Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Grrizli Madams
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 25:00
Értékelés: 4/5
Bármennyi fejlődési ágon és sokszínű alkotói kifejezésmódon ment is át a rock fogalma az artizmus értelmében (és szerencsére ennek nem látszik a vége), a jó rockzene létrehozásának egyik alapaxiómája még mindig megmozdíthatatlanul kőkemény: a rock hagyománya akkor hat a legjobban, ha az energetikai kifejezőerők háromszögben tudnak elrendeződni. Trió formációban. Ha kimondjuk, hogy trió, a rockzene fejlődésútján sorjáznak a „forradalmi hatás” példái: Motörhead, Rush, Grand Funk Railroad, The Police, Nirvana…
A Grrizli Madams több mint tíz éve létezik, kiadóként viszont csak négy éve működőképes. És igen: trió! A „V vrtincu vsemogočnega miru” (2010) EP-vel és a „SNTNTN” (2012) stúdióelső albummal teljes joggal horgonyoztak le a szlovéniai alternatív rock-underground zenei kovácsainak lényegi köreiben, akik a zenei tartalmukkal ma tulajdonképpen az egyik fő pillérét jelentik. Azok közé a zenekarok közé tartoznak, amelyek meghatározzák a szlovén „underground” hangzás fejlődési-művészi határait az új évezredben. Ezért a Grrizli Madams együttest szigorúan komolyan kell venni. Nagyrészt éppen „szerves komolytalansága” miatt (de ezt hagyjuk a szöveg folytatására). A zenekar mindkét kiadványával jelezte, hogy különleges előadóról van szó, aki öntörvényű, hiteles zenei anyagot fejleszt, számos lenyűgöző kifejezési alapötlettel, ezek pedig szilárd platformot adnak a triónak, hogy ez az öntörvényűség több irányban is kibontakozhasson.
A „Bloated Pigs” a második stúdióalbum. Alig 25 perc zene van rajta. Már ez is szokatlan, de jelentéktelen, amint a zenei tartalmára figyelünk. A trió az albumon még többet engedett meg magának a kísérletezésből, mint a „SNTNTN”-en. Ez várható volt. Főleg Gašper Prus válik a dobok mögött igazi „trapézakrobatává”. A sziklás, nyers, tisztítatlan keserűség, a faragatlanul zúgó gitárriffek – amelyek gyakran stoner rock módjára minimalizáltak (néhány hangra épülnek) – rengeteg teret adnak Prusnak, hogy ügyesen kihasználja kreatív zsenijét: ötletes megoldások sokaságával tölti meg ezt a teret az alapritmusok „megtörésében”! Mindehhez hatásos kontrasztként társulnak a zörgő basszusgitárvonalak, és a „felpuffadt disznók” albumának zenei tájképe végeredményben olyan, hogy a trió kreatív kifejezőerői szabályos háromszögben vannak elrendezve. A három tag kiegészítése az új album zenei anyagának megalkotásában még meggyőzőbben hat, ami bizonyítja, hogy a trió tagjainak zenei-vizionárius összhangja az új albummal még nagyobb kifejezési fókuszt ért el. Az irány neve pedig „zenei kísérlet”, vagyis „a még ki nem próbált kipróbálása”!
