Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: MetalDays 2013 / Tolmin / Szlovénia
Az interjú dátuma: 2013. július 22.
Az amerikai Pentagram már a múlt század hetvenes éveinek elején elkezdte a pályafutását, és a doom metal egyik úttörőjének számít. A viharos történetű zenekar egyetlen állandó pontja a központi figura, az excentrikus énekes, Bobby Liebling, aki egyszerre felelős a banda ismertségéért és homályban maradásáért. A Pentagram ugyanis karrierje elején folyamatosan a siker szélén táncolt, mindig csak egy lépésre egy jelentős, nagy kiadóval kötött szerződéstől. Hiába a nagy akarás, a banda minden reménye éppen Bobby miatt úszott el. Ő már fiatalon beleesett a drogfüggés kiút nélküli mélységébe: a mértéktelen drogozás miatt elkésett a próbákról, nem jelent meg a koncerteken, összeveszett a zenekar számos tagjával, a producerekkel, a kiadók képviselőivel… és a Pentagram a jó stúdiólemezek ellenére is egyre mélyebbre süllyedt a feledésbe. Egészen addig, amíg 2011-ben meg nem jelent a kiváló Last Days Here című dokumentumfilm, amely a zenekar újabb felemelkedését és Bobby (sikeres?) drogok elleni küzdelmét követi végig. A Pentagram hosszú története során idén először állt meg a tolmini MetalDays fesztiválon, ahol fantasztikus koncerttel igazolta legendás hírnevét. A koncert előtt interjút készítettem Bobbyval, bár ezt nehéz a szó klasszikus értelmében vett interjúnak nevezni, hiszen a drogozással töltött hosszú évek nyomot hagytak rajta. Bobby ugyanis gondolatfolyamba kezd, és mindent elmond, amiről nem is kérdezted. De hát Bobby már csak ilyen.
Bobby Liebling az elmúlt években az újra aktív Pentagrammal bejárta a világot, a nyári turné pedig a zenekar történetében először Szlovéniába is elhozta őket, ahol a Metaldays második színpadának hétfői headlinereként léptek fel. Egy-két órával a koncert előtt köszöntöttem Bobbyt, és megkérdeztem, milyen a turnéélet.
Nagyon szépen köszönöm. Tegnap szabadnapunk volt, Bécsben töltöttük. Azt hiszem, tegnap volt, a turnén a napok gyorsan összefolynak. De holnap este kilenckor már otthon leszek a feleségemnél, pedig eltiltott tőlem. Durva szóváltásunk volt, soha nem ütöttem volna meg, de nagyon megijedt tőlem, és elment a bíróságra távoltartási végzésért. Ő és a fiam az egyetlenek, akim vannak, a szüleim hamarosan már nem lesznek, apám 93 éves, anyám 82. Ennyi idősen már így megy ez, nem kell, hogy bármi baj legyen veled, egyszer csak nem ébredsz fel. Már 62 éve házasok! De ahogy mondtam, a fiam és a feleségem mindenem, ő a legjobb barátom, a rokon lelkem, pedig mindössze 27 éves. És gyönyörű, hogy majdnem meghalok.
Hallie Liebling jelentős és látható szerepet kap a Pentagramról és Bobby Lieblingről szóló Last Days Here című dokumentumfilmben is, amelyben a szokatlan páros, a doom metal Sid és Nancyje, megismerkedik egymással. Bobby ezt sosem felejti el megemlíteni.
Hallie most még szebb, mint a forgatás idején, igazi nő lett belőle, a „baby fat”-et is levedlette (nevet). Istenem, az anyósom hat évvel fiatalabb nálam, és a lelke mélyéből gyűlöl. Csak arra vár, mikor hajtok le valami hídról vagy valami ilyesmi. Pedig nem fogja fel, hogy Hallie talált rám, és nem volt könnyű megtalálni, mert a telefonszámom harminc éve nincs benne a telefonkönyvben. Elegem lett a különféle firkászok állandó hívogatásából, akik interjút akartak, de megfeledkeztek az időeltolódásról, és hajnali háromkor csörögtek.
Bobby a hetvenes évek eleje óta áll színpadon, és a rock ‘n’ roll világa már nem ugyanaz, mint volt.
