Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Margins, The
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2017
Játékidő: 35:45
Értékelés: 4.5/5
»A láthatáron ott vannak a „peremvidék fiúi”, akiket átjár a „szép őrület”! Vagyis az életöröm, a megzabolázatlanság, a vágy, hogy bármit is megerősítsenek, amit a fiatalkori őrület generál! Ebben az esetben a saját zene megalkotásának útján! Íme, itt vannak The Margins! Abból, amit a tavalyi évben a stúdióbemutatkozó, a „Bella Insania” megjelenéséhez kötődő tevékenységeket kísérő, szinte profi és rendkívül elszánt promóciós kampánnyal bebizonyítottak, nem lehet mást mondani, mint hogy a The Margins egy rendkívül ambíciózus új szlovén–horvát felállás, amely minden lépést felfokozott bizonyítási vággyal tesz meg. A The Margins megalakulását tekintve viszonylag fiatal csapat, amely a „Bella Insania” bemutatkozóval a perfekcionizmusát is igazolja, nem csupán azt a tehetséget, amellyel ezek a srácok alapvetően fel vannak vértezve. A The Margins durván és egyenesen szólva alternatív rockbanda, amely saját zenéjében az új idők nyelvére fordítja a brit pop és a post brit pop örökségét, de egyértelműen garázshangzású komponenssel, ahol a gitárok zúgását a felszabadított decibelek sokasága sehol sem fékezi. Röviden: indie rock kultúra. Szlovén módra, bár a „szlovén” jelző ennek a csapatnak már pusztán a stúdióbemutatkozója esetében is valójában túlhaladott Szóval? Az ember fejébe rögtön a Franz Ferdinand, a Mando Diao és a Kaiser Chiefs ugrik be. A The Margins nem kínlódik a programozott loopokkal és a szintetizálással, szabad utat engednek a gitároknak, és a „Bella Insania” album merészen erőteljes „drive”-ja és meghamisítatlan energiájú rock’n’roll „fluxusa” tart fogva.
Egy ideig a tengerparti Eskobars rúgta a labdát ebben az irányban nálunk, bár nem tudom, mi történik jelenleg a bandával. A muraközi–Medžimurje-i The Margins ebben a tekintetben a „Bella Insania” albummal adja meg az ismert választ. És hihetetlen. A bemutatkozó lemez olyan ügyesen és mesterien kidolgozott, hogy már most felveszi a versenyt a csapat nemzetközi színtéren működő kortársaival. A „Bella Insania” igazán „britesen” szól. Bár az MTV kegyeit keresi, és minden adottsága megvan egy esetleges kereskedelmi sikerhez, egy pillanatra sem nyomul a hallgatóra a túlzottan magabiztos, „cukros” tolakodás árnyékával. Az album a természetes fejlődés hiteles lenyomata, amelyen a The Margins is átment.
A szerzemények tökéletesek, a hangzás kidolgozása is tökéletesen megmunkált. Az album élőn, szervesen szól, a hangkép építőelemei példásan kontrasztosak, és ebben a párbeszédben, hangzásbeli szimbiózisban nagyon ügyesen hangsúlyozzák a lemez részben „garázs” jellegét, ahol szikrázik a kitárgyalt, kiélezett gitárpóz, ugyanakkor a számok magas muzikalitást és pompát (bombasztikusságot) is elérnek, aminek köszönhetően az album azonnal a bőrünk alá kúszik, már az első lejátszásnál a CD-lejátszóban. Másfelől az albumot a modern hangmérnöki fogások komponense is díszíti, ami az art perfekcionizmus kiválóságát adja a produkcióhoz (például a Loudspeaker című dal). A basszus vastag, feszes és kontrasztosan kiemelt, így több mint méltó ellensúlyt tart a gitárfrázisoknak, amelyek, mint mondtam, nem fukarkodnak a kioldott decibelek, a lerágott-lekoptatott rockos torzítású eredet adagjával. Az ének tekintélyt parancsoló, pecsétes, markáns, és az angol versek metrikájában rendkívül ügyesen becsomagolt. Így a dominancia és a nagy önbizalom fényével szólítja meg a hallgatót. Nagyon „britesen”. A ritmusok egyszerűek. Lendületesek! A banda a teljes hangspektrumhoz programozott loopok (speciális effektek) fűszerét is hozzáadja, ezzel tágítva a hangképet, és mélyítve a számok színpadiasságát, hangulati hatósugarát! Ebben a tekintetben az album nagyon dinamikusan bontakozik ki. Az első másodperctől az utolsóig.
A banda szívvel-lélekkel áll a dologhoz. Ezzel a szívvel lépi túl a The Margins azokat a lehetséges párhuzamokat, amelyek a zsáner már kitalált vívmányaival adódnának abban a műfaji szférában, amelyet elfoglalnak. Valójában a The Margins nem foglalkozik azzal, mit csinálnak mások, kizárólag arra koncentrál, amit a szenvedélyek, az érzelmek és az adott pillanat ihlete diktál! Az album ennek következtében az alkotói szabadság és a teremtői könnyedség gyönyörű hatósugarát fejezi ki, a frissességgel és a művészi kihívással együtt, és a hallgató elé tárja egy fiatal csapat aktáját, amely teli tüdővel lélegzik, és győztesen tekint a jövőjébe. A bemutatkozó lemez rendkívüli művészi fókusszal, kidolgozott zenei vízióval, kilenc saját szerzemény komponálásának rendkívül áthatoló kompaktságával büszkélkedhet, amelyeket kiváló hangzásbeli produkció díszít. Az album világos példa lehet a szlovén alternatív rock és indie rock hasonló csapatai számára, és olyan lemez, amely hangosan kopogtat a nemzetközi színtér ajtaján. Egyúttal olyan album, amelyre a csapat rendkívül büszke lehet. És ez még csak az alapköve a diszkográfiai életművének, amelyről reméljük, hogy a most megmutatott szívvel a jövőben művészileg gazdagodik és fejlődésében tovább bővül.
Felállás
Aljaž Gyurica – ének, gitár
Patrik Jambrošič – gitár
Luka Ščavničar – basszusgitár
Jože Horvat – dob
Produkció
Denis Horvat & The Margins
Számlista
1. Continental
2. That’s Gonna Happen
3. Loudspeaker
4. Let’s Go
5. Find Your Way
6, New Wave
7. Goodbye My Friend
8. Auro
9. Red
