Kiadó: Blaze Bayley Recordings
Producer: Chris Appleton
Megjelenés: 2020.04.03.
Játékidő: 109:45 perc
Műfaj: Heavy Metal
Értékelés: 7.5 / 10
Blaze Bayley, az Iron Maiden egykori frontembere manapság már afféle legendának számít a hamisítatlan brit metal berkeiben. Az énekes nem adja fel, és továbbra is új stúdiólemezek, valamint koncertfelvételek sorával örvendezteti meg a rajongóit. Nemrég a sci-fi koncepttrilógia, az „Infinite Entanglement” zárórészével ismét keresztül-kasul átfésülte az öreg kontinens klubjait, és megállt a csehországi Brnóban is, a Melodka klubban. A brnói koncertet hűségesen rögzítették hanghordozóra. Kamerákkal is felvették, vagyis a két lemez mellé jön egy harmadik is. DVD, persze.
A felvétel hangminősége bootleg-szintet üt meg, és sok bootleg ennél jobb is lehet. Ez azonban halkan várható volt, és semmiképp sem lepi meg azokat, akik még emlékeztek rá, hogyan játszott derék Blaze-ünk néhány isten háta mögötti helyen, mint például az Úr 2010. május 1-jén, amikor a szlovéniai Ravne na Koroškemben is „randalírozott”. Klubviszonyok. A zenekar tehát összezsúfolódott a színpadon. Emiatt a hangszerek többször láb alatt vannak a hangzásban. Egyszerűbben mondva: „lopják egymás elől a hangteret”, így hol a frázisok nyomják el a többi építőelemet, hol hirtelen az éles, csörgő basszusgitár kerekedik felül, amely Steve Harris hangzását próbálja kergetni, majd a következő pillanatban a dobok vágtája töri át a hangképet. Időnként pedig az egészet túlkiabálja a jó öreg Blaze Bayley is. Bayley, aki a közép- és mélyebb regiszterekben otthonos, az évek során egy hajszálnyit gyengült énekben. Ez érződik a felvételen. Persze várható volt, hogy néhányszor ismét derekasan kicsúszik az ideális vonalról, vagyis ide-oda (enyhén) „elfuserált” egy-egy részt. Mindegy, a zenekart gratulálni kell a bátorságért, hogy nem esett neki a felvétel „hangzási sterilizálásának”, hanem a lehető legnagyobb mértékben megőrizte az autentikusságát.
A felvétel első felében, amely két egymást követő fellépés összegzése ebben a brnói belvárosi klubban (2019.09.28. & 2019.09.29.), Blaze a társaságával a jelenlegi trilógia dalait játssza, ezt félúton megszakítja egy Iron Maiden-klasszikus, a remek Virus, amely nagyon is próféciaszerű szám erre az időszakra, csak hát Blaze ezt akkor még nem tudhatta. A második részben a koncert feléled, amikor a közönség még alaposabban kezdi gyötörni a nyakcsigolyáit, hiszen a repertoárba egyre inkább bekerülnek a „Sillicon Messiah” (2000) című Blaze-debütalbum klasszikusai, mégpedig a címadó dal, a meglepetés The Day I Fell To Earth és a Stare At The Sun, ez az új Bayley-koncertszeánsz pedig hangulatában a várt zárórészben csúcsosodik ki, amikor sorra jön a Man On The Edge, a Futureal és, istenemre mondom, segítsetek, kérlek! A Clansman, persze.
Ennek az embernek a nagy emberségét, megközelíthetőségét és fennhéjázásmentességét tisztelni kell. Évek óta a kísérőformációival minden, akármilyen sötét és isten háta mögötti helyet bejár, és ha kell, az igazi koncertlyukakat is, ahol mégis mindig első osztályú bulit csap. Nagyrészt kivételes retorikai képességeinek köszönhetően. Valóban briliáns szónok. Kiváló „dumagép”. Egyetlen mondatban úgy tud édesen és szépen szavakat egymás mellé fűzni, hogy máris a tenyeréből eszel. Ez azt jelenti, hogy nagyon markáns és mágnesszerű frontember is, óriási karizmával, mindez azon túl, hogy énekben nem mindig a legpontosabb. De amikor megérzed a szenvedélyét, a hitét és az odaadását, tudod, hogy energetikailag teljesen jó helyre kerültél. Ilyen Blaze Bayley. Oké, tudni kell, hogy az édes szavak szándékosan olyanok, hogy eladjanak még egy-egy CD-t vagy pólót, de mégis. A fickó hihetetlenül szívből jön! És ez számít.
A szetlista? Igazodik Bayley legutóbbi stúdióbravúrjaihoz. Óriási túlsúlyban vannak tehát az „Infinite Entanglemet” trilógia dalai, amelyek amúgy szolidak, és általában többé-kevésbé követik azt a sablont, amelyet a fickó karrierje legrégebbi (a Wolfsbane-es) idejétől fenntart. Az ütőerő és a muzikalitás ötvözete. Blaze mindazonáltal az utóbbi időben artisztikusan kissé híján van a frissességnek. Ezért ez az album is az kiváló „The Night That Will Not Die” (2009) árnyékában marad, ahogy a másik két, 2014-es és 2019-es (!!!) koncertlemez is, amelyekre nem volt feltétlenül szükség, ahogy – őszintén szólva – erre az újra sem. Hogy egyetlen dal sem szerepel Blaze Bayley pályájának két legjobb albumáról, a „Promise And Terror”-ról és a „The Man Who Would not Die”-ról, az egyfajta különös „szívfájdalmat” okoz. Ezt a „megfosztottságot” tudomásul kell venni.
Ez a koncertlemez tehát tényleg csak a hithű Blaze Bayley-rajongóknak szól, akik időtlen idők óta támogatják a fickót zenei pályáján. Ha véletlenül ott voltatok azon az estén a brnói Melodika klubban, az DVD-vel együtt még szebb emlék.
szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
CD1.:
01. The Dark Side Of Black
02. A Thousand Years
03. Dark Energy 256
04. The World Is Turning The Wrong Way
05. Human
06. Together We Can Move The Sun
07. Solar Wind
08. Virus
09. Life Goes On
10. Fight Back
11. Silicon Messiah
12. The Day I Fell To Earth
CD2.:
01. Eagle Spirit
02. Calling You Home
03. Stare At The Sun
04. Man On The Edge
05. Futureal
06. The Clansman
Felállás:
Blaze Bayley – ének
Chris Appleton – gitár
Karl Schramm – basszusgitár
Martin McNee – dob
