Szerző: Primož Novak
Fotók: Sebastijan Videc
Helyszín: Orto Bar, Ljubljana, Szlovénia
A koncert dátuma: 2016. 10. 31.
Látogatók száma: 250
Jegyár: 22€/25€
Régen járt már Szlovéniában technikás és progresszív death metal bandákból összeállított csomag. Amikor bejelentették, hogy a német Obscura újra ellátogat hozzánk, a várakozások eleve magasak voltak. Az Obscura ezúttal magával hozta az amerikai Revocationt, a kanadai Beyond Creationt és az amerikai Rivers of Nihilt is. A modern extrém metal rajongói joggal nyalogatták a szájukat. Ezek a zenekarok az extrém színtéren nagyon ismertek. És bár az ilyen bandák összetettségük és szokatlanságuk miatt nem épp a tömegeket vonzzák, a koncert előtt szép számú közönség gyűlt össze. Valószínűleg viszont sokan úgy gondolták, hogy a közönség inkább a Glamoweenre jött bulizni, mint olyan bandákra, amelyek nem a refrénekre és az egyszerű ritmusokra építenek.
Fél nyolckor (19:30) véget ért a találgatás. Színpadra léptek az amerikai Rivers of Nihil, és a színpad előtt egész sokan álltak, vagyis a zenekar nem félig üres terem előtt játszott, ahogy az az első előzenekaroknál általában lenni szokott. Ez a maga módján logikus is; a Rivers of Nihil az első lemezével, a The Conscious Seed of Light-tal nem nyűgözött le különösebben, a Monarchyval (kritika ITT) viszont komolyan fordult a kocka. A kiadvány minősége láthatóan elég volt ahhoz, hogy felkeltse a figyelmet. A banda egy erős, technikás albummal csapott le, amely tele van sötétséggel és brutalitással. És pontosan a Monarchy dalai álltak a középpontban. Az átlagból az emeli ki őket, hogy a hozzáállásuk eltér sok olyan technikás death metal bandáétól, amely a neoklasszikus gitárokat helyezi előtérbe. A Rivers of Nihil inkább a lengyel Decapitatedet, a svéd Spawn of Possessiont és egy-két ó iskolás zenekart vesz alapul. A minőség élőben is megmutatkozott. Az összeszokottságra nem lehetett panasz. A hang kellemesen koszos volt, ami még jobban kihangsúlyozta a zene atmoszféráját. Becsúszott egy-két hiba, de a rövid fellépéssel a zenekar lenyűgözött, és megmutatta a benne rejlő potenciált.
A kanadai Beyond Creationnek jelenleg két albuma van. Már az első kiadvánnyal, a The Aurával magukra vonták a mai progresszív death metal rajongóinak figyelmét. A második lemezzel, az Earthborn Evolutionnel (kritika ITT) pedig bebizonyították, hogy nem egyetlen albumra futja az erejükből. Egyedi hozzáállásukkal elég gyorsan megmutatták, hogy nem egy újabb olyan bandáról van szó, amely csak a Necrophagist elemeit másolja. Távolról sem. Először is ki kell emelni, hogy ez az őrült kvartett Montrealból (Kanada) érkezik. Kanadának ez a vidéke a metalszínpad egyes legextrémebb zenekarait adta a történelem során. A Beyond Creation sem kivétel. Figyelmeztetés, hogy a kanadaiak mindig az élvonalban lesznek. A Beyond Creation két albummal kivételes technikai tökélyt, progresszív gondolkodást, szokatlanságot, virtuozitást és határtalanságot mutatott. Élőben már az első dallal, az Omnipresent Perceptionnel bebizonyították, hogy nem csak lemezen jók. Egy jó fél óra alatt megmutatta a kanadai kvartett, mit jelent a pontos játék. És bár a Beyond Creation zenéje tele van szólózással, blast beatekkel, tomboló ritmusszekcióval, hihetetlenül kiemelkedő basszusgitárral, mindkét gitáros morgó és üvöltő éneklésével, miközben mellékesen záporoznak az arpeggiók, ez őket egy cseppet sem zavarta. Egy-egy ambient betéttel és jazz fusion beütéssel pedig a sokoldalúságukat is megmutatták. A Beyond Creation sebészi pontosságú játékkal kétségkívül lenyűgözött, egyesek számára pedig még az est csúcspontja is ők voltak. A vének szerint a progresszív death metal elérte a határait. A Beyond Creation kiváló bizonyíték arra, hogy a határokat még tovább lehet tolni. A jó fogadtatás alapján remélhetőleg a Beyond Creation, ha már lesz egy újabb albumuk, még többet fog játszani nálunk.
