Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2020. 02. 14.
Producer: Jeff Pilson
Az album hossza: 57.08 perc
Műfaj: Hard Rock
Pontszám: 9.5 / 10
A Black Swan újabb „menekülőszelep” olyan zenészeknek, akik világhírű zenekarok tagjai, az aranykorukat az 1980-as években vagy az 1980-as és 1990-es évek fordulóján élték, és ma is aktívak, a régi dicsőség szárnyai pedig persze életben tartják őket. A Black Swan ugyanis négy kivételes muzsikust fog össze: Robin McAuley énekest (McAuley Schenker Group), Jeff Pilson basszusgitárost (ex-Dio, ex-Dokken, Foreigner), Reb Beach szupergitárost (Winger, Whitesnake) és Matt Starr dobost (Mr. Big, Ace Frehley).
Az ilyen összeállások tényleg üdvözlendők. Már ha beindul a dolog. Ilyenkor egy ilyen formáció kezében ott van egy egészen sajátos zenei karizma, egy önálló mondanivaló, de legalábbis hatásosan idézi meg azoknak az időknek a nosztalgiáját, amikor egymást követték a rock’n’roll aranyévei, és az emlékük mindig szép. A Black Swan a „Shake The World” című debütáló lemezén mindkettővel rendelkezik.
Az első, ami azonnal szemet szúr – pontosabban fülbe mászik –, a skót énekes, Robin McAuley hihetetlen állapotban maradt hangja: az 1980-as években, a Schenkerrel közös időszakban készült stúdiófelvételekhez képest egyenesen brillírozik, hiszen a hangja még mindig erőteljes, átütő és domináns. Határozottan veri le az összes hangsort. A magasakat, a legmagasabbakat is. Ehhez hozzáteszi azt a jellegzetes recsegést, ami annyira rá vall. Aztán ott van a három remek zenész, a szakmájuk igazi nagymesterei. Garancia arra, hogy a hard rock terén mindig kivételes kivitelezést kapunk. Az a kérdés csupán, mennyi ihletet hoztak magukkal a stúdióba a „Shake The World” anyagának megírásakor. Ha csak Reb Beachre szorítkozunk, a gitárja a frazírozásban és a szólózásban a Black Swan debütjén jóval inkább Wingeresen szól, ami várható volt, hiszen a Winger Reb anyazenekara, ez a kivételes gitáros pedig az albumon ismét elővesz néhány hihetetlen, lélegzetelállító, szonikusan eszelős virtuóz kirohanást, és ezzel építi tovább a maga érintetlen, egyedi hangzásvilágát. Beach szó szerint ragyog és sziporkázik ezen a lemezen. Nemcsak a „mid-eight” részekben, hanem rendkívül ügyesen díszíti az átvezető szakaszokat és a vezérmotívumokat is. Végig megőrzi a szellemességét és a szikrázó kedvét, a dalok pedig így nyernek rengeteg dinamikát és változatosságot. Jeff Pilson elsősorban hangszerelőként, producerként és szerzőként fontos, és ebben bizonyult a lemez alapvető elemének: ő juttatta el a Frontiers Music Srl. vezetőinek ötletét, a Black Swan-t a megvalósulásig, minden tekintetben hitelesen. A basszusgitárja a dalokban végig kontrasztos hangzásbeli és hangulati ellensúlyt ad Beach frazírozásának, úgy vág, mint a vasbeton armatúra a betonban, miközben zörgő csörömpölést fejleszt. A zenekar rendkívül funkys groove-dinamikát is megidéz, ahogy az a She’s On To Us és a Big Disaster kacér ritmusaiból kiderül. Nem titok, hogy a kompozíciókba finoman, tömören belekomponálták a blues elemét. A The Rock That Roll Away – ahogy a címe is mondja – rock’n’rollos lendületet hoz, a szövegei pedig csibészesen szólítanak meg.
A zene több mint 57 percig tart. A klasszikus hard rock rajongói el lesznek ragadtatva. Nem a Winger, nem a Dokken, nem a Foreigner (bár a Sacred Place jelölt az „elveszett Foreigner-klasszikus” címre), és nem az MSG, hanem egy önálló történet, amely körül azért mindazok összezárják a sorokat, akik az imént felsorolt zenekarokat szeretik. McAuley úgy énekel, mintha szét akarná robbantani a mikrofont, és holnap lenne a világvége. A refrének atmoszferikus crescendót építenek, főleg az olyan dalok, mint a Make It There, az Immortal Soul vagy a nyitó Shake The World (az énekdallam hordoz valamit Dio karizmájából), amelyek a refrének ragadozó erejével azonnal beférkőznek a fülbe. A Black Swan sok pompát bont ki, de egy sötétebb, színpadiasabb történetmesélést is tud (Johnny Came Marching). Az album kiváló színpadias feszültségben tartja a hallgatót, a dalokat produkciós és előadói szempontból is nagyon ügyesen csiszolták. Az Unless We Change refrénje és a „mi eight” rész enyhe szerzői elmozdulást hoz az albumra, hiszen a dal kissé Queenesen hat, és ez az eltérés nagyon is üdvözlendő. Elég viccesen, de még Queenesebben szól a záró Divided/United, amellyel a remek „Shake The World” különösen ünnepélyesen ér véget.
A Black Swan kiváló albumot rakott le az asztalra. Kiváló debütalbumot, amely – ahogy a címe is sugallja – tényleg megrázta a világot. Az album pontosan az, amit csak a hard rockot az 1980-as években élő-lélegző, rutinos öreg motorosok tudnak megidézni és letenni az asztalra. Rendkívül nosztalgikus lemez, amellyel a Black Swan azonnali kereskedelmi sikert aratott volna, ha az 1980-as években jelenik meg. Tekintve, milyen gyorsan készült, egyszerűen hihetetlen, mennyi ihletet és ötletszikrát hozott. Remek darab!
szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Shake The World
2. Big Disaster
3. Johnny Came Marching
4. Immortal Souls
5. Make It There
6. She’s On To Us
7. The Rock That Rolled Away
8. Long Road To Nowhere
9. Sacred Place
10. Unless We Change
11. Divided/United
Felállás:
Robin McAuley- ének, vokál
Reb Beach- gitár, vokál
Jeff Pilson- basszusgitár, akusztikus gitár, billentyűs hangszerek, vokál
Matt Starr- dobok, ütőhangszerek
