Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Bard
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2013
Játékidő: 38:12
Értékelés: 4/5
A Bard a Niet egykori tagjának, Aleš Češnovarnak a zenei projektje. Az első lemez nem sokkal azután született meg, hogy a terv megszületett, nem egész egy évvel később. A Niet alapító tagja, az a zenekar, amely az évek alatt tiszteletre méltó státuszt vívott ki magának Szlovéniában, meglepte a közönséget, amikor bejelentette, hogy távozik. A Bard zenei irányának alapjait éppen a Niet lemezein kell keresni, különösen az utolsó kettőn, a „Trinajst” és a „Rokovnjači” albumon. Mindkettőn a Niet néhány új hangszereléssel jelezte, merre mehetne tovább a zenei átalakulás. Češnovar, aki a jövőbeli új Niet-lemez ötletein dolgozott, nyilvánvalóan a zenekar stílusváltásának egyik motorja volt, hiszen kiderült, hogy miután az új ötleteket bemutatta a zenekar „vezérkarának”, az ötletekkel együtt elküldték.
Kettős szorítás. Vagy vállat vonsz és hallgatsz, vagy úgy döntesz, hogy valamilyen más módon keltesz életre ezt az anyagot. Amikor Aleš rájött, hogy zenészként az évek során olyan szintre fejlődött és érett, amely már nem fér össze a Niet többi tagjának zenei filozófiájával, a „nem áthidalható művészi nézeteltérések” felismerésének keserű „rövidzárlata” után inkább kilépett a zenekarból. Tisztességes, bátor és őszinte lépés!
Aleš Češnovar ehhez a lemezhez megírta a zenét és a verseket is. Víziója azonban azt kívánta, hogy a hangszerelések kiegészítésére, díszítésére és színezésére szélesebb zenei ötletpalettát vessenek be; ezek az aranzsok alapvetően nem bonyolultak, viszont végig megvan bennük a dallamos megközelíthetőség vörös fonala, és az átlagos hallgató számára azonnal élvezhetők.
A „Bard” teljes egészében organikusan szóló lemez. Ütős hangszerek, akusztikus gitárok, fúvósokon, vonósokon és Hammond orgonán játszott improvizációs betétek töltik ki a teret. Így is indul az album! Misztikusan! A Siberija című számmal. Az ének és a vokális dallamok azonnal a Niet-es gyökereire emlékeztetnek Aleš Češnovarnak, és már a nyitányban elárulják a lemez zömét! Amikor a következő, Umiranje in življenje című számhoz érünk, a kíséret hátterébe belopózik a Buldožer legendás tagjának, Borut Činčnek jól ismert, melegen vibráló Hammond-hangzása. Az ismerős orgonaszőnyeg, amely a vezető motívumok szerkezete mögött lebeg és összetartja őket, azonnal kapcsolatot teremt a Niet utolsó munkáival. Ez pedig nem az egyetlen pillanata a lemeznek, amely szoros szállal kötődik a Niet utolsó lépéseihez. Helyenként ez a kötelék még mindig olyan erős, hogy nem túlzás a hasonlat: mintha a Niet „unplugged” változatban játszana, és különleges vendégként egy sor zenészt hívott volna meg, hogy improvizációs betétekkel mozgalmasabbá és színesebbé tegyék a vezető motívumokat, és betöltsék a számokban a rendelkezésre álló teret. A „Bard” lemezen ott van az ütős Nino Mureškič, a fúvósok ura, Vasko Atanasovski, és a Šifrer egykori tanítványa, egyébként elismert gitármester, Dejan Lapanja. Lapanja és Atanasovski így vagy úgy régi jó cimborák, bár a „Bard” zenei közegében ezúttal sokkal inkább a „mindig lángoló” Vasko van előtérben.
