Előadó: Birds and Buildings
Kiadó: Emkog Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 69:22
Értékelés: 5/5
Dan Britton egyáltalán nem ismeretlen név a progresszív rock rajongói körében. A zseniális billentyűs, gitáros és több projekt ötletgazdája, akiknek közül leginkább a jazz fusion irányba kacsintgató Cerebus Effect és a szimfonikus rockból építkező Deluge Grander vált igazán ismertté, valószínűleg a két legújabb projektje egyikével dicsekedhet a legjobban: a sokatmondó nevű Birds and Buildings zenekarral. A „madarak és természetellenes ragadozóik, az épületek” zenekara 2007-ben alakult, a bemutatkozó album, a „Bantam to Behemoth” pedig egy évvel később jelent meg, és azonnal rendkívüli sikert aratott.
A Birds and Buildings a „Bantam to Behemoth” lemezen egyesíti mindazt a legjobbat, amit a progresszív rock összes lehetséges alműfaja kínál, közben pedig rokon stílusokra is kacsintgat, különösen – ahogy az Brittontól már megszokható – a jazzre. Britton ezúttal leginkább utánozhatatlan mellotronjátékával tündököl, ami kétségkívül az egész album előterében áll. A mellotron fenyegető hangzása olyan sötétté, ugyanakkor virtuóz módon dallamossá teszi a „Bantam to Behemoth” lemezt, hogy a hallgatót helyenként alaposan megborzongatja. Egyes számok melankóliája, amely nem áll teljes ellentétben a merészebb, robbanékonyabb részekkel, éppen elég ahhoz, hogy egyensúlyba hozza a mérleget a nagy feszültség és a kellemes dallamosság között.
A számok leírásába belemenni nehéz, mert ezek túlzás nélkül tökéletesre vannak csiszolva. Britton társai talán nem a világ legjobb zenészei a hangszerükön, de kevésbé sem nem kiválóak. A legfontosabb, hogy hallgatnak egymásra, hiszen a legapróbb részletekig összeszoktak, valószínűleg Britton éber felügyeletének is köszönhetően. A játékuk olyan egésszé olvad össze, amilyet manapság nagyon ritkán hallani. Még ha nem is mindig a legbonyolultabb úton haladnak, az út mindig a legdallamosabb és a fülnek legérdekesebb. A hangzások kombinációja, amely első pillantásra sosem működne együtt, szoros köteléket alkot, ahol az egyes részeket lehetetlen szétválasztani, mert végül egy átfogó mozaikként állnak össze.
A zenészek egyúttal bizonyítják, hogy a stíluskötöttség hiánya ellenére minden helyzetben megállják a helyüket. Ennek eredménye olyan számok, amelyek között minden zenerajongó talál valamit a maga számára. Az eklektikus King Crimson megrögzött hívei élvezni fogják a nyitószámot, a „Birds Flying into Buildings” című tételt, valamint az album második felének darabjait, a „Chakra Khan” és a „Battalion” számokat. Mindegyikben akad bőven remek mellotron, Frippes riff és hihetetlen szaxofonszóló. A nyilvánvaló hatás ellenére is bátran állíthatom, hogy a számok nem hatnak „ripp-offnak”. Egyáltalán nem, távolról sem. Frissen, újszerűen szólnak, és ami a legfontosabb: őrülten jól. Ti, szimfonikus rajongók, a Genesis és a Camel hívei, valószínűleg megtaláljátok a falatotok a „Caution Congregates and Forms a Storm”, a „Chronicle of the Invisible River of Stone”, a „Tunguska” és a „Terra Fire” számok valamelyikében. Ezekben a szaxofon szerepét gyakran a fuvola veszi át, amely hozzáadja azt a bizonyos szimfonikus érzetet. A Yes és a Pink Floyd rajongói is könnyen megtalálják a számításukat: előbbiek az „Yucatan 65”, utóbbiak a „Sunken City, Sunny Day” számban. Ez utóbbi valamelyest a legkontrasztosabb darab az album többi részéhez képest, mert melankolikus, „floydos” hangulatra épül, ugyanakkor a „Bantam to Behemoth” záró felvonása is – ennél jobb számot nehéz lett volna választani erre a helyre.
A „Bantam to Behemoth” címe megtévesztő. Az album végig „behemót” (mitikus lény), és soha nem „bantam” (csirke). A zenészek nem rejtegetik az aduikat, nem kerülgetik a forró kását, mindent beleadnak, és ebben majdhogynem el is merülnek. Az egyetlen kritika a produkciót éri néhány férfi énekes számnál, amelyekben az ének gyakran túl halk, de el kell ismerni, hogy éppen ez adja meg sokszor a különleges misztikumot.
A Birds and Buldings tehát egy halhatatlan albumot alkotott, amelyet a következő generációk is hallgatni fognak, és amely nem kevés zenész és zenekar számára lesz példakép. Ha összegzem a kritikát: szerezzétek be a lemezt!
Felállás
Dan Britton – billentyűk, gitárok, ének
Malcolm McDuffie – dob
Brian Falkowski – szaxofon, fuvola, klarinét
Brett d’Anon – basszusgitár, elektromos gitár
Megan Wheatley – ének (5)
Produkció
Dan Britton
Számlista
1. Birds Flying Into Buildings (9:13)
2. Terra Fire (3:36)
3. Tunguska (6:33)
4. Caution Congregates and Forms a Storm (10:53)
5. Chronicle of the Invisible River of Stone (9:19)
6. Yucatan 65: The Agitation of the Mass (10:35)
7. Chakra Khan (5:59)
8. Battalion (9:55)
9. Sunken City, Sunny Day (3:19)
