Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Zágráb / Boogaloo / Horvátország
A koncert dátuma: 2012. március 20.
Látogatók száma: 250
Jegyár: 80,00HRK
Blaze Bayley az a fickó, aki azután harcolta ki magának a sikeres szólókarriert, hogy az Iron Maiden „The X Factor” (1995) és „Virtual XI” (1998) albumain énekelt. A pályája során mostanáig szép csokorra való nagyon színvonalas lemezt adott ki, tulajdonképpen végig fejlődött, és kifejezésmódban is erősödött velük. A „The Man Who Would Not Die” és a „Promise and Terror” nyugodtan kikiálthatjuk eddigi diszkográfiájának csúcsává: Bayley szégyentelenül és rendkívül merészen mutatja meg bennük született érzékét a harapós ütőerő és a nagy, himnikus dallamok fülbemászó összeházasításához, ugyanakkor végig egy tekintélyt parancsoló vezér szigorú fókuszában marad, amit egyedi, igen jól felismerhető hangszíne tesz lehetővé.
Blaze Bayley épp most adta ki új stúdióalbumát „The King Of Metal” címmel. Ez lendítette új koncertútra. A turné így ismét Szlovéniába is elhozta, ahol két koncertet adott, Mariborban és Ljubljanában. Ennek ellenére az ördög nem hagyott nyugodni, hogy ne tapasztaljam meg a koncertjét a horvát fővárosban is, főleg az érdekelt, milyen lesz a közönség reakciója. A zágrábi időpont viszont az egyetlen volt, amely belefért a zsúfolt időbeosztásomba, hogy kiugorjak megszagolni, milyen énekesi formában van ma Blaze Bayley.
Blaze Bayley nem akárki. Minden szál az ő kezében fut össze, és amit letesz az asztalra, azt teljes vérrel be is takarítja magának. Csakhogy az idők távolról sem olyan rózsásak és napfényesek a zenészeknek, mint valaha. Így Bayley-nek is egyre nehezebb maga mellett tartani a legjobb társakat. Egyszerűen: nincs több pénz. Feloszlatta hát a remek zenekart, amellyel az előző két albumot felvette, és az új lemezhez, valamint a turnéhoz olcsóbb zenészeket szerződtetett. Ők: * Matteo „Lehmann” Grazzini az olasz thrash metal formáció, a Neurasthenia basszusgitárosa, Claudio Tirincanti dobos, valamint a gitáros Andrea Neri (Astarte Syriaca) és Thomas Zwijsen (Nylon Maiden – tribute to Iron Maiden).
A koncertestet még Blaze Bayley előtt két fiatal, ígéretes horvát zenekar nyitotta meg: a Vis Maior, utánuk pedig az Eat Your Brains. Repertoárjukkal mindketten kétségkívül színesítették az estét. A régi iskola metaljának dallamos elemeire építenek, áthatóan magas fekvésbe törő vezető vokálokkal. Mindkét csapat bebizonyította, hogy kiváló technikai tudású zenészekből áll, és jó adag színpadi összeszokottságuk van. Ennek ellenére még kellene nekik valamivel több koncerttapasztalat. Az Eat Your Brainsnek, akik a fellépésükbe jó adag önmaguk kifigurázását is beleviszik, az sem zavaró, hogy a srácok úgy festenek a színpadon, mint a délutáni szabadidős kocogók. A Vis Maior viszont építhetne mérgesebb külsőre, hiszen a színpadi megjelenésük alapján inkább a rapzenészek közé illettek, mint a heavy metalhoz. Na, a siránkozást félre: energikus éppen eléggé, mindenesetre ígéretes!