Régen egész éjszakákon át holtrészegen tomboltam, ma meg ha este kilenckor leülök egy székre vagy lefekszem a kanapéra, azonnal elalszom. Ha rajtam múlna, már aludnék, de még le kell játszanom a koncertet, és bár nem akarom, ez az egyetlen, amihez értek, és ebből tartom el a családomat. Ráadásul a gazdasági válság miatt manapság a gázsi teljesen gyalázatos. A hetvenes években háromnegyed óráért 100 ezrest kaptam, most meg örülhetsz, ha egy óráért 5 ezer dollárt megkapsz. Ráadásul még 12 embert is ki kell fizetnem. Bullshit. De dolgoznom kell. Mi marad a végén, ha a rock ‘n’ roll bizniszben vagy? Társadalombiztosítás? Nem. Nyugdíj? Nem. Egészség? Nem. Egészséges fogak? Nem. Mi marad a végén? Nyugdíjas vagy, szegény, beteg, mindenki elfelejt, és jön a következő fiatal, éhes oroszlán. Bobby Liebling? Ki is ő?
Sok minden a génekben van, és az alma nem esett messze a fájától, hiszen Bobby hároméves fia már az apja nyomdokain jár.
Pont jó szakmám van, a fiam egy kis műanyag mikrofonnal járkál a házban, és énekel. Amikor meg leül, elkezd a pálcáival ütni mindent.
Dobos lesz?
Dehogy! A dobosok totál bolondok. Minden dobos, akivel valaha találkoztam, teljesen kattant volt. Esküszöm istenre. Nyilván valami genetikai vagy orvosi defektusról van szó, az összes dobos kurva őrült. Az évek során kábé öt-hat különböző dobosom volt a zenekarban, és igen, mind őrült volt. Ha Bobby jr. énekes akar lenni, azt komolyan kell csinálnia, és nem szabad otthagynia a munkahelyét. Nem úgy, mint az apjának, aki szinte lehetetlennel kísérletezett. Nézd meg, hány évesen hagytam végre abba a drogot, és komolyodtam meg!
Liebling már zsenge ifjúkorában megismerkedett a drogok világával, de a „szex, drogok és rock ‘n’ roll” első tagja sem volt idegen tőle, és középiskolás hippiként a bájait különösen szívesen vetette be a pompomlányoknál.
Hét évesen kezdtem drogozni, tizenkét évesen már kokaint és heroint árultam. Az ártatlanságomat egy húszéves bártáncosnővel vesztettem el tizenkét évesen. Ma ez pedofília, de akkor ez egy jó dugás volt, és szexeltem valakivel. Yeah! (nevet) Erről szól a Prayer For An Exit Before the Dead End: „Causin’ notches conquered crotches / Finally saw was just hell on earth.” Mielőtt megismertem a feleségemet, 1600 nővel voltam. Az elég sok csaj. Szerintem. Régen megőrültem a pompomlányokért, az iskolai sportolók összes csaját lefektettem. Másnap meg odaléptem a folyosón a pasijához, és elmondtam neki, hogy a csaját fantasztikusan jól szopja. Aztán futottam, amerre a lábam bírta (nevet). Ezt direkt csináltam. Elég bátor voltam, mert nem vagyok nagydarab ember, viszont gyors futó voltam, ráadásul a sportolók nyaka nem volt más, mint szteroidon tartott görögdinnye.
A már-már elfeledett és homályba merült Pentagramra a kiváló Last Days Here dokumentumfilm hívta fel újra a figyelmet, Liebling pedig már korábban beharangozta a visszatérését.
Én ezt nem nevezném visszatérésnek, inkább kezdetnek, ami még 2009-ben indult, amikor újra elkezdtünk játszani. Azelőtt, 55 éves koromig, egész életemben összesen öt országot láttam. Decemberben leszek 60 éves, és az elmúlt négy évben Szlovéniával együtt 40 országban játszottam!
Bobby Liebling élete évtizedeken át kizárólag a drogok körül forgott, a szülei pincéjében élt, és egész nap semmi mást nem csinált, csak crackelt. A mélyből éppen Hallie húzta ki.
Amikor a feleségem azt mondta, hogy szeret (21 éves volt, én meg 53), de így nem tud nézni engem. Akkoriban óriási mennyiségű metadonon voltam, és naponta 500-1000 dollárnyi crack ment el. 27 évig crackeltem, 32 metadonklinikán és 35 elvonóközpontban fordultam meg. Mindegyikből kisétáltam, a mosdókban drogoztam, éjjel csempészték be nekem a crack-et, cigi helyett crack-et szívtam. A feleségem miatt hagytam abba a drogot elvonó nélkül, kórházak, programok, tanácsadások és a 12 lépés nélkül. És ha érdekelnek az elvonási krízisek, én vagyok a megfelelő címzett.
Képgaléria
