Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés dátuma: 2019. 10. 5.
Producer: Daniel Bergstrand
Az album hossza: 46:32
A lengyel black metal óriás, a Behemoth sokak szerint manapság az extrém metalszíntér első számú neve. Népszerűségét az 2014-es The Satanist című albummal repítette a magasba, amellyel hátat fordított a death metalnak, és a black metalt részesítette előnyben. A lemez a jó produkciónak és a pompázatosságnak köszönhetően felülmúlta a várakozásokat, és szélesebb közönséghez jutott el. A Behemoth elég hosszú ideig turnézott vele. A Ljubljanát is érintő turnén teljes egészében eljátszották.
Az utód elég sokáig készült. A zenekar főnöke, Nergal időt kellett hogy szakítson rá, ráadásul már nem is olyan tele ötletekkel, mint néhány éve. Az egyetlen előnye ezúttal az volt, hogy anyagilag meg tudta engedni magának, hogy ismét gazdag produkciójú albumot készíthessen. 2018 folyamán a Behemoth lassan ugratta a rajongókat az új anyaggal, amely természetesen minden várakozást ki fog elégíteni!
Az első megjelent dalokkal a Behemoth világossá tette, hogy elődje stílusával a lehető legjobban célba talált, így a death metal iránti bármiféle szimpátiáról szó sem lehet. Vannak kivételek, de ritkák. Az album a Solve című számmal nyit, amely mindenképpen sötét hangulatú. Gyerekkórus is szerepel benne, ami az egészet eléggé giccsessé teszi. Érdekes húzás, de nem működik a legjobban.
A Wolves Ov Siberia-ba való átmenet nem sok jót ígér az átlagosnál. A dal ugyanis eléggé lerágott csontnak számító black metalos muzsikával szolgál. A Behemoth kissé visszafogottnak tűnik. Igazi fordulat sincs. A vége felé azonban javul a helyzet, és jó néhány szám kiemelkedik. A God = Dog című számmal a Behemoth tudtára adja a hallgatónak, hogy komolyan odafigyeltek az albumra, és átgondoltan álltak hozzá. Az átgondoltság és a jó produkció ellenére a lemezen vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Az Ecclesia Diabolica Catholica és a Bartzabel esetében a kiemelkedő refrénből egyértelmű, hogy a Behemoth a nagy csarnokokat célozza meg. A refrén pompázatosságát egy kórus hangsúlyozza, amely még a Therionra is emlékeztet. Vagyis fülbarát, de nem éppen extrém.
A gond leginkább az, hogy a lemez nem egészként hat, egyes dalok jobban kiemelkednek, másoknál viszont az az érzése támad az embernek, hogy pusztán az album játékidejének megnyújtása volt a cél. Emellett jó néhány szám úgy szól, mintha a zenekar igazi inspiráció nélkül dolgozott volna, ezért sok olcsó black metalos betét sorakozik egymás után. A közhelyek használata ráadásul szárazsághoz is vezet, ami az If Crucifixion Was Not Enough, az Angelvs XIII és a Sabbath Mater című daloknál hallatszik. Az egyetlen, ami menti a helyzetet, a gitárszólók, amelyek egy kicsit több életet lehelnek a számokba.
Több reményt kelt a Havohej Pantocrator, amely lassan építkezik egy agresszívebb szakaszig, a záró rész pedig hangulatban és pompázatosságban eléri a csúcsot. Ezután az album végéig nem kínál semmi különösebben kiemelkedőt.
Hangzásra nagyon gazdag a lemez. Nem is szól steril módon, ami a sötétség hangsúlyozásához nagyon hatásos. A dobokról, amelyek már nem akkora tényezők, mint egy évtizeddel ezelőtt, el kell mondani, hogy a hangzásuk viszonylag természetes. A gitárok mellett a kórus és az hangszerelés is nagyon jól sikerült. A hangzás mindenképpen gazdag. Nergal énekénél akad el a dolog: már nincs igazi ereje, így igazi mélység nélkül a Behemoth nem szól olyan brutálisan, mint egykor.
Az „I Loved You At Your Darkest” kétségtelenül olyan lemez, amely az újabb rajongóknak csúcsteljesítményt jelent, a régebbi hívek számára viszont valószínűleg nem lesz több az átlagosnál.
7/10
Zenészek:
Adam „Nergal” Darski – ének, gitár
Tomasz „Orion” Wróblewski – basszusgitár
Zbigniew Robert „Inferno” Promiński – dob
Számok:
- Solve
- Wolves ov Siberia
- God = Dog
- Ecclesia Diabolica Catholica
- Bartzabel
- If Crucifixion Was Not Enough…
- Angelvs XIII
- Sabbath Mater
- Havohej Pantocrator
- Rom 5:8
- We Are the Next 1000 Years
- Coagvla
