Előadó: Running Wild
Kiadó: G.U.N. Records
Megjelenés: 2006
Best of Adrian? My ass!!! Karácsony előtti időszak, tökéletes pillanat, hogy a tömegek zsebéből kihúzd a lehető legtöbb csörgő aranyat. A Running Wild azonban ma már csak egy aprócska, kis zenekar a zenei térképen, amely fényes metalos napjait réges-rég leélte, valahol 1987 – 1998 között. Röviden: az „Under Jolly Roger” lemeztől a „The Rivalry”-ig bezárólag, ezért már nem hoznak valami nagy pénzt a konyhára.
Ha csak azokra az alkotásokra gondolunk, amelyeket a Running Wild a „Black Hand Inn” (1994), a „Masquerade” (1995), a „Port Royal” (1988), a „Death Or Glory” (1989), a „Pile Of Skulls” (1992) és a „Blazon Stone” (1991) lemezeken kínált, rögtön megkönnyezi az ember a szemét, ha ránéz a „Best Of Adrian” számlistájára. Az új válogatás ugyanis nem tartalmaz egyetlen dalt sem a zenekar említett „aranykorszakos” albumairól. Ez csak azt bizonyítja, hogy a G.U.N. Records részéről egyoldalúan kiszámított húzásról van szó, amelynek logikája szerint a Running Wild az utolsó jó albumát 1998-ban adta ki a „The Rivalry”-vel, ami mellesleg a zenekar egyetlen még klasszikusnak mondható lemeze, amelyen a Running Wild valóban még zenekar volt, igazi gerinccel, és a főnök, Rolf Kasparek – Rock N’ Rolf (ének, gitár) még nem alakította „one man band”-dé. A válogatáson 15 szám szerepel, és a kiadónál ügyesen rakták össze a sorrendet. Csapdaként az elejére tettek egy kiváló dalt, a Rivalryt, amelyet egy páratlanul ütős vezérmotívum jellemez – igazi metalálom, amely a klasszikus Running Wild korszakába tartozik. Közvetlenül utána viszont minden megváltozik a Draw That Line-nal és a Detonatorral, amelyek a lélektelen „Rouges En Vogue” (2005) és „The Brotherhood” (2002) lemezekről származnak. Ráadásul nem véletlenül. Hiszen a korong teljes játékidejét meg kell tölteni egy látszólagos „best of”-fal, amely a G.U.N. Records főnökeinek saját kertjében termett. A tájékozatlan hallgató így akár „szentnek” is elfogadhatja ezt a két teljesen átlagos dalt, mert a válogatás ízét a listán következők javítják: Firebreather, Kiss Of Death és a fenséges Ballad Of William Kid (mindhárom a „The Rivalry”-ről). Ezután már csak két fényesebb pillanattal találkozunk, a Tsar (a „Victory” lemezről, 1999) és a Pirate Song („The Brotherhood”) dalokkal, a többi pedig hamis nyom a hóban, amely zsákutcába vezet, és egy ilyen válogatás valójában mindig több kárt okoz magának a zenének, mint amennyi hasznot hajt. Nem hogy retrospektíva, de még „best of” sem.
Zárásként három koncertfelvétel került rá a „Live” (2002) albumról, és a két klasszikus, az Under Jolly Roger és a Bad To The Bone („Death Or Glory”) közé ismét beszuszakolták a kétségbeejtően jellegtelen Welcome To Hellt („The Brotherhood”), amely a stúdióváltozatában már szerepel is ezen a válogatáson.
A Running Wild egyetlen igazi, pénzt érdemlő válogatása így továbbra is a „20 Years In History” (2003), amely a Sanctuary/Noise Records gondozásában jelent meg. Ez a kiadó mellesleg a Running Wild legjobb műveinek szerzői jogait birtokolja, és a „20 Years In History”-ra való felvételhez megvásárolta a Firebreather, Ballad Of William Kidd, Victory, Tsar, Welcome To Hell és The Brotherhood jogait! Ha ehhez hozzávesszük még a Bad To The Bone és az Under Jolly Roger eredeti változatát, amelyeket a „20 Years In History” a „Best Of Adrian” élő verzióival szemben tartalmaz, összesen már 8 azonos című dalt kapunk, ami a „Best Of Adrian” több mint fele.
A „Best Of Adrian” egy olyan válogatás, amely a lehető leghálátlanabb és legszánalmasabb módon mutatja be a Running Wildot. Egy teljesen ötlettelen, kifacsart, minden alkotói frissességtől mentes zenekart mutat, amely „one man band”, ahol Kasparek ráadásul beprogramozott ritmusalapot használ a riffek alá (ezt egyébként 1999 óta csinálja)! A „Best Of Adrian” olyan Running Wildot mutat, amely már réges-rég elvesztette igazi kalózos, a Running Wildra jellemző bájt. A G.U.N. Records így tulajdonképpen még további kárt okoz a zenekarnak, amely az utóbbi néhány stúdiókiadás átlag alatti színvonalával amúgy is eladta az önbecsülését.
Akik a legjobb fényben ismeritek a Running Wildot, tudjátok, hogy elég kézbe venni a „Best Of Adrian”-t, és ránézni a számlistára, és máris összetörik a szívetek. Ez a kiadvány maga a homokszórás a tömeg szemébe! Csak a tapasztalatlan, türelmetlen, lelkes fiatal power metal-rajongók nyúlnak majd hozzá, akiket egyetlen Iron Maiden- vagy Helloween-hallgatás lángra lobbantott, meg egy-két igazán őrült hamburgi Running Wild-fan, aki nem tudja, mit csináljon a pénzével. Mi viszont szépen, szófogadóan és lelkiismeretesen megmaradunk az egészséges zenei ízlésünknél a „20 Years In History” válogatás és a zenekar teljes, a Sanctuary/Noise Roecords gondozásában megjelent életműve mellett. Best Of Adrian!? Worst fantje, Worst of Adrian, my ass!
Felállás
Rock’n’Rolf – ének, gitár
Thilo Hermann – gitár
Bernd Aufermann – gitár
Thomas „Bodo” Smuszinsky – basszusgitár
Peter Pichel – basszusgitár
Jorg Michael – dob
Mathias Leibetruth – dob
Angelo Sasso – dob (FIGYELEM! – „gyári” gép)
Produkció
Rock’n’Rolf
Számlista
1. The Rivalry
2. Draw The Line
3. Detonator
4. Firebreather
5. Kiss Of Death
6. Ballad Of William Kidd
7. Victory
8. Tsar
9. Welcome To Hell
10. The Brotherhood
11. Pirate Song
12. Rogues En Vogue
13. Bad To The Bone (live)
14. Welcome To Hell (live)
15. Under Jolly Roger (live)
Játékidő: 75:18