Az új Grrizli Madams két alapeleme határozottan magasabb minőségi-kifejezési szintre emeli az új albumot a korábbi kiadványoknál. Evolúciós lépés felfelé. Az első elem a már említett és határozottan továbbfejlesztett dobos-kísérletező kalandorság Gašper Prus részéről, a második tényező pedig a vokális megoldások bevonása, ami újdonság. A zenekar elhatározta, hogy elkezd énekelni! A korábbi stúdiómunkákon időnként hallható „nyammogáshoz” képest, ami szigorúan a zenei formák fűszereként szolgált, a dalok ezúttal valódi szöveget kapnak. A Grrizli Madams az ének bevonásához is még mindig szokatlanul közelít. Inkább úgy mondanám: kevésbé megszokottan. Az ének a zenekar kifejezésvilágában továbbra is kiegészítő fűszer szerepét tölti be, és nem veszi át az uralkodó pózt. A hangszeres részek maradnak dominánsak, és bizonyítják, hogy a trió elsősorban még mindig a „spontán garázsjammelésben” leli örömét, minden más csak utána jön! Ezt az örömet senki nem veheti el tőle. Éppen ezért Prus szerepe ennyire nagy: az időnként egyhangú riffelésen belül kidolgozott ritmustörő megoldásaival olyan platformot teremt az album, a „Bloated Pigs” zenei eredőjének, amely végig érdekes hallgatnivaló. Időnként már tényleg bizarr, szinte „voivodos” adagolású fordulataival (visszafelé dobolás) hozzáadja a szükséges kiszámíthatatlanság és spontaneitás báját. A dob sokszor azt a szerepet veszi át, amelyet az átlagos hangszerelési szokások szerint az ének töltene be, ami sajátos élmény a Szlovéniában főzött underground alter rock terepén. A Grrizli Madams mindig is érzéket mutatott a lucid iránt. Az ének használata pedig csak mélyíti a lucid eszelősség érzetét! Az énekeket a hangszerelésben szándékosan úgy helyezik el, hogy gyakran kaotikusan átkiabálnak egymáson, vagy áthatóan atonális bandakiáltásokba olvadnak, amelyek egy páviáncsapatot is túlharsognának. Az énekfigurák sokszor a hangkísérletezés tárgyai, és időnként elmélyítik a hangulatok pszichedelikusságát. Ebben a tekintetben az egyetlen szlovén nyelvű dal, az Emeli – amely eredetileg a krško-i punkoké, a Maze száma – is rendkívül sikerült feldolgozást kapott a Grrizli Madams kezében: az eredeti punk rock tartás kísérleti felfejtésén keresztül, a Grrizli Madams receptjének művészi továbbfejlesztésében rendkívül értelmesen él szimbiózisban a „Bloated Pigs” album többi zenei arcával.
Éppen ez az erőteljesebben megmutatkozó kísérletező kalandorság adja azt az érzetet, hogy a zenekar az új albummal még több figyelmet szentelt az öntörvényű zenei nyom meghatározásának. A féktelenül zúgó riffmasszívum sziklás rombolóereje, amely nyers tartásban időnként szándékosan disszonánsan is cseng, továbbra is az album elsőrendű, adrenalinos vonzereje. Ez a rombolóerő azonban újabban még több változatos dobos „csiklandozást” hordoz, valamint az ének lucid fintorgásának pontosan elhelyezett térkitöltését (a szövegek üzenetét tekintve is). A „Bloated Pigs” a rockos megnyilatkozás optimális hatású albuma, amely a potens, vibráló rockkeserűség és a kísérletező vadság megfelelő adagjával nyűgöz le!
A „Bloated Pigs” rendkívül meggyőző teljesítmény: a zenekarnak sikerült megőriznie az előző album alkotói fejlődési lendületét, zenei kifejezését a folyamatos változás magasabb minőségi szintjére emelni, ennek alapján pedig határozottan elmosni néhány műfaji kiindulópontot (amelyekkel a zenekritikusok a múltban sikertelenül próbálták skatulyázni őket), egy olyan fókuszpontba, amelyen át az új Grrizli Madamst olyan zenekarként láthatjuk, amely ezzel az albummal megalapozta a stílusában öntörvényű zenei kultúrát!
Felállás
Matej Hočevar – gitár, ének
Miha Vodušek – basszusgitár, ének
Gašper Prus – dob
VENDÉGZENÉSZ:
Vladimir Janc – gong
Produkció
Samo Pavlica „Linč”
Dallista
1. Bloated Pigs
2. Albastron
3. Aj Jabe
4. Cala
5. Emeli
8. Pleasure Porntrance
