Szerző: Urban Bolta
Helyszín: MC Pekarna / Maribor
A koncert dátuma: 2012. március 18.
Látogatók száma: 90
Jegyár: 10€ (foglalással / 12€ (foglalás nélkül)
Blaze Bayley! Ő az az ember, akit Steve Harris kiválasztott, hogy Bruce Dickinson helyébe lépjen, és megmentse az Iron Maiden hajóját, amelynek népszerűsége a kilencvenes évek közepén folyamatosan zuhant. A Wolfsbane frontemberének valóra váltak az álmai, és bár sok rajongó a kilencvenes évek második felében hátat fordított a Maidennek, Blaze Bayley a óriásoknál töltött tagságával örökre beírta magát a heavy metal történelmébe. A zenekarból közös megegyezéssel távozva tövises szólókarrierbe vágott, és a kezdet óta eltelt jó évtizedben sikeres, testestül-lelkestül a heavy metalnak elkötelezett zenésznek bizonyult.
De ez még nem minden! Bayley – a rock óriásainak kijáratán kikerült zenészek sokaságával ellentétben – futószalagon adja ki a jó albumokat, és nem a régi hírnevébe kapaszkodik vakon, mint részeg a kerítésbe. Mindössze pár napja jelent meg hatodik stúdióalbuma, a „The King of Metal”, amelyet két szlovéniai fellépésen is bemutatott (a mariboriak után másnap Ljubljanában is színpadra lépett). Én egy újabb koncertélmény reményében visszatértem a bűntény régi helyszínére, a maribori Pekarnába, ahol a még hosszú hajú Blaze 2010 decemberében játszott.
A már említett két „az Alpok napos oldalán” megtartott fellépés miatt ezúttal láthatóan megritkult a mariboriak sora – alig száz látogató gyűlt össze. Blaze este fél tíz tájban nyitotta meg a koncertet a Will To Win című számmal, majd egy csontot vetett az álmos közönségnek a Maiden-támadásokat idéző Lord of the Flies képében. Ezután jött az első találkozás az új albummal, a Dimebag, ami egyúttal jó alkalom volt arra is, hogy véleményt alkossunk a két új gitárosról, a fiatal Thomas Zwijsenről és a nála valamivel idősebb ritmusgitáros Andy Neriről.
A Blaze kísérőzenekarába érkezett új erők éhesek voltak a bizonyításra, a színpadi tapasztalat és az egymás ismerete hiánya azonban túl kemény diónak bizonyult ahhoz, hogy a csapat felvehesse a versenyt azzal, amellyel Blaze az utolsó két albumot készítette. Zwijsen a színpad jobb oldalán jókora adag technikai tudást mutatott a hathúros gitárjátékban, az ujjai iskolásan pontosan csúsztak a gitár nyakán, a fiatalember azonban nem rendelkezik elég karizmával ahhoz, hogy a színpadot pásztázó tekintet többször is megakadjon rajta. Blaze a koncert középső részét az új „The King of Metal” című album bemutatásának szentelte, a számokat egymás után sorolta, ami az legfrissebb alkotásába vetett teljes bizalomról árulkodik, bár a rajongók (és én is) egységesek abban, hogy az album nem éri el elődei nagyságát. Mindezek ellenére ez a legnagyobb bizonyíték arra, hogy Blaze a jelenben él és alkot, a nostalgikus visszatekintés pedig idegen tőle. Hadd említsem ellenpéldaként a számtalan előadót, akik kiadnak egy albumot, majd a koncerten említésre sem méltó játékidőt szánnak a bemutatására.
Blaze hangja a középső fekvésekben sértetlen maradt, ezért a 48 éves zenész végig a hosszan elnyújtott „oooo”-záshoz menekült, ami a közönség felé irányuló párbeszéd növekedésével járt, és ezekkel a bevált fogásokkal egyszerre nyújtotta a számokat és tartotta fenn a feszültséget. Ezúttal is monológok egész hegyét zúdította a Pekarnára, amelyekkel a jelenlévők megindult lelkeit támadta, és megpróbálta elhitetni velük, milyen nehéz élete van. Mintha ő lenne az egyetlen ilyen a világon… Az est sztárjának kedvét egy időre elrontotta egy felmondó mikrofon, szerencsére azonban a technikai hiba éppen a Clansman alatt jött elő, így a közönség énekével pótolni tudta a Bayley torkából hiányzó hangot.
Blaze az új társulat érkezésével néhány régebbi számot is visszahozott a repertoárba, amelyeket az elmúlt években ritkábban játszott. A Stare At The Sun és a The Brave („Silicon Messiah”, 2000) így érdekes felfrissülést hozott a változatos setlistbe, amelynek vége felé meglepő módon még a Maiden-kislemez, a Virus is felcsendült. Valószínűleg nem kell külön hangsúlyozni, hogy éppen a vágtázó, maidenes ritmusok kapták a legmelegebb fogadtatást. A közönség a látható reakciók alapján elégedett volt az este menetével.
A karizmatikus férfi karrierjén végigvezető, jó másfél órás hajózás munkahőmérsékletre melegítette a Pekarnát, és a munkahét kezdete előtt feltöltötte a jelenlévőket a szükséges energiával. A Maribor felé vezető út a hiányosságok ellenére (még mindig) megérte, aggasztó viszont, hogy az alkotói görbe 2012-ben lefelé kezdett ívelni. Az idő megmutatja, hogyan reagál erre Blaze Bayley.
Setlist
1. Will to Win
2. Lord of the Flies
3. The Launch
4. Dimebag
5. Ghost in the Machine
6. The King of Metal
7. Silicon Messiah
8. The Rainbow Fades to Black
9. Fate
10. The Brave
11. The Black Country
12. Leap of Faith
13. Stare at the Sun
14. The Clansman
15. Man on the Edge
16. Futureal
————–
17. Virus
18. Faceless
Képgaléria
