao sam (4:54)
7. Predivna si (ft. Aaron Hopkins) (2:36)
8. Epitaf ljubezni (3:49)
9. Strah od istine (5:25)
10. Visoki sud (3:31)
11. Uspavanka za Borisa D. (3:18)
Felállás:
Ognjen Zeljić – ének
Peter Pavičić – gitár
Vladimir Zelić – gitár
Rok Škrlj – basszusgitár
Rok Skoliber – dob
Közreműködő zenészek:
Tomaž Krstič, Aaron Hopkins, Mira Kotlica, Tanja Tavzelj, Rok Ulaga, Simon Jovanović, Marko Herak, Master Čulk, Mitja Kocjančič
