„Bad princess spraying fairy dust over our cocks!” (2017)
Szerző: Rok Klemše
Helyszín: Explosiv / Grác / Ausztria
A koncert dátuma: 2017. augusztus 16.
A Devin Townsend Project ismét Európában turnézik, és nincs értelme kihagyni a koncertjüket, ha viszonylag közel játszanak Szlovéniához. Ezúttal a grázi Explosiv klubba látogattak el. Az idei koncertek a nyári fesztiválfellépések közé szorultak be, és tulajdonképpen a Transcendence-turné meghosszabbításai voltak, amely sajnos elkerülte Szlovéniát. Grácba ezért elég sok szlovén is ellátogatott, és volt is mit látniuk-hallaniuk.
Ahogy az már lenni szokott, ezúttal is el kellett viselni egy viszonylag élvezhetetlen előzenekart. Az „akkor sem bánnám, ha nem hallanám” szerep most a norvég Fight the Fightra hárult. Megszokhattuk, hogy Norvégiából főleg black metal, progresszív metal és valami elpörgött avantgárd érkezik, most viszont egészen más, és jóval gyengébb ízelítőt kaptunk. A Fight the Fight ugyanis metal, punk és emocore keverékeként írja le magát, és ez a keverék élőben igencsak nehezen emészthetőnek bizonyult. A kezdés még valamelyest ígéretes volt, mert az énekes, Lars Vegas (egy ilyen hülye nevű zenekarnak természetesen hülye művésznevű énekes dukál) meglepett a korrekt üvöltéssel, de a jó benyomást gyorsan elrontották a nyafogós „teen angst” refrének. Energiahiányt a srácokra nem lehet fogni, abból bőven volt, de a generikus riffek, a bamba breakdownok és a túlzott színpadi póz élőben nem győzött meg. A zenekar skizofrén imidzsét már nem is említem – az egyik gitáros úgy nézett ki, mintha a legtipikusabb indie rock bandából lépett volna ki, a másik mint a Poison elveszett tagja, Lars Vegas (ezt a nevet egyszerűen muszáj volt még egyszer leírnom) pedig a vadállati üvöltésével inkább egy grindbandában lett volna otthon. A Fight the Fight műsorának végét ezért a csarnok előtt vártam ki.
Devint legutóbb idén februárban láttuk a zágrábi Tvornicában, ahol a akkor még vadonatúj DTP-albumot, a Transcendence-t mutatta be. Most a kanadaiak nem kínáltak semmi megrázót, a dalok kiválasztása szinte megegyezett a zágrábival, de Devinnél a rutinhoz közeli élményről szó sem lehet. Az Explosiv szinte tömve volt, és már az első számnál, a Rejoice-nál felforrt a hangulat, amit Devin úgy fogalmazott meg igen képszerűen, hogy ő Kanadából jön, és tojásleves van a gatyájában. Nem ő volt az egyetlen, rég éltem át ilyen forró koncertet. A zenekar szokás szerint kiváló formában volt, a hang pedig meglepően jó, tiszta és kristálytiszta volt, így Devin vokális kunsztjai közben többször felállt a szőr a hátunkon. Townsend ismét bebizonyította, hogy frontemberként nincs párja, az első pillanattól a markában tartotta a közönséget a grimaszaival és a humoros betéteivel, amelyekkel a stand-up komikusok kilencven százalékát földbe döntené. Ismét kiemelkedően szerepeltek a Failure, a Hyperdrive, a csodás Deadhead ragyogó énekteljesítménnyel, az epikus Supercrush!, a kis, repülő, fingó zacskókról szóló groove-os induló, a March of the Poozers, valamint a búcsúhimnusz, a Kingdom. Ez persze nem az utolsó szám volt, mert a színpadot mindenki elhagyta, Devint kivéve, aki akusztikus gitárt akasztott a nyakába, és szokás szerint zseniális szólóelőadásban hozta a gyönyörű szerelmes balladát, az Ih-Ah!-t, közben pedig azt hajtogatta, hogy ő egy rossz hercegnő, aki varázsport szór a férfi nemi szervekre. Ah, Devin. A valódi zárlat a tízperces eposszal, a Higherrel érkezett, és az egy jó óra úgy elröppent, mint a villám. A srácok könnyen eljátszhattak volna még egy-két számot, de most ennek is be kellett érnie. Ettől még a Devin Townsend Project kevés pénzért sok zenét ad. Találkozunk Plovdivban Plovdevben!
Setlista
DEVIN TOWNSEND PROJECT:
1. Rejoice
2. Night
3. Stormbending
4. Failure
5. Hyperdrive
6. Where We Belong
7. Deadhead
8. Ziltoid Goes Home
9. Supercrush
10. March of the Poozers
11. Kingdom
—
12. Ih-Ah (akusztikus, Devin szóló)
13. Higher
Képgaléria





























































