Előadó: Dokken
Kiadó: Elektra Entertainment Records
Megjelenés: 1987
Értékelés: 5/5
1987 hősies év volt Amerikának. Ronald Reagan Berlinben nyilvánosan felszólította Gorbacsovot, hogy döntse le a falat, a Lakers Magic és Worthy vezérletével hat epikus mérkőzésen legyőzte a regnáló NBA-bajnok Boston Celticset, a mozikba pedig megérkezett a kultikus horrorsorozat harmadik része, a Nightmare on Elm street – Dream warriors. A film, amelyben Freddy egy elmegyógyintézetben üldözi a zsenge Patricia Arquette-et és társaságát, méltó folytatása az első résznek, amelyet három évvel korábban a horror nagy mestere, Wes Craven rendezett, akit ma főleg a Scream-trilógiáról ismernek. A horror tartalmában és szereplőgárdájában mindenképp felülmúlja meglehetősen sikerületlen elődjét, attól pedig a kiváló soundtrackkel is különbözik, amelyért Angelo Badalamenti és a Dokken felelt. Hogy a heavy metal és a slasher film kombinációja rendkívül hatásos, azt korábban már Alice Cooper bebizonyította a Péntek 13. hatodik részében (The Man Behind The Mask, Teenage Frankenstein, mindkettő megtalálható a Constrictor albumon), majd Craven Shockerjében, de azt mondhatjuk, hogy a Dream Warriors esetében van szó a legismertebb példájáról az ilyesfajta összefonódásnak. Ezt támasztja alá a címadó dalhoz készült, nagy költségvetésű videoklip is, amelyet a film díszletében forgattak: George Lynch Don Dokken társaságában ködös folyosókon sétál, és Skull n’bones gitárjával az Egyesült Államok legnépszerűbb pszichopatáját cikizi.
A Dream Warriors zárja a Back for the Attacket, a Dokken negyedik és egyben utolsó igazi lemezét. A csapaton belüli szakadásról, Don és Lynch viszályáról már a verebek is csiripelték, így a zenekar feloszlása a Beast from the East című élő album után, amellyel a kiadó az utolsó dollárokat is ki akarta facsarni a bandából, senkit sem lepett meg. Az énekes és a gitáros már régen nem beszélt egymással, és nem is vett fel egy stúdióban, az epével teli viszálykodás miatt pedig a bírósági epilógus is kilátásban volt. Mindebből viszont az albumon semmi sem érződik. Ez egy újabb technikailag tökéletes, ötletekben meglepően változatos nyolcvanas évekbeli remekmű, amely kissé sötétebb a korábbi Dokken-lemezeknél. Ha az Under Lock and Key piacorientáltabb volt, és több rádióbarát slágert tartalmazott, a Back for the Attack egy homályos utazásra visz a baljós ritmusok, a kifinomult szólók és a kórusvokálok birodalmába, amely a korra jellemző módon mégis végig hallgatható és érdekes. Az energikus Kiss of Death és a dallamos Prisoner remekül megnyitja az albumot, a Night by Night hatásos refrénjével pedig, amelyben főleg Don Dokken sokat bírált énekhangja mutatkozik meg, a lemez eléri az első csúcspontját. Persze a zenekar fő attrakciója Lynch, akinek gitárarzenálját a Mr Scary című instrumentálisban csodálhatjuk, amiért Grammy-jelölést is kapott. A szólóinál, amelyeket szuperszonikus legato és double stopok jellemeznek, még jobban megfognak a ritmusai olyan dalokban, mint a Stop Fighting Love és a már említett Dream Warriors, amelyek hallatán egyetlen hosszú hajú fej sem maradhat nyugodt és közömbös. Elsősorban tehát gitáralbumról van szó, amely amolyan Lynch-féle válasz Satriani Surfing with the Alienjére, kifejezett power metal felhanggal és eszeveszett riffekkel, amelyekhez képest Satch steril pengetése puszta játékszernek tűnik. A Back for the Attack így megtestesíti korának legbecsesebb vonásait: egyesíti a gitármesterséget, a pontos, de nem túlpolírozott produkciót és az irigylésre méltó harmonikus rugalmasságot, ráadásul egyetlen töltelékdal sincs rajta. A zenekar későbbi albumairól ezt sajnos nem mondhatjuk el.
Lynch távozása után Don Dokken John NoruMmal (ex Europe) és Peter Baltesszel (ex Accept) felvette az Up from the Ashes albumot, amely megpróbálja folytatni az említett lemez hagyományát, de néhány világos pont ellenére, mint a Give It Up és a Down in Flames, a nyomába sem ér. Hasonlót mondhatunk Lynchről, aki a saját zenekarával ugyanebben az időben kiadta a mindenképp ígéretes Wicked Sensation lemezt, amellyel újra meg akarta hódítani a listákat, de a bakkecskeszakállak és flanelingek új korszakának fényében mindkét projekt dicstelenül elbukott. Az utolsó kétségbeesett kísérlet, hogy a zenekar visszatérjen a régi dicsőség útjára, 1995-ben történt a Dysfunctional albummal és a hozzá tartozó Japan Live 95′ DVD-vel, amelyen a tagok közti ellentét már annyira nyilvánvaló, hogy a zenén is érezni. A katasztrofális Shadowlife után Lynch felveszi a pénzét (így nevezte maga a zenekarban való közreműködést, ahol mindig szűknek érezte a kereteket), és másodszor is távozik, a Dokken pedig tovább tengődik olyan kiadványokkal, amelyek ötletek és technika terén egyaránt fényévekre vannak a nyolcvanas évekbeli remekműveiktől.
A Dokkenre tehát a múlt hatalmas albumai miatt érdemes emlékezni, mint a Tooth and Nail, az Under Lock and Key, és különösen a Back for the Attack miatt, amelyben az igazi nagyságuk rejlik. A kiadvány a kissé történeti hangzású gitárok ellenére ma is friss, dinamikus és éppolyan hallgatható, mint húsz évvel ezelőtt volt, amikor a fiúk a világ zenei listáit uralták. Ezt Don is felismerte, aki nemrég kiadott egy élő albumot From Conception címmel kizárólag régi anyagokkal, valamint egy nyolcvanas évekbeli videoklipeket tartalmazó DVD-gyűjteményt Unchain the Night címmel. A DVD-n rajta van a Dream Warriors klipje is, amelynek végén Freddy, akit álmában lidérc nyom, izzadtan felébred, felugrik, és felkiált: „What a nightmare! Who were those guys?” Hölgyeim és uraim, ők voltak a Dokken a hírnevük csúcsán.
Felállás
Don Dokken – ének
George Lynch – gitár
Jeff Pilson – basszusgitár
»Wild« Mick Brown – dobok
Producer
Neil Kernon
Számlista
1. Kiss Of Death
2. Prisoner
3. Night By Night
4. Standing In The Shadows
5. Heaven Sent
6. Mr Scary
7. So Many Tears
8. Burning Like A Flame
9. Lost Behind The Wall
10. Stop Fighting Love
11. Cry Of The Gypsy
12. Sleepless Nights
13. Dream Warriors
Az album hossza: 63.08
