Előadó: Chainfist
Kiadó: SAOL
Megjelenés: 2010
Játékidő: 50:10
Értékelés: 1.2/5
A heavy rockot, ahogy a két világ szintézisét nevezhetjük, könnyű két különböző mércével mérni. Az egyik oldalon ott van a zenei törzs, amelynek acélosnak kell lennie. Az érem másik oldalát a szövegek adják, amelyeknek tényleg meg kell lenniük a megfelelő vaskosságnak, esetleg egy csipetnyi nonszalanciának és arroganciának, és az egésznek egy közös, romboló csomagként, single-ként kell működnie. Az első közös termék a friss, nem éppen a legtapasztaltabb énekessel, Jackie Petersennel egy tucat dalt kínál, amelyekből zeneileg nem hiányoznak a szórakoztató riffek, az energia viszont a bágyadt énekteljesítménynél és a nyomorúságos szövegeknél elakad. A Chainfist ideálját tekintve valóban sikeresen megközelítette a Metallicát a Reload albumon, a kerozint pedig egyenesen az üresjáratokból gyártották. Michael Kopietz és Tim Madsen gitáros páros egysíkúsága még a legkevésbé zavaró, Heidelbach dobjai és Pedersen basszusa is eléggé organikusan szól, de ebben a nagylemezes előjátékban nincs jelen a teljes kielégülés faktora, szilárd érzelmi erekciónak pedig nyoma sincs. A produkció fekete báránya a gyenge kiejtés és a jóindulatúan is semmitmondó szöveg, amely azért, mert nem ment át egy angolszakos lektorálásán, sántít a kiejtésben és a nyomorúságos rímekben is. Az albumot ígéretesen indítja a Free Me című dal, de már az első néhány refrén után rájössz, hogy a kaptafa, amelyre a zene ráhúzódik, elég szikkadt. A dalok egymáshoz nagyon hasonlítanak, és arra az unalomra emlékeztetnek, amelyet legalábbis nálam a Disturbed idéz fel a fülemben. Világosabb pillanatot a Stay című balladácska jelent, amely tartalmilag a szomorúság tavából és a sírós esztétikából merít. A Chainfist teljes három évig érlelődött, és a receptet kereste az európai rajongók szívébe és lelkébe való mélységi behatoláshoz, de a személyes vallomásos kudarcok, magányos kitörések és viszonzatlan szerelmek langyos pocsolyája egyszerűen banális zenei melodráma. A szövegek, kedveseim, átkozottul sokat számítanak a minőség meghatározásában. Ha a nyomorúságos témát egy jó kivitelezés fejében meg is tudom bocsátani az Avenged Sevenfoldnak, a dán mulatozó ötös a „copy – paste” riffek és az üres ötletek miatt teljesen kifulladt és energiátlan. A Chainfist az énekelhetőségre épít, és arra, hogy beleférkőzzetek az agykéregbe, és mint valami agyi görcs, a lehető leghosszabb ideig ott is maradjatok. Az album színpadias zárása, az SHCHWH című dal, amelyben a Chainfist az Illdisposed gitárosával, Jakob Battennel működik együtt, a gitárok álomszerű metal háborújával és sikító szólóival legalább a végén egy kicsit megvigasztalja a sírástól sajgó, vérző füleket.
Hadd zárjam a lemez legerősebb pozitívumával – ez a produkció mellett a borító, amelyet a God Forbid és az Arch Enemy termékeit eddig képileg kiegészítő Sazes Gustavo követett el. Mivel azonban a zenét egyelőre füllel hallgatjuk, nem szemmel, az érvek a védelem mellett gyorsan elfogynak. Marad a remény, hogy a Chainfist átszellőzteti a zenei felépítését, vagy a létért vívott hóhéri küzdelemben kapitulál. Mindenesetre a Black Out Sunday lemez, akárcsak a címe, csupán felhívás a gyökeres változásokra, memóriakapacitásodat pedig ahelyett, hogy ennek a próbálkozásnak a retardált refrénjeivel értelmetlenül töltenéd, inkább fordítsd valami hasznosabbra.
A recenzió a Rock Hard Slovenija és a RockLine együttműködésében készült.
Felállás
Jackie Petersen – ének
Michael Kopietz – szólógitár
Braca Pedersen – basszusgitár
Tim Madsen – ritmusgitár
Jasper Heidelbach – dobok
vendégzenész:
Jakob ‘Batten’ Hansen – gitárszóló az SHCHWH című dalban
Produkció
Søren Jensen
Számlista
1. Free Me
2. Edge of the World
3. Evolution
4. Be a Man
5. Have you Ever
6. Stay
7. In Your Face
8. Show Me
9. Clown
10. Carpe Diem
11. Black Out
12. SHCHWH (feat. Jakob Batten)