A Zvenenje a lemez egyik kulcskompozíciója. Szerencsés összeütközése annak, amit Češnovar a Niet-ből hoz (főleg a refrénben), a Vasko Atanasovski Trio vendégeinek, akiknek támaszt ad a SKA-ritmus ügyes beépítése. A szám egész kompozíciójában rádióslágerpotenciált hordoz. Aleš érti a módját, hogyan fűzzön egymás mellé sötét tájakat, amelyeket a lemezen gyakran szakít meg a remény határozott fénysugara! A lemezre jellemző a melankólia és az édes megváltás érzésének keveredése. Az egyik ilyen pillanat a Ljubim. Finoman érzéki, kifejezetten intim. Aleš éneke egyszerre tűnik elidegenedettnek, mégis nagyon közelinek és otthonosnak, miközben igazi küldetésének és létezésének lényegét kutatja. Ezekhez az elemekhez közel áll a Priča is, erősen sötét versszakkal, amely aztán átmegy a refrénmegoldások dallamos, „Nietes” énekelhetőségébe. Figyeld a befejezés alakulását, ahol a basszusgitár dallama különösen megrázóan „Nietesen” szól. Itt van még a Ljubezenska, amelynek versei eredetileg a francia költő, François Villon sorai. Ez a szám a Niet „Rokovnjači” albumára készült, és nyilvánvaló „left-over”, amely így talált helyet a „Bard” lemezen. Magától értetődő a legendás Niet-szám, a Zastave átdolgozásának szerepeltetése is, amely újjáalkotott, szinte kabarés stílusban, a vallomásos tartalom új minőségeivel rendkívül kellemesen lep meg. Češnovar a William Blake-költészetben is elmerült. Megzenésítette Blake Auguries Of Innocence című költeményének utolsó három versszakát, amely mennydörgő, férfias dallamban (az eredeti angol sorok megmaradtak) szinte baljóslatúan cseng.
Küldetés teljesítve! A Bard projekt az azonos című bemutatkozó lemezzel, a „Bard”-dal olyan stúdióalbumot tett le az asztalra, amelynek jellegét a zenei szokatlanság adja. Igaz, hogy az anyagából jó néhány párhuzam húzható a Niet karakterével és munkásságával, ez azonban végső soron teljesen természetes, hiszen Češnovar mindig is a Niet kreatív magjának része volt, és a Niet-ből való távozásával a zenekar zenei filozófiájának egy része is távozott, amely most a „Bard” album új zenei kalandjának formájában ölt testet.
A Bard jövőbeli zenei, művészi fejlődése legalább két alapvető kiindulópontot kínál. Az Aleš Češnovar költészetének hagyománya által hordozott erős, személyes vallomásos hangvétel alapján Češnovar a jövőben énekes-dalszerzőként is működhetne, hitelesen megtartva a „Bard” művésznevet, ugyanakkor a lemezen alkotói részét hozzátevő társaság hozzájárulása sem elhanyagolható. Ez a kölcsönhatás annyira sikerült, hogy a projekt nagyobb megrázkódtatás nélkül állandó zenekarrá alakulhat. Ezt erősíti meg az Auguries Of Innocence rockosan megtűzdelt része, de általában is rendkívül szépen felépített és kompaktan működő záró szám, a Vzhod & Zahod!
A „Bard” egy kötelezően meghallgatandó album, hiszen a költészet Aleš Češnovar kellemes énekszíneinek érzéki tolmácsolásán át, az akusztikus hangzásvilág hatékony kémiai kölcsönhatásában meggyőzően szikrázik a szerzői vallomás igazságszeretetében. A Bard tehát már az alapjaiban szilárd zenei egység, szép fejlődési kilátásokkal a jövőre nézve!
Felállás
Aleš Češnovar – ének, gitár, basszusgitár
Vasko Atanasovski – szaxofonok, fuvola
Dejan Lapanja – gitár, dob
Borut Činč – Hammond orgona, gitár, hangszerelés
Nino Mureškič – ütőhangszerek
Jure Kremenšek (Dandelion Children) – énekrétegek, slide gitár (a 4. szám)
Severa Gjurin – vokál all a 11. számban
Produkció
Borut Činč
Számlista
1. Siberija
2. Umiranje – Življenje
3. Novo jutro
4. Simetrija vesolja
5. Zvenenje
6. Ljubim
7. Priča
8. Ljubezenska
9. Zastave
10. Auguries of Innocence
11. Vzhod & Zahod
