Kiadó: Rhino Records
Megjelenés dátuma: 2007. 04. 03.
Produkció: Black Sabbath
Játékidő: 79.27 perc
Műfaj: Heavy Metal
Válogatás
Black Sabbath vagy Heaven & Hell?
Szerintem a Black Sabbathot senkinek sem kell bemutatni: azon a hatvanas évek végi zenekarok egyike, amely megalapozta a heavy metalt, és megtestesítette az NWOBHM-et, még mielőtt egyáltalán létezett volna a kifejezés. A klasszikus felállás, Ward, Butler, Iommi és Osbourne az első lemezeken még a bluesszal átitatott hard rock mintákhoz tartotta magát (sőt, eredetileg Polka Tulk volt a nevük), aztán egyre jobban eltávolodtak az akkoriban már többé-kevésbé lejárt műfajtól, és a heavy metal mestereivé váltak. A sikerrel megjöttek a drogok is, a drogokkal egyre hangosabb viták, és Ozzy Osbourne az évtized második felében még csak néhány koncert erejéig hagyta ott a zenekart, 1978 végén viszont már végleg (legalábbis akkor úgy tűnt).
A helyére a kis termetű, de hatalmas hangú Ronnie James Dio érkezett, aki korábban a Rainbow szupercsapatában bizonyította énekesi képességeit, a Black Sabbathba pedig nagyon is kellő frissességet hozott. Először a kereskedelmileg is kivételesen sikeres Heaven and Hell lemezt adták ki, amely után Ward dobos kilépett, a helyét Vinnie Appice (Vanilla Fudge) vette át. Ez a felállás vette fel aztán a Mob Rules című lemezt, amely kereskedelmi szempontból hasonlóan sikeres kiadvány volt, és amelyet egy koncertlemeznek kellett követnie. Nos, mire a Live Evil végre megjelent, a felállásban már se Dio, se Appice nem szerepelt, ott volt viszont megint Bill Ward és – meglepetés – Ian Gillan! Hja, a Deep Purple, a Rainbow és a Black Sabbath óriásainak útjai bizony többször is keresztezték egymást.
Minek hát ez a hosszú bevezető, amit a Black Sabbath-rajongók kívülről fújnak, a többiek pedig legalább nagyjából tudjátok, milyen személyi rotációk zajlottak? A klasszikus Black Sabbath a kilencvenes évek végén állt össze újra, ez a második aranyfelállás pedig először már a kilencvenes évek elején. És megint eljött az idő… mivel azonban az eredeti Black Sabbath nemrég még sikeresen fellépett (és állítólag felvételeket is készített), Iommi, Butler, Appice és Dio úgy döntöttek, hogy az új reinkarnációt Heaven and Hell néven futtatják – az egyik legjobb lemez és egyben az egyik legjobb dal után. És hogy ne maradjon csupán a turnénál (már alig várom, hogy július 5-én ők melegítsenek nekünk a Metallica előtt!!!), a most kritizált slágerválogatásra felkerült három vadonatúj dal is.
Az első tizenhárom dal tehát újra emlékeztet rá, miért olyan nagyra becsült, tisztelt és népszerű ez a felállás is. Iommi egyszerűen az egyik legjobb gitáros, a riffjei pedig minden gond nélkül ott ülnek Blackmore és Page mellett a trónon, a ritmusszekció megbízható, és elsősorban a gitárnak, másodsorban a kivételes hangnak szolgál odaadóan! Diót nem véletlenül hívják A Hangnak! A válogatás persze lehetne jobb is, de így is annyira jó, hogy meggyőzi a hallgatókat: nyúljanak a fent említett lemezek eredeti kiadásaihoz.
A The Devil Cried nagyon zajos dal, eleinte ütős, végig remek dobos- és gitáros átvezetésekkel, az egyetlen, ami csalódást okoz, az éppen A Hang. Az évek megtették a hatásukat, és bár még mindig rendkívüli hangról van szó, a korábbi gyöngyszemekhez képest ez már nem az igazi – a dalhoz hasonlóan a hang is valahogy nyersebb. Hasonlót mondanék a Shadow of the Wind kapcsán is, amelynek intrója kicsit az Iron Manre emlékeztet, egyébként pedig egy páratlan gitárszóló ékesíti. A záró Ear in the Wall igazán vágtatósan indul, és a nagy zajjal így is folytatódik, Dio hangját főleg a refrénben erősen megtámogatták, a komplex felépítés pedig leginkább az Iron Maident juttatja eszembe. Mindezek viszont úgyis azok a jellegzetességek, amelyek Dio Black Sabbath-korszakát amúgy is jellemezték – az összetettebb dalszerkezet, a gyorsaság, az ütősség és a kiszámíthatatlanság. Jó, Dio megöregedett, a hangja megérett, de még mindig kiváló formában van.
Természetesen felmerülnek a kérdések – mikor lesz újra a színpadon a klasszikus Black Sabbath? Mikor jelenik meg az egyik vagy másik felállás új, teljes stúdiólemeze? Erőből és alkotói lendületből láthatóan nincs hiány! Akár a lehetetlen is megtörténhet, és hamarosan együtt hallhatjuk majd a Black Sabbathban Ozzyt és Diót??? Ez valószínűleg már túlzás lenne, de ennél keményebb csatabárdokat is elástak már…
szerző: Rok Klemše
Számlista:
1. Neon Knights
2. Lady Evil
3. Heaven And Hell
4. Die Young
5. Lonely Is The Word
6. The Mob Rules
7. Turn Up The Night
8. Voodoo
9. Falling Off The Edge Of The World
10. After All (The Dead)
11. TV Crimes
12. I
13. Children Of The Sea (Live)
14. The Devil Cried
15. Shadow Of The Wind
16. Ear In The Wall
Zenészek:
Ronnie James Dio – ének
Tony Iommi – gitár
Geoff Nicholls – billentyűk
Geezer Butler – basszusgitár
Vinny Appice – dob
Bill Ward – dob
