Szerző: Primož Novak
Videó: Primož Novak
Helyszín: Gala Hala / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2014. 07. 03.
Jegyár: 20 €
A nyár hőséget, fesztiválokat és Ferragostót hoz. A Dihurčka pedig a nyárral mindig meglep egy-egy klubkoncerttel, ahol olyan zenekarok lépnek fel, amelyek kitöltik a fesztiválokon kívüli naptárukat. Ezúttal a nehéz riffek rajongói jöttek ki jól. Ljubljanába ugyanis az amerikai szenzáció, a Kylesa látogatott, amely 2011-ben a Metalcamp fesztiválon lépett fel először Szlovéniában. Most viszont nyílt rá lehetőség, hogy egy intimebb koncerten lássuk őket.
Elsőként a hazai Omega Sun lépett színpadra, és saját dalaival világossá tette, hogy Szlovéniában mostanában egyre jobban ébredezik az érdeklődés a stoner rock iránt. Az Omega Sun ugyan nem találta fel a spanyolviaszt, inkább csak a bevált irányokat követi, amelyeket a Kyuss és az utána jött összes hasonló banda már kitaposott. A zenekar több mint tisztességesen játszott, főleg pedig megmutatta benne a potenciált, hogy a szlovén metalszínteret, amely időnként már eléggé lestrapáltnak tűnik, némi felfrissülés várhatja.
A Lazer/Wulf esetében teljesen más kép tárult elénk. A zenekar nem igazán illett a főbandához, műfajilag sem passzoltak mellé egy cseppet sem. Mondhatni, a Lazer/Wulf volt az est fekete báránya, mert a zenéjük összetett és igényes. A dilis trió ugyanis végig váltogatta a ritmusokat és a tempót. Bizonyos részek egyértelműen a jazzel kacérkodtak, a keményebben odacsapós szakaszok pedig a djent bandák ritmikáját idézték. A Lazer/Wulf nem ismert kegyelmet a közönséggel szemben. Néha felbukkant egy-egy „jumpdafuckup” ritmus, amelyre a nézők nyugodtan megrázhatták a fejüket, de a hangsúly többnyire az összetettségen volt. Mindhárom tag hihetetlenül összehangolt volt, a legtöbb figyelmet természetesen a gitáros kapta, akit szinte szétvetett az energia. Időnként egy-egy hangot is kipréselt magából, vagy elénekelt egy versszakot, de a Lazer/Wulf a koncert során végig éreztette, hogy náluk az ének csak alkalmi díszítőelem. A Lazer/Wulf azon zenekarok egyike, amelyek bizonyítják, hogy manapság is lehet még valami újat hallani.
A Kylesával szemben kétségkívül nagyok voltak az elvárások. Sajnos nem váltották be őket. A zenekar rutinból játszott, a színpadon pedig időnként meglehetősen unottnak tűnt. Bár a sludge és a stoner metal az évek során kissé megcsócsált lett, a Kylesánál dicsérni kell a stoner, a sludge és a pszichedelikus rock kiváló keverékét. A zenekar kivételes vetítésekkel is lenyűgözött, olyanokkal, amilyeneket a Gala Hala csarnoka már régóta nem látott. A dalok a vetítésekhez illően változatosak és sokszínűek voltak. Ebben szerepe volt Phillip Cole gitáros és a karizmatikus gitáros, Laura Pleasants közti énekváltásoknak is, Laura Pleasants pedig a zenekar mai népszerűségének fő oka. Laura Pleasants ugyanis sok olyan énekesnőre hatott, akik ma a sludge metalban jelen vannak; jó példa erre a Windhand. De visszatérve a Kylesához: a gond főleg a zenekar játékával volt, amely időnként túl lassú volt. Maga az energia is olyan volt, mint egy hotelzenekaré, amelynek nyomorúságos fizetésért kell szórakoztatnia a vendégeket. Sok vitát váltott ki a zenekarnál mindig is a két dobos, akik a szett nagy részét azonosan játsszák, így két dobos értelme gyorsan elvész. Valószínűleg a rossz szájíz kialakulásához maga a hangzás is hozzájárult. A zenekart jól lehetett ugyan hallani, de az egész érezhetően túl halk volt.
A Kylesa sajnos már egy óra után elbúcsúzott, így a Gala Hala is egyszerűen egy fesztiválszetthez jutott. Így sokan lemaradtak a személyes kedvencükről. Ha az előzenekarok lenyűgöztek is, a Kylesa rövid és erőtlen fellépésével nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ha egyszer visszatér, csak remélni lehet, hogy legközelebb magabiztosabban lép színpadra.
Képgaléria
