Előadó: Turbo
Kiadó: Histria Cult Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 14:31
Értékelés: 3/5
Turbo! Az nyolcvanas évek második felében, pontosabban 1987-ben alakultak meg első inkarnációjukban háromtagú zenekarként: Dragan Dončič – Fujo dobon, Brane Rihar gitáron és Miro Mutvar (ma a The Drinkersben) basszusgitáron. A csapat célja az volt, hogy a szlovéniai heavy metal akkori határait még gyorsabb és még hangosabb játékkal, valamint sokkoló színpadi eszkalációk bevetésével tolja kijjebb. Miután 1987-ben távozott a Lene kostiból, Milan Krušič énekes csatlakozott az első Turbóhoz, és a zenekar kvartetté bővült.
Az énekesnek ez remek ugródeszka volt ahhoz, hogy a nyolcvanas években a fejlett világ heavy metaljét meghatározó modern szemléletet, valamint a Lene kosti sikeres, a nyolcvanas évek közepére eső korszakának alkotói tapasztalatait átültesse az új formációba. Mint említettük: a zenekar célja az volt, hogy a korábbi Jugoszlávia területén addig ismert leggyorsabb és leghangosabb heavy metalt hozza. Krušič burjánzó fantáziája, amely a közvetlen színpadi provokációtól a valódi sokkoló „horror” terápiáig terjedt, az okkultizmusból merítő szövegekkel, az ördög kísértésének borotvaélen táncoló világával koronázódott meg. Ezt már a Lene kostinál is fejlesztette, a Turbóval viszont végleg kidolgozta ezt a színpadi teátrumot.
A „Beginning” EP tulajdonképpen a zenekar első kiáltványa, amellyel még az első felállás szétesése, a gyors újjáépülés a második összeállításban, majd két stúdióalbum megjelenése előtt útnak indult. Négy felvétel szerepel rajta. Közülük kétségkívül a legérdekesebb a Master Of Warrior, amely az EP-t nyitja. Két ritmus jellemzi, és az a különös tény, hogy az alap gitárfrázis a szám alatt alig változik. A zenekar mindent a hangzavarra tett fel, és talán megfeledkezett néhány elengedhetetlen gitárdíszítésről vagy szebben megformált átmenetről; a gitárjáték szellemességének hiánya mindenesetre jelzi, hogy Rihar azért nem volt akkora zenei tehetség, aki a Lene kosti vagy a Pomaranča felejthetetlen riffjeihez hasonló, konkrét, bőr alá hatoló, megismételhetetlen vezérriffeket tudott volna írni. A fő tényező, amely egyben tartja a zenekart, és amely az EP minden hitelességét megőrzi, Milan Krušič énekes. Ő már a Master Of Warriorban felemeli a kevésbé izgalmas hangszeres dinamikai felépítést, és a megközelítésével rendkívül kedves, csábító történetté formálja, amely azonnal megfogja a hallgatót. Krušič változatos. A tiszta énekben egyedinek és baljósnak hat, a következő pillanatban viszont torokhangon támad, amely a legmagasabb fekvésekben tényleg megteremti a pusztulás és a sötétség szükséges sokkelemét, és közben dinamikusan megmozgatja magát a dalt is. A Madhouse-ban hasonló érzéssel találkozunk: a zenekar még hangosabban szól, Krušič pedig kiadja magából a bestiális maximumot, és tényleg az emberi képességek határán üvölt. Krušič hangja az, amiért a heavy metal rajongó odamegy, ha a korai Turbóval találkozik. Karizma és egyediség, valamint 100%-os átélés, amely romboló, megfékezhetetlen energiát szabadít el. Ez Milan Krušič hozzáállása, amelyet – higgy nekem – nem tud és nem is képes megtagadni.
A Black Star, azaz Tiha noč kétszer szerepel az EP-n: angol és szlovén változatban. Itt a srácok „horror show”-t adnak elő, amely a Black Sabbath régi idejeit idézi, főleg a bevezető, hírhedt szövésben, ahol a speciális effekteket (ördögi nevetés, bagolyhuhogás) és az orgonát a neves „buldožeres”, Borut Činč szolgáltatta, akinél a Turbo fiúk 1988. 08. 26. és 1988. 08. 28. között a stúdióban felvették ezt a négy számot. A bevezető részt, amelyet az orgonahang vezet, Milan Krušič tiszta, kíméletlen, vádló és baljós éneke jellemzi. A dal megtörik, majd ismét egyszerű riffbe fut, amely viszi tovább a számot. A ritmus háromszor változik, aztán egy kevésbé illeszkedő átmenet megtöri a hangulatot, és új körbe viszi vissza a dalt. Krušič ismét a fő elem, aki mindkét változatnak hitelességet és egyedi báj ad. A szlovén változat különösen sikerült a remek versszakoknak köszönhetően, amelyekkel maga Nosferatu gróf is azonosulhatna pincehelyiségei birodalmában, miközben nemes emberi vérrel teli poharakkal kacérkodik.
A „Beginning” EP mindössze 60 példányban jelent meg. Jobb későn, mint soha. A felvételek az eredeti kazettás szalagokról származnak, ezért kicsit gyengébb minőségűek, ami azonban semmit sem von le a hitelességükből! A kiadvány az igazi rajongóknak szól, valamint azoknak a lemezgyűjtőknek, akik a nyolcvanas évek heavy metaljának arculatát formálták. Vagyis a szlovén heavy metal első generációjának korszakát idézi. A Turbo ebben a felállásban mindössze hat koncertet adott. Ezeket a fellépéseket az energikus színpadi show-k mellett főként a keresztek metszéspontjába szögezett véres (marha)agyvelő, a vérrel való locsolás, a koponyákkal zsonglőrködés, a koponyákból való teátrális vérivás és hasonlók jellemezték… Röviden: az első Turbo rövid életű inkarnációja volt ez, amely mégis letörölhetetlen nyomot hagyott a heavy metalról alkotott nézeteivel, ahogyan azt akkoriban a fejlett világ is értette. A „Beginning” hiányzó darab a nyolcvanas évek szlovéniai heavy metaljának mozaikjából, és tulajdonképpen kötelező kiegészítése a heavy metal gyűjteményednek.
Felállás
Milan Krušič – ének
Brane Rihar – gitár
Miro Mutvar – basszusgitár
Dragan Dončić (Fujo) – dobok
Produkció
Borut Činč
Számlista
1. Master Of Warrior
2. Black Star
3. Madhouse
4. Tiha noč
