Előadó: Michael Gill
Kiadó: Progrock Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 50:02
Értékelés: 3.2/5
A ProgRock Records nemrég újabb kiváló muzsikust vett a szárnyai alá: Michael Gill zongoristát és billentyűst. Gill, aki egyebek mellett zeneszerző is, mesteri játékával szülővárosában, San Franciscóban vált ismertté, ízlése azonban mégis a progresszív rock felé húzta. Éppen ezért egy csomó kiváló zenészt gyűjtött maga köré, és felvette első szólólemezét, a „Blues for Lazarus”-t.
Már a címből egyértelmű, mely műfaji elemek dominálnak majd. A blues amúgy is a rock és alműfajainak alapja, Gill azonban nem áll meg nála. Jazz, funk… mindez jelen van a zenéjében, legyen szó billentyűkről, elektromos gitárról, dobról, basszusgitárról vagy szaxofonról. Csatlakozott hozzá egyebek mellett a híres dobos, Dave Weckl, aki a Chick Corea Elektric Banddel lett ismert, valamint a kiváló szaxofonos, Dave Koz, akit leggyakrabban David Sanbornhoz hasonlítanak.
A „Blues for Lazarus” albumon Michael Gill inspirációját főként a legkülönfélébb sci-fi szerzőkben keresi, például Frank Herbertben, William Gibsonban és Robert Heinleinben. Erről árulkodnak a dalcímek is, például a harmadik szám, az „Arrakis”, amely egyébként a bolygó neve Herbert sci-fi sikerregényében, a „Dűné”-ben. Stílusát tekintve az album igen változatos. Gill minden számnál a bluest veszi alapul, ám ez az elektromos gitáros, torzított hangzású bluestól a szinte már akusztikus bluesig mozog. Kompozíciós szempontból a számok remekek, az instrumentális „Arrakis” és „Memory of a Dream” valószínűleg a lemez csúcspontjai. A problémát azoknál a daloknál, ahol ének is felbukkan, főként az énekes, Dave Cowden jelenti. A szövegek önmagukban sem erősek, Cowden mellett pedig olyan érzésünk támad, mintha egyáltalán nem tudna énekelni; a „Colorado” az egyetlen szám, ahol eltalálja a megfelelő intonációt, és nemcsak tisztességesen, hanem kifejezetten remekül végzi a dolgát. Az ének így az album legnagyobb gyenge pontja, hiszen a sokat ígérő hangszeres hátteret alaposan elrontja. Meg kell említeni még a „Here Comes the Flood” című dalt, amely 1977-es alkotás, egyébként Peter Gabriel szerzeménye. Itt Michael Gillnek kiválóan sikerül a feldolgozás. Az amerikai egy lassabb, zongorára építő változatot készített, ami logikus is. És ahogy az eredeti libabőrt csal a hallgató bőrére, úgy ez Michael Gillnek is sikerül, amiért nagy dicséret jár neki. Az átlagos hallgatónak viszont valószínűleg a közhelyes balladisztikus „Stay the Night” fog a legjobban tetszeni, amelyet egyenesen rádiós lejátszásra szántak.
Összegzésként elmondható, hogy Michael Gill kiváló zeneszerző és billentyűs, de még sokat kell dolgoznia, hogy kitörjön a mai art és prog rock átlagosságából. A „Blues for Lazarus” biztosan sokkal jobb lenne, ha az ének is tisztességes volna. Fenomenális lenne, ha az énekes, nos, maga Peter Gabriel lenne. Stilisztikailag ugyanis biztosan beleillene Gill zenei víziójába. Mindenesetre a „Blues for Lazarus” biztosan meghallgatásra érdemes album, bár valószínűleg csak egyszer-kétszer fogjuk végighallgatni.
Felállás
Michael Gill – zongora, billentyűk
Snappy Dave Cowden – ének
Rick Ellis – ének
Rob Fordyce – basszusgitár
Glenn Harris – gitárok
Michael Oliver – dobok
Vendégzenészek:
Amy Brodo – cselló
Dave Koz – szaxofon
Gary Meek – szaxofon
Callie Thomas – ének
Sylvia Herold – ének
Tom Valdez – gitár
Mike Jacobs – basszusgitár
Dave Weckl – dobok
Producer
Michael Gill
Számlista
1. Merlin’s Journey (8:08)
2. Blues for Lazarus (6:39)
3. Arrakis (8:05)
4. Tomorrow’s World (3:56)
5. Here Comes the Flood (5:54)
6. Memory of a Dream (3:38)
7. Colorado (3:55)
8. Stay the Night (4:33)
9. Rain (5:14)
