Helyszín: Ljubljana / Gala Hala (Metelkova) / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. március 15.
Látogatók száma: 150
Jegyár: 20,00€
A svéd Deathstars néhány közvélemény-kutatás szerint a világ legszebb férfiait adja. A két skandináv zenekar csütörtöki koncertje ezt nemcsak megerősítette, hanem azt is megmutatta, hogy a srácok személyes tesztoszteronkészlete is hatalmas, amit a saját javukra fordítanak, és egy kis részét átadják a közönségnek is. A koncert vége felé valószínűleg mi, férfiak mind kicsit szélesebbre vettük a lépteinket, és egy pillanatra férfiasabbnak éreztük magunkat. Hogy ez miért van? Fogalmam sincs, de így van.
A Deathstars előtt a szintén svéd Marionette mutatkozott be. Egy kis netes keresgélés után kiderült, hogy egyáltalán nem is olyan fiatal zenekar, az első demójukat 2005-ben adták ki. Három stúdióalbum van a tarsolyukban, a legutóbbit, a „Nerve”-et 2011-ben jelentették meg. A zenekar körüli haloeffektus a közönség többségében, legalábbis azokban, akik nem ismertük őket, valószínűleg ugyanaz volt: „Mit keresnek itt ezek a pózőrök?!” Mindenki csalódására azonban azt kell mondanom, hogy a srácok végül nagyon is odatették magukat. A spanyolviaszt persze nem találták fel, az tény. Az Encyclopaedia Metallum szerint, amelybe szívesen belepillantok egy kis útmutatásért, melodic death metalt játszanak. Ez igaz is, de láthatóan nem szorítja őket béklyóba a műfaj. Legalább két számot én inkább a melodikus doom közé sorolnék, valahová a finn Rapture vagy a Swallow the Sunhoz hasonló vizekre. Hangzásproblémáik azért akadtak. Az elején olyan volt a hang, mintha egy nyitott tetejű dobozban játszottak volna, a második-harmadik számnál aztán minden helyrejött. A lábdob kivehetőbb lett, a ritmus- és a szólógitár is jól hallhatóvá vált. Külön dicséret illeti a basszusgitárost, aki az egészet valahogy fél kézzel vette. A tincsével és a kis kabátkájában érdektelenül ácsorgott a háttérben, időnként pengetett egyet-kettőt a basszuson, és bevágott egy-egy pózt. Alig egy óra után a Marionette-ek úgy döntöttek, lelépnek a színpadról. A „még, még” kiáltásokra csak megrázták a fejüket, vagyis inkább a sörényüket. Szolid előzenekar és szolid nyitány.
Úgy fél óra hangszerhangolás és unott „One, One, Tuuuuo, One” után, a első sorokban sikítozó lányok kíséretében színpadra léptek a Deathstars tagjai. A zenekaron látszik, hogy már jó pár koncertet leadtak. Utolsóként a frontember, Andreas „Whiplasher Bernadotte” Bergh vonult fel a színpadra jellegzetes sminkjével és tisztisapkájával. És kezdődhetett a show. Az első szám inkább bemelegítésként szolgált, utána a közönség hangos támogatása mellett szépen sorra vették az összes slágerüket. És ahogy már a koncert előtt is megállapítottuk, néha jó, ha egy zenekarnak kicsi a diszkográfiája, mert így nem tudnak kibújni az alól, hogy az összes slágert eljátsszák. Magamat nem számítom a Deathstars különösebb rajongói közé, de a koncert tiszta élvezet volt. „Über” karizmatikus énekes, minőségi hangzás és igazi rockos hozzáállás, amelyben a fellépők a rockzenészek összes közhelyét bevetették. Én a „Termination Bliss” albumot értékelem a legjobban, ezért örültem, hogy elég sok számot játszottak erről a lemezről, köztük a Cyanide kislemezt is. Igazi sztárok módjára hagyták magukat egy kicsit, de nem túl sokáig kérlelni, hogy jöjjenek vissza, és amikor visszatértek a színpadra, még négy számot adtak nekünk. Az utolsó felvonás az új lemezükről származó Death Dies Hard kislemez volt. Telitalálat, a nézők reakciójából látszott, hogy a többség pont erre a dalra várt. A Deathstars így búcsúzott, mint Janica Kostelić a csúcson – a mi esetünkben a koncerttől.
Annak ellenére, hogy nehéz szívvel indultam el a koncertre, minőségi estében volt részem. A kétségeim főleg a Deathstars imázsából fakadtak, meg abból, hogy két fesztiválos koncertjük után sem voltam tőlük elájulva. Ezúttal főleg a hozzáállásukkal győztek meg. A zene az, ami. Tektonikus elmozdulásról a zenében nem beszélhetünk, csak nagyon szórakoztató, gondtalan bulizenéről.
Végezetül még egy gondolat. A 67 évvel ezelőtt véget ért második világháború legfélelmetesebb szava a Blitzkrieg volt, csütörtökön a koncerten pedig az ilyen című szám az egyik legnagyobb sláger volt. Evolúció vagy felejtés? Ítéljétek meg magatok.
„Blitzkrieg BOOM!”
Setlist
1. Mark of the Gun
2. Motherzone
3. Semi-Automatic
4. Night Electric Night
5. Tongues
6. New Dead Nation
7. The Fuel Ignites
8. Chertograd
9. Blitzkrieg
10. Blood Stains Blondes
11. Metal
12. Cyanide
—ráadás—
13. The Revolution Exodus
14. Trinity Fields
15. Death Dies Hard
Képgaléria
