Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Grado / Diga Nazario Sauro / Olaszország
A koncert dátuma: 2012. július 28.
Látogatók száma: 1500
Jegyár: 35,00€
A Simple Minds azon hangzásbeli nagyságok közé tartozik, akik a „csodálatos nyolcvanas évekből” hozták magukkal a mesterségüket, amely hatalmas kereskedelmi sikerrel koronázta meg őket, és sosem hagytak fel az aktív zenéléssel! Művészileg ma is fejlődnek. A bolygón még jó néhány gördülő dinoszaurusz akad, akik a hetvenes évek végén kezdték pályájukat, megihletve az akkori punk-robbanástól. A nyolcvanas évek fordulóján megalapozták a new wave mozgalmat, egy kis agyi hozzáadással pedig a post punk műfaját is. Ezek olyan zenekarok, amelyek autentikus, egyedi zenei kifejezésmódot dolgoztak ki, és ez azonnal felismerhető. Mindegyik a saját zenei útját járja, ezért az art komponens náluk nagyon erős. A saját szerzői kifejezésmód egyediségének spektruma széles és üzenetében rendkívül gazdag, mondhatni már-már túlzottan provokatív. Ha leszámítjuk az U2-t, amely mára tökéletesen összeolvadt a korporációkkal, és az art intellektusát már rég elveszítette, és csak azokra a (megmaradt) Simple Minds-kortársakra támaszkodunk, akik ma is aktívak, akkor a brit szigetek zenekarainak hullámáról beszélünk, a The Cure-tól az újra működő Ultravoxon és Kajagoogoón át a Spandau Ballet-ig, a Duran Duranig és a New Orderig, ide akár a Depeche Mode-ot is bedobhatjuk, az Egyesült Államok pedig olyan zenekarokkal kapta el ezt a pillanatot, mint a The Cars és a (visszavonult) Talking Heads. Közös pontjuk a nyolcvanas évek kereskedelmi sikere mellett a szintetizátorok használatának beépítése volt. Ezt a felsorolt zenekarok mindegyike a maga módján valósította meg. A punk zene eredendő „banalitásához” tehát ezek az együttesek agyat adtak, és kifejlesztették a zenei mesterség egyedi, művészi arculatát.
A Simple Minds a felsoroltak közül persze teljesen a maga útját járta a zenei prédikációban. Ezekre a zenekarokra, így a Simple Mindsra is gyakran jellemző a pop zene retorikájával való kemény birkózás, a nyolcvanas évek trendi lendületei idején. Amit akkor a Simple Mindsnál kereskedelmi sikerként kezeltünk, az az évek során, egészen napjainkig minőségében megbecsült art-kifejezéssé nőtt. Ennek a munkának az ára pedig az évekkel csak emelkedik.
A minden évben a Triesztiöböl egyik félszigetén fekvő olaszországi Grado városkában megrendezett „Grado Festival Ospiti d’Autore 2012” keretében 2012. július 28-án koncertezett a legendás brit new wave rockzenekar, a Simple Minds. Mondhatjuk, hogy a nagy Simple Minds – a zenekar, amely pályafutása során több mint 40 millió albumot adott el! A Simple Minds fellépésével zárult az idei fesztivál.
A turné idén februárban és márciusban a „5×5 Live” nevet viselte, mégpedig azért, mert a Simple Minds megígérte, hogy a koncert műsorában az első öt album mindegyikéről öt dalt játszik. Végül nem lett olyan „kemény”, ami rövidebb setlistet jelent. A nyári fesztiválfellépésekre „meghosszabbított” turné, amelyet „5×5 Live plus Hits” névre kereszteltek át, 2012. július 26-án érkezett Olaszországba, az első megálló Modena volt, két nappal később pedig a Simple Minds megérkezett a Grado tengerparti üdülővárosba, egy kőhajításnyira a szlovén határtól, Monfalcone mellett.
A Simple Minds tehát az új európai turné nyári szakaszát is a hatlemezes CD-box, a „Simple Minds X5” népszerűsítésének szentelte, amely az EMI Records gondozásában jelent meg 2012. 02. 20-án, és amely a zenekar első öt stúdióalbumának remasterelt változatát tartalmazza, mégpedig: „Life In A Day”, „Real To Real Cacophony”, „Empire And Dance”, „Sons And Fascination/Sister Feelings Call” és „New Gold Dream (81, 82, 83, 84)”. A kiadás hatodik CD-je kiadatlan anyagokból és kislemezek B-oldalaiból álló válogatás.
