Szerző: Urban Bolta
Előadó: Divlje jagode
Kiadó: Croatia Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 41:44
Értékelés: 3.5/5
Sokáig tartott, mire a Divlje jagode végre új albumot adott ki. Miután a zenekar vitathatatlan vezére, Zele Lipovača a koncerteken már legalább fél évtizede ígérgette, 2013 utolsó hónapjában megjelent, vagyis pontosan tíz évvel az utolsó nagylemez, az „Od neba do neba” (2003) után. Közben az EP, a Piramida (2006) már felcsillantotta a reményt egy új albumra, de úgy tűnik, a dolgok nem pörögtek fel tőle.
Mi húzódik meg a Jagode ilyen hosszú stúdiószünete mögött? Elsősorban az énekesek gyors cserélődése. Az előző lemez nagy részét Pero Galić énekelte, utána Marko Osmanović következett, és amikor már úgy tűnt, végre sikerült stabilizálódni, Osmanović is távozott: a Cota C4 nevű fő zenekarára akart koncentrálni, még azt is otthagyva, hogy közben megjelent a vadonatúj Ne nisam ja videóklipje. A Jagode így újra zsákutcába futott, méghozzá a legrosszabbkor, 2013-ban, amikor a lemezfelvétel előkészületei már a vége felé jártak! Zele Lipovača gyorsan becsábította a fészkébe a horvát gyökerű Livio Beraket, aki aztán az új album, a „Biodinamička ljubav” legtöbb dalához kölcsönözte a hangját. Épp a frontemberek gyors cserélődése miatt – ami pár évvel ezelőtt már olyan komikus helyzeteket is szült, hogy egy-egy koncert előtt közvetlenül sem lehetett tudni, ki lép majd színpadra énekesként – az új albumon Berak mellett más, valamilyen módon a Jagodéhoz kötődő énekesek is vendégeskednek: Žanil Tataj Žak, Bladimir Kmoniček, Marko Osmanović és Ivana Peters. Zele szavai szerint az énekes körüli bizonytalanság mellett a késői megjelenésért a világháló elterjedése után a lemezkiadásban uralkodó nehéz körülmények is felelősek, valamint az a nagy anyagi befektetés, amit az album igényelt.
A „Biodinamička ljubav” eltér attól a hangzástól, amelyet a Jagode az önmagáról elnevezett, 1978-as debütálás óta ápolt, hiszen Zele, a zenekar fő dalszerzője az érzelmei megmutatásában eddig soha nem ment ilyen messzire. Mindig szívesen játszadozott balladákkal, de a „Biodinamička ljubav” lemezen a gyengédebb, szerelmes témákkal teli hangzás került teljesen előtérbe – már amennyire ez a Jagodénél egyáltalán lehetséges, hiszen még mindig a hard rockba szilárdan beágyazott, klasszikus, kemény gitárriffekről beszélünk. Az album színes konglomerátum: van rajta minden a potenciális rádiós slágerektől és az érzelmes balladáktól a súlyos heavy metalon és a zenekari hangzású fogásokon át az Đavolji grad című régi sláger feldolgozásáig, egészen a Srce ne laže című dalig, amely a Lipovača mostanra már közel negyven éve tartó pályafutásának legőszintébb blueshangja.
Az albumot a Poglede dovodiš nyitja, klasszikus, „Heepesen” szóló billentyűkkel és gitárral, majd a versszakban beszáll Livio Berak éneke. Berak a Jagode táborában az énekesek sorában a következő, akinek kifejezésmódjában a balkáni melosz keveredik, így az énekhang továbbra is az egyik kulcsfontosságú szűrő lehet abban, hogy valaki megemészti-e a zenekart, vagy sem. Berak remegő, torokhangú éneke még hangsúlyosabban kerül előtérbe az olyan balladákban, mint a Kad te netko spomene – az album egyik hangszerelési csúcspontja, hiszen minden építőelem értelmesen egészíti ki a hangképet, így nem csoda, hogy a Jagode ezt a dalt választotta az album beharangozó kislemezének. A balladák kis csapatát a Korake ne gledaj egészíti ki érzelmileg mély refrénjével, az album második felében pedig a Ne nisam ja, amelyben Zele szólózását klasszikus gitárriff váltja fel a ritmikai alapon – a boszniai gyökerű gitárvirtuóz az album negyven percében többször is élt ezzel a megoldással. Az ütősebb dalok közül, amelyek ezúttal átadták a stafétabotot a rádióbarát, gyengédebb dallamoknak, kiemelkedik a magas heavy metal töltetű Tragovi, amelyet Žak magas regiszterű tiszta énekére írtak, és amelynek atmoszferikus feszültségét az alap gitármotívum fölé rakott zenekari fogások még jobban kihangsúlyozzák. Kilóg az albumból a záródal, a már-már popos kacérkodású Do prvog dodira, amely teljesen felesleges toldalék a retró szellemben megírt tíz dal mellé.
A produkció a hosszú munkafolyamathoz méltón a lehető legmagasabb szintű, a hang teltsége, a klasszikus rockosan szóló hammond billentyűk és a kidolgozott hangszerelés pedig gondoskodik róla, hogy ne legyen túl steril. A Jagode klasszikus hangzásának rajongói hiányolni fogják az új albumon a hangzásbeli súlyosságot, de ennek feláldozása az egyetlen logikus lépés egy olyan zenekar részéről, amely lépést akar tartani a korral, és a modernebb hallgatósághoz akar közeledni.
A „Biodinamička ljubav” meggyőző teljesítmény: a tízéves stúdióaszály után ezzel indultak el a Jagode az egykori közös ország piacának visszahódítása felé. Az összességében lágyabb megközelítéssel elsősorban szélesebb hallgatóságot céloznak meg, de így is minden tekintetben hiteles követője a zenekar korábbi tíz albumának, ezért kétségkívül helyet talál majd a zenekar hűséges rajongóinak gyűjteményében.
Felállás
Sead „Zele” Lipovača – gitár, basszusgitár (9, 11)
Livio Berak – ének
Nasko Budimović – dobok
Damjan Deurić – billentyűk
Bandy – basszusgitár
—————
Zlatan Ćehić – basszusgitár (10)
Žanil Tataj „Žak” – ének (7)
Vladimir Kmoniček – ének (9)
Marko Osmanović – ének (10)
Ivana Peters – ének (11)
Produkció
Sead „Zele” Lipovača
Számlista
01. Poglede dovodiš
02. Kad te netko spomene
03. Ti bez riječi znaš
04. Korake ne gledaj
05. Usne usnule
06. Samo da znaš
07. Tragovi (feat. Žanil Tataj)
08. Đavolji grad
09. Srce ne laže (feat. Vladimir Kmoniček)
10. Ne nisam ja (feat. Marko Osmanović)
11. Do Prvog Dodira (feat. Ivana Peters)