Blaze Bayley az új Will To Win nyitódallal való bemelegítés után a bal keze kisujjával megvette magának a 250 lelkes embert: a setlist Iron Maiden-színvonalú alapdarabja, a Lord Of The Flies elég volt hozzá. Ettől a pillanattól a koncert végéig a közönség vakon az ő kezéből evett. Így ez az egy óra negyven percig tartó koncert igazi, tiszta energiabombaként csengett le, a heavy metal vallásnak való nagy önátadásként. A The Launch után olajat öntött a tűzre a rendkívül népszerű Ghost In The Machine is, Blaze pedig, mint rendkívül karizmatikus és meggyőző színpadi figura, a klubtérben szó szerint megőrült. Vele együtt a közönség is. Mégis, a felsorolt dalcsokor után először tartott egy hosszabb szónoklatnyi szünetet. Ezekhez Blaze-nél már hozzászoktunk, de ezúttal igazán zavaróvá váltak. A koncert alatt az időnkénti szüneteivel és színpadi beszédeivel inkább elvette a jelenlévők idejét, mintsem szórakoztatta őket. Főleg azokét nem, akiknek világos, hogy a szövegelésének nagyobb része tisztavérű „nyálas dumák” árusítása és puszta promóció, azzal a céllal, hogy a közönség zsebéből még egy-két aranyat kipréseljen. Kezemet a szívemre téve: Bayley ennyi idő alatt két teljes számmal többet is eljátszhatott volna.
A kísérőzenekar távolról sem olyan meggyőző, mint az előző, állandó tagokból álló csapat, amelynek legutóbb 2010. május 1-jén voltunk tanúi a Ravne na Koroškem-i koncertjén (Kompleks klub). Érezni, hogy Blaze és az új tagok között nem fonódtak össze ilyen hatékonyan a szálak, ennek tükre pedig természetesen a kevésbé átélt és kevésbé meggyőző előadás, mind Bayley szólószámaiban, mind az Iron Maiden-katalógus kötelező gyöngyszemeiben. Hála az őrült horvát közönségnek, amely Bayleyt és csapatát szó szerint a tenyerén hordozta, a fickó ezt a koncertet is sikeresen átnavigálta, de mint mondtam: a közönséget az Iron Maiden-klasszikusokkal vette meg, és ez teljesen elég volt ahhoz, hogy a Boogaloo szétrepedjen a varratainál, az est pedig izzott a közönség és a zenekar közötti kivételes kommunikációtól és az energiafölösleg miatt!
Eddig a koncertlátogatásig azonban az, hogy a tömegeket Iron Maiden-számok eljátszásával veszi meg a koncertjein, soha nem volt zavaró. Egyszerűen a korábbi kísérőcsapat nagy előadói meggyőző ereje miatt, amellyel az új semmiképp sem tud versenyezni. Bayley így lassan Paul Di’Anno nyomdokaiba lép, bármennyire igyekszik is a koncerteken a beszédeivel az ellenkezőjéről meggyőzni a közönséget. A különbség csak annyi, hogy Paulnak a régi Iron Maiden-cimborái folyton a szájában vannak (szapulja őket), míg Bayley nagy lelkesedéssel ma is szívesen emlegeti az Iron Maidennel való nagy barátságát.
A hang az egész koncert alatt igen szolid volt! Hangsúlyoznám azt is, hogy a Bayley-koncert ezúttal nem a Boogaloo klub valódi termében zajlott, hanem egy rögtönzött színpadon, amelyet a Boogaloo terem előtti térben (afféle előcsarnokban) állítottak fel. Ott, ahol a lokál van, balra a pulttól, azon a helyen, ahol általában a teremben zajló nagyobb koncertek látogatóinak ruhatára áll.
Szép élmény, korrekt fellépés, korrekt kivitelezés, kiváló, szinte fanatikus hangulat. Ez felér mindennel. Elsősorban a számításukra jöttek mindazok, akik Bayleyt még nem látták színpadon, és mindazok, akik nem kapták el az Iron Maident valamelyik koncertjén a kilencvenes évek második felében Bayleyvel az énekmikrofonnál. A kérdés viszont, hogy Bayley a jövőben hogyan tartja meg a nehezen kiharcolt hitelességét. Egy olyan átlagos albummal, mint a „The Kinfg Of Metal”, és idénymunkás légiósokkal nagyon nehezen. Csak a régi Iron Maiden-dicsőségre való örökös „rátapadással” biztosan nem, mert az a szánalmasság jele. Korábban túl sok jó, mondjuk inkább: kiváló szólóstúdióalbumot adott ki.
Setlista
1. Will to Win
2. Lord of the Flies
3. The Launch
4. Dimebag
5. Ghost in the Machine
6. The King of Metal
7. Silicon Messiah
8. The Rainbow Fades to Black
9. Fate
10. The Brave
11. The Black Country
12. Leap of Faith
13. Stare at the Sun
14. The Clansman
15. Man on the Edge
16. Futureal
—ráadás—
17. Virus
18. Faceless
Képgaléria