21:25-kor kezdődik a látványosság. A zsúfolásig megtelt színtér, a már több mint egy hónappal az esemény előtt teljesen elkelt koncert is megerősítette a Simple Minds rendkívüli népszerűségét Olaszországban a zenekar aktív évei során. Ezt részben alátámasztja az is, hogy Kerr állandó otthont talált Szicíliában, ahol honosított olaszként már évek óta él Taormina városában (a Simple Minds „Black and White 050505” (2005) albumának egyik dala is erről a városról kapta a címét). Kerr ott a „Villa Angela” szállodát vezeti tulajdonosként, csodálatos kilátással az Ión-tengerre. Hogy a Simple Minds olaszországi koncertjei egyáltalán nem olcsó tréfák, azt bizonyítja a RockLine 2010. 08. 03-i beszámolója is, amikor a new wave pop art rock hangzás legendái a Udine melletti Spilimbergo városkában léptek fel! A helyi főteret akkor is sikerült az utolsó sarokig megtölteniük a felhevült olasz közönséggel – a RockLine beszámolója ITT.
A setlista a gradói Simple Minds-koncerten is igazán álomszerű volt. Éppen a koncertek setlistjeinek állandó változtatása miatt, még magán a turnén belül is, marad olyan vonzó a Simple Minds-koncertek látogatása. A zenekar a fellépés elejétől a végéig sakkban tartja a közönséget azzal a sajátos mágiával, amelyet csak ők maguk képesek megteremteni. Minden igazi Simple Minds-rajongó álma azonnal valóra válik, amikor a Simple Minds zenei világának sajátos koncertes újrateremtésében találja magát. Az első sorokat lelkes negyvenes nők töltötték meg, akik játékos tinilányokká változtak, és gondtalanul ették Kerr és a csapat kezéből az első megszólaló ütemtől és hangtól az est utolsó hangszerkezetéig és reflektorfényéig. Az érzelmekkel teli hangulat arra emlékeztetett, amit Ljubljanában éltünk át a „vad fiúk”, a Duran Duran koncertjén jó két héttel korábban – a RockLine beszámolója ITT.
A Simple Minds ötös felállásban lépett színpadra: Jim Kerr (ének), Charlie Burchill (gitár), Mel Gaynor (dob), Andy Gillespie (billentyű) és a zenekar újonnan csatlakozott tagja, a tapasztalt basszusgitáros, Ged Grimes, aki 2011 szeptemberében Eddie Duffyt váltotta a Simple Minds soraiban. Hogy valaha hallhatjuk az „Empires And Dance” (1980) lemezről a Celebrate-et és az I Travelt, vagy a „Life in a Day” (1979) stúdióelső Love Songját, az persze csak csendes, bűnös álom volt, ami végül mégis valóra vált. Pedig ez még csak a koncert kezdete volt.
A csapat kiváló formában van. Érezni, hogy a SImple Minds folyamatosan játszik. Jim Kerr ismét azonnal magára vonta az összes figyelmet, hiszen kivételes színpadi figura, kiteljesedett és kifaragott karizmával. Nemcsak a mérföldekről felismerhető hangszíne és énekmegközelítése, hanem maga a színpadi játék irányítása is, amelyre valamiféle „törzsi, személyes-meditatív énekestánc” jellemző. Ez spontán csavarodásokba rendeződik, relaxáltan vezetett mozdulatok sorából, szinte modellpózokból áll, amelyek kiemelik a zenész szexepilljét és rendkívül fertőző bájosságát, amitől a női nem többségének persze fenntartások nélkül elállt a lélegzete. Ebben az elemben Kerr valódi kandidátus Bryan Ferry és a sajnos túl korán elhunyt INXS-énekes, Michael Hutchence mellé! Kerr többször kiállt egészen a színpad szélére, és kezet fogott a rajongókkal az első sorokban, felvette rá jellemző, félig guggoló, félig térdelő teátrális pózát, a mikrofon kábelébe tekeredett. Egy ponton pedig nem felejtett el térdelő helyzetbe ereszkedni, ahonnan hátrafelé még le is feküdt a színpad padlójára, felemelt karokkal a levegőben. Az énekes interpretáció természetesen megtartja a Simple Minds-prédikáció színvonalát, érettebben csak elmélyíti és továbbfejleszti. Kerr ebben a galaxisban talán még az egyetlen odaillő csere is lehetne Bono helyére az U2-ban! Bár ez soha ne következzen be, mégis érdekes tézis. Azzal, hogy Bono csak tanulhat Kerr úriemberségének finomságából, vagyis a színpadi urasságából a közönséggel való kommunikációban.
