Előadó: BHC
Kiadó: Multi Records
Megjelenés: 2008
Értékelés: 3/5
A BHC, a novo mestói tehetséges fiatalok a funk, a rock, a soul és a blues alapjaira építik a saját zenei világukat, és el sem hiszitek majd, mi minden belefér még. Egyfelől itt-ott megjelennek a nehezebb, metalosabb riffek, főleg a refrének magjában, másfelől ott a könnyed (sőt táncos) pop-rock kacérkodás kontrasztja. Ez a keverék ráadásul szelíd jazzkísérletekre is nyitott az átvezetőkben, illetve a dalok középső hangszeres részeiben.
A srácok technikailag gazdagon bánnak a hangszereikkel, ráadásul van érzékük az egyértelműen megfogalmazott motívumok megalkotásához, amelyek könnyedén befészkelik magukat a hallgató bőre alá. A lényeg a csábító funky groove-báj, az alapritmusok szintjén, és ez végigvonul a „bHC” teljes játékidején.
A gitár sokféle trükkhöz nyúl: a túlnyomórészt félakusztikusan tiszta funkakkord-pörgetéstől a metalriffek hangtömbjén át a rángatózó wah-wah használatig, ami különösen hozzátesz az említett „groove”-báj hangulatához. A basszusvonal dallamos, kalandozó, és a dobok szellemességével párosulva bőven kiemelt, a produkció tisztán elkülöníti, így intenzíven lüktet a hangzásban.
Az ének tiszta, lágy, hozzáillő színezettel, minden extravagáns, delíriumosan visító kiszállás nélkül. Az énekben még sok tartalék rejlik. Az ugyanis fontos, hogy merre tart majd a zenekar a jövőben. Ha az első lemez, a „bHC” szintjén maradnak, az ének teljesen megfelelő. A keményebb vagy kísérletezőbb vizek felé viszont több energiát és változatosságot kíván az énekben is, és az sem ártana, ha áttérnének a kizárólag angol szövegekre. De ezek csak célzások, célzások, célzások, ha a nagyanyámnak kerekei lennének… térjünk inkább a lényegre!
A BHC vonzó egyensúlyt talál a zenei hatásainak ötvözésében, ami nagyon jól hallgatható, ugyanakkor végig érdekes is. A felületes tájékozódáshoz bedobom a Living Colour és T.M. Stevens Shocka Zooloo nevét. Ahol ez a két előadó szóba kerül, ott tudható, hogy a gitár nem titkolja Jimi Hendrix hatását, csak épp az új évezred terepszínű karosszériájába öltöztetve. A zenekar csendben szövi a szálakat, és dinamikusan fokozza a hangulatot az előrefrénekben, így ugródeszkát épít a refrénekben kitörő megnyilvánulásaihoz, amelyek a lemezen sikeresen megfelelnek az alapötletnek és -szándéknak. Bravó. A szövegek csak tovább szítják a funk és a rockba bújtatott blues zenei szaftosságát. Az erotikát, a szép lányokat, az ágybéli csínytevéseket és az éjszakai életet érintik… Persze a BHC nem holmi képzelt „Stallions of a Highway”-féle glam rock hős. Ebből a szempontból sokkal finomabbak, de határozottak. Ha a valóságban is ilyen sikeresen gúnyolódók, szellemesek és kikapósak, mint az albumon a szexszel átitatott prédikációjukban, akkor csak gratulálni tudok nekik!
A daloknak nincsenek kiemelkedő csúcspontjai, amelyeket külön ki akarnék hangsúlyozni. Egyenrangúak, motívumaikban változatosak, szerzeményként átlag feletti színvonalat érnek el (főleg szlovén viszonylatban), és a BHC velük bizonyítja, hogy nem csupán egy újabb zenekar: az elsőlemezükkel azt jelzik, hogy a szlovén égboltján felbukkant egy új energia, amilyenünk eddig nem volt. Tehetség, szellemesség, kreatív ötletek és ihlet jellemzi, amely a BHC szekerét a fejlődés során még nagyon messzire röpítheti. A zenekar művészi kifejezésmódja az összes felsorolt hatás ötvözésével tágas mozgásteret ad nekik mind a jelenlegi alkotásban, mind a hosszú távú fejlődésben. Ahogy mondtam. Rövid, velős és átfogó, finoman keresztezve az igényesebb műfajok fogásaival, ami a BHC-nek intelligens, különleges és vonzó előjelet ad. Szól ez mindazoknak a hölgyeknek, akiket az édes ének és a táncos ritmusok vonzanak, mindazoknak, akik a kézenfekvő megoldásokra gyúrnak, és azoknak a zenepuristáknak is, akik szívesen elemzik a teremtett világunk földi szintjét a bőr alatt. A BHC remek dolog, amely ideális lenne egy egészséges (mikor lesz már végre?) össz-szlovén rock mainstreamhez, ami manapság igencsak szomorúan nevetséges, eredetiségtől mentes, és tele van a „másol-beilleszt” klónokkal.
Felállás
Jernej Darovec – ének
Borut „Hefe” Perše – gitár
Uroš Turk – basszusgitár
Jaka Darovec – dob
Produkció
Miha Arnuš – Arni
Számlista
1. Sladko(r)laže mi
2. Night Bird
3. Muza
4. Rdeče oči
5. Dah
6. Mene glej
7. Manifest
8. Twisty Mixer
9. UI
10. The Contemporary Love Ballad
11. Shagland
12. San san
Az album hossza: 46.01