A Revocation ezen a turnén harmadszor látogatott el Szlovéniába. Így hát több mint szolid fogadtatásra lehetett számítani. A zenekar a repertoárjában a legfrissebb albumot, a Great Is Our Sint (kritika ITT) helyezte előtérbe, amellyel azt akarják bizonyítani, hogy ők is tovább akarják tolni a határokat. Az albumon a thrash és death metal dalok mellett így megjelenik egy-egy progresszívebb szám is, például a Crumbling Imperium, amely el is hangzott. A gyorsabb dalok persze jobb fogadtatásra leltek. A törzsrepertoárba tartozó Dismantle the Dictator pedig néhány embert megmozgatott. A látottakra nem lehetett panasz. A zenekar összeszokott, az új dobos, Ash Pearson, aki a hosszú ideje játszó Phil Duboist váltotta, magabiztosan és pontosan játszik. A basszusgitáros kissé a háttérben maradt, kiemelkedett viszont a Dave Davidson/Dan Garguilo gitárduó, amely erős riffekkel és szólózással szolgált. Hogy egyesek a háttérbe szorultak, annak oka a kisebb színpad és az Obscura hatalmas dobfelszerelése is volt, amely a színpad igen jelentős részét elfoglalta. Szerencsére ez egyik előzenekart sem zavarta. A Revocation a korábbi Deathless album Witch Trials című dalával búcsúzott. Persze hiányzott egy-egy kedvenc, de a jó fogadtatás alapján a Revocation legközelebb hosszabb szettet fog játszani.
Már csak az Obscura volt hátra, amely idén a Metaldays fesztiválon is tekintélyes számú látogatót vonzott. De itt nem voltak külföldiek és mindenféle kíváncsiskodók, akik csak azért néztek meg egy bandát, mert nem volt jobb dolguk. A közönség kizárólag négy olyan zenekarért fizetett jegyet, amely a metalon belül elég specializált. Meglepő módon az Orto Bar terme zsúfolásig megtelt, az Obscura pedig a legfrissebb, Akróasis című albumának újdonságaival szolgált (kritika ITT). Az Obscura meglehetősen szerényen indult, 2009-ben fordult a kocka, bár zeneileg elég sokat idéztek a Necrophagistből, mégsem kaptak igazán nagy visszhangot. A kitartás a sok erőfeszítés után láthatóan mégis kifizetődött. A zenekar népszerűsége jó szinten van. Az Obscura megújult felállásban mutatkozott be, és tudtunkra adta, hogy semmi sem állíthatja meg. A dalokat korrekten játszották el, időnként az egész kissé steril hatást keltett, de eltévedésnek nyoma sem volt. Mindenki a legjobb formáját mutatta. A frontember, Steffen Kummerer kétségkívül fejlődött a közönséggel való kommunikációban, és sokakat megmozgatott. A basszusgitáros, Linus Klausenitzer végig szolgálta a vonalait, és ezzel gazdagította a hangzásképet. Az új gitáros, Rafael Trujillo remekül bújt bele Christian Muenzner professzor cipőjébe, így az igényes, virtuóz szólóknál hibának nyoma sem volt. Végül pedig meggyőző volt a dobos, Sebastian Lanser is, aki egyébként a jazz metalt játszó Panzerballettben dobol, a gyorsabb zene mégsem okozott neki gondot. A repertoár főleg a legutóbbi albumra épült, néhány dal a korszakalkotó Cosmogenesisről is elhangzott, az Omnivium albumról viszont csak egy, de az előadásuk intenzitását tekintve nehezen fért volna be még egy dal. Az Obscura nagyjából egy óra alatt lenyűgözött. A közönség melegen fogadta őket, és tudtukra adta, hogy jó úton járnak, és bármikor szívesen látják őket újra.
Az Obscura, a Revocation, a Beyond Creation és a Rivers of Nihil kiváló játékukkal a teltházas Orto Barban bebizonyították, hogy a technikás és progresszív death metal még mindig tele van meglepetésekkel és újításokkal.
Képgaléria