Kerr elválaszthatatlan társa, Charlie Burchill kivételes gitármester, aki rövid, de velős mozdulatokkal, a hangszerkezetek rendkívüli rugalmasságával nyűgöz le. Ezeket ma is hűen az ő fehér Gretsch „sólyma” szólaltatja meg (ezt idén július elején Billy Duffy – The Cult – testére övezve láttuk a Kino Šiškában – a RockLine beszámolója ITT), valamint a Gibson Les Paulok. Burchill olyan ember, aki Gillespie billentyűssel összhangban a Simple Minds zenéjét festői ambient elemmel látja el, utóbbi pedig erősen kötődik a zenekar pályafutásának zenei hozadékához. A gitárhangok csavargatásának mestere a gitárszintetizátor hangeffektjeinek sokaságán át, a „sustain” effekt bőséges használatával a gitárhang-manipuláció nagy guruja. Ha gyorsan újra az U2-vel vetjük össze, Burchill ismét sokkal kifinomultabb, provokatívan izgatóbb, kifejezőerejében szellemesebb hangszeres, mint EMŠO-s kortársa, az U2-s The Edge. A Simple Minds zenéjének éppen ez az eleme hatott a későbbi zenei generációkra, köztük arra is, amely elmélyítette a post rock műfaját (az élen a Radioheaddel). A Simple Minds hangzásának kifejezésbeli kontrasztja pedig még nem ért véget. Itt van még az egész ritmusszekció. Ez az egyedi ritmusokat követi, amelyeket Mel Gaynor erős keze tart fenn, a bőgődob zörgő lüktetésével alátámasztva. Valójában a basszusvonal gyakran az alapvető dallamformák megteremtője a zenekar hangképének spektrumát kitöltve, és sok esetben kivételesen kontrasztos kiegyenlítője Jim Kerr jellegzetes hangjának. Valójában a basszusgitár Kerr megjelenése és éneke mellett a legnyíltabban mélyíti el a SImple Minds zenéjének szexepilljét.
És a Simple Minds zenéjének mindezen elemei azon az estén Gradóban kontrasztos zenitjüket érték el. A kifinomult art rock zenekarral való fenséges együttlét, amely jelenlétével teljesen elbűvölte a teltházas színteret, tehát nem maradhatott el.
Hogy a közönség a javából való, azt bizonyította a zenekarral való rendkívül szoros együttműködés a kevésbé ismert dalok alatt is, amelyek éppen ezért voltak a torta tetején a cseresznye. A Waterfront például kivételes ovációt és együtténeklést váltott ki, és ettől a felismeréstől nem maradtak el a pillanatok, amikor színpadra került az In Trance As Mission, a See The Lights vagy a The American. Az intenzitás a koncert során nem lankadt. A Don’t You (Forget About Me) mega slágerének előadása jelezte a záró koncert-crescendót, itt ugyanis intenzíven égnek állt a szőr és kitisztultak a jelenlévők légútjai. Az 1500 fő közös részvételének intenzitása a záró Someone Somewhere in Summertime-ban és a New Gold Dream (81-82-83-84)-ben még tovább nőtt, amikor a zenekar elbúcsúzott a színpadtól. Kerrnek gyakran nem kellett mást tennie, mint a közönség felé fordítani a mikrofont, és a refréneket átadni a publikumnak, ő maga pedig csak „jelezte” a dallamok fontosabb részeit, és így fenntartotta az anyag színpadi végrehajtásának egészséges kémiáját.
A Simple Minds negyedikként tér vissza a színpadra! Jim Kerr, a „javíthatatlan svihák” nélkül tehát! Így ismét kiemelik rendkívüli art minőségüket, amikor a Sanctify Yourself slágerének bevezető perceihez ragadozó hangulati kulisszát építenek. És lám, mi történik: „Woooinkkkkk!!!”, a zenekar pedig főhangosítás nélkül marad. A színpad elnémul, elnémul a közönség is. A fiúk lehajtott fejjel csak összenéznek. A legnehezebben Gaynor és Grimes békélt meg a ténnyel, akik még néhány pillanatig összeszedegették maguk mögött az alapvető színpadi kellékeket. Kellemetlen helyzet, amelyben a zenekar húzta a rövidebbet, ez a legkellemetlenebb dolog, ami egyáltalán megtörténhet, amikor koncertre járunk. És ezúttal nem derült égből villámcsapás vette el a zenekartól a főhangosítást. Nagyon érdekel, hogyan dühöngtek a tagok azokban a pillanatokban, amikor kényszerpihenőre kellett vonulniuk a backstage-be. Néhány perc után, amely lassan telt, mint a mezozoikum (a föld középkora), a dolgok rendeződnek, és a Simple Minds visszatér. Ezúttal már Jim Kerrel. A koncertet valójában ott folytatják, ahol meg kellett szakítaniuk. A közönség életre kel az örökzöld Sanctify Yourself hangjaira, ezt pedig diadalmas zárásként a koncert alatt türelmetlenül várt Alive And Kicking tetézi, amelyet a zenekar a záró felvonásra tartogatott. A záró krescendóval a SImple Minds mind az 1500 főt felemeli a kezeket és lelkesen énekelteti a refrént. A közönség szó szerint túlkiabálja a zenekart a refrénben! Megemlítem azt is, hogy a Simple Minds a ráadásra még a Theme For Great Cities, a Glittering Prize és a Ghost Dancing dalokat is felírta, de végül a közkedvelt Alive And Kicking zárta az estét.
A nagyok mindig nagyok maradnak. Ezt igazolják a koncertek (de persze meg is cáfolják, hehehe). A Simple Minds gradói fellépése egyike volt azoknak a felejthetetlen nosztalgikus élményeknek, amelyek azon az estén mindenkit energiával töltöttek fel, aki ott volt a koncerten. Jim Kerr olasz nyelvű megjegyzésekkel még tovább hergelte a közönséget, amit friss szicíliai vendéglátósként idővel meg kellett szoknia. Méghozzá helyes hangsúllyal, ami összességében további érzelmi kitöréseket váltott ki az amúgy is temperamentumos olasz közönségből. A Simple Minds láthatóan kitűnően működik, ami azt jelenti, hogy a csapaton belüli viszonyok egészségesek. Az energiaáramlás kivételes volt. Rendkívüli kötelék az előadásban. A munkahőmérséklet, amelyet a zenekar a színpadon kifejt, kivételes, játékának kémiája pedig fékezhetetlenül vonzó. Ehhez add hozzá Kerr beleélését és a közönséggel való kiváló kommunikációját, a közönség féktelenségét, és itt is van az egyedülálló koncertkaland záloga!
Remélhetőleg legközelebb az új stúdióalbumot, amely már a 16. lesz sorban, és 2013-ra van beharangozva, népszerűsítő koncertturné talán ismét elhozza őket Szlovéniába, ahol legutóbb a „Black And White” turné keretében léptek fel, Ljubljanában, 2006. 04. 08-án – a RockLine beszámolója ITT. A Simple Minds ezzel a gradói fellépéssel is a retro eighties nosztalgia egyik nagy zenekara marad, amelyet kivételes karizma ékesít az art kultúrából. Ez az évek során csak nagyobbá és kifinomultabbá válik a megfontolt zenei kifejezésmódban. Megállíthatatlanul várjuk tehát az új Simple Minds stúdióalbumot! Ezt pedig megint új turné követi. És új koncertlátogatás.
Setlista
1. I Travel
2. Love Song
3. Celebrate
4. Waterfront
5. In Trance as Mission
6. This Fear of Gods
7. Hunter and the Hunted
8. The American
9. Big Sleep
10. See The Lights
11. 70 Cities as Love Brings the Fall
12. Don’t You (Forget About Me)
13. Someone Somewhere in Summertime
14. New Gold Dream (81-82-83-84)
—ráadás—
15. Sanctify Yourself
16. Alive And Kicking
Képgaléria
