Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Barre, Martin
Kiadó: Edifying Records
Megjelenés: 2013
Értékelés: 4/5
Martin „Lancelot” Barre, a rockzene történetének egyik legjobb gitárosa jól tudja, mi az a türelem. Több mint negyven évig tagja volt a legendás progresszívrock-zenekarnak, a Jethro Tullnak, egészen a „végzetes” 2011-es évig. Ekkor szűnt meg az együttműködése a Tull vitathatatlan főnökével, Ian Andersonnal, és mindketten a maguk útján folytatták a zenei pályafutásukat. Martinnak korábban sok mindent el kellett viselnie Ian szeszélyeiből, hiszen amióta 1969-ben csatlakozott a Jethro Tullhoz, mindig tudni lehetett, ki a góré a bandában, de a vita közte és a kultikus fuvolista-énekes között az utóbbi években láthatóan elmérgesedett, így elérkezett az idő, hogy a gitármester új fejezetet nyisson a karrierjében. Martin, aki a gitárstílusát főleg a bluesból, a barokkosan hangszerelt klasszikus progrockból és a hagyományos brit folkból meríti, eddigi szólókarrierje során négy albumot jelentett meg.
Az „Away With Words” az ötödik szólólemeze egymás után, és az első a Jethro Tull felbomlása óta. Martin láthatóan nem rejtett módon akart odaszúrni egykori bajtársának, hiszen az „Away With Words” borítóján a háttérben, a falon egy kőfej látható az ógörög Pán istenről, amely furcsán emlékeztet a fiatalabb korabeli Ian Andersonra. Barre állítólag olyan gitármesterek példaképe, mint Joe Bonamassa, Joe Satriani és Steve Vai, Mark Knopfler (Dire Straits) pedig „varázslatosnak” nevezte Martin Andersonnal közös szerzeményeit, így az „Aways With Words” olyan lemez, amely minden gitárvirtuóz-rajongó kiemelt figyelmét megérdemli.
A Jethro Tull régi rajongói jól tudják, hogy Martin nemcsak kiváló gitáros, hanem alkalmi fuvolista és tehetséges zeneszerző is, noha a kedvenc Tull-albuma egyben a pályájuk legvitatottabbika is – az elektronikus förmedvény „Under Wraps” (1984), amelyen Barre két dalnál szerzőként is közreműködött. A szólómunkái jóval jobbak lettek, különösen a „Stage Left” (2004), így az „Away With Words” a várakozásnak megfelelően igazi csemege mindazoknak, akik szeretik a sajátos, kifinomult gitáros megközelítését, amilyet finomságban a Jethro Tull örökségének egyetlen más gitáros tolmácsolója sem tud elérni.
Az „Away With Words” hallható Martin a volt Tull-basszusgitáros Jonathan Noyce-szal és a szólócsapata többi tagjával főleg instrumentális zenét játszik, az akusztikus gitárra helyezve a hangsúlyt. Az egyes számokban új saját szerzeményeket kombinált a Jethro Tull hatalmas kincstárának néhány közkedvelt darabjával. Az önbizalommal teli, pasztorális hangulatú nyitány, a szólószerzemény „At The First Light” hamar átfolyik a kelta csemegébe, a „Moths”-ba a „Heavy Horses” (1978) című Tull-remekműről, ahol egy pillanat alatt úrrá lesz Martin sajátos, hihetetlenül finom akkordpengetése, ami elég ahhoz, hogy kibontakozzon az „ódon” hangulat. Ezután a kissé melankolikusabb „It’s My Round” következik, amely aztán a „Stormwatch” (1979) záródalába, a „Requiem”-be fut át.
Martin kiélezett érzékét a gitáros és ambient játékossághoz azzal is bemutatja, hogy egy újabb „Heavy Horses”-klasszikust, az „One Brown Mouse”-t egyesíti az új szerzeménnyel, a „Fatcat”-tel; ha a kövér macska nincs otthon, a barna egér ropja a táncot. Ezután egy ambiciózus, neoklasszicista felfogású, három részből álló szvit következik, az „Air”, amely a hagyományos „Lament Of the Spalpeen”-t, a korábbi szólószerzeményt, a „Martin’s Jig”-et és az „Aqualung” (1971) sztenderdjét, a „Hymn 43”-at fűzi össze; ez utóbbi közepén az énekes Dan Crisp egész jól teljesít az énekesi szerepben. Az „All Bars Hold” egy jó egyperces akusztikusgitár-instrumentális, Barre-nak pedig a folytatásban a „The Broadsword And The Beast” (1982) örökzöldjének, a „Pussy Willow”-nak is nagyon jó akusztikus feldolgozása sikerül. Az új szerzeményt, a „Snapshot”-ot az „Under Wraps” dalával, a „Paparazzi”-val vonta össze, amely így először hangzik élvezhetően, sőt jónak, ráadásul számos szenvedélyes elektromosgitár-futam is hallható benne.
A „Long Ago” melankolikus lüktetésével szépen kapcsolódik a békés „Benefit” (1970) -sztenderdhez, a „Home”-hoz. A „Songs From The Wood” (1977) ünnepi fűszerezésű „Fire At Midnight”-ja ugyancsak remekül kiegészíti Barre új szerzeményét, a „From The Ashes”-t. A „Protect And Survive” az „A” (1980) albumról mindig is Martin egyik legkedveltebb Tull-száma volt. Ez a hagyományosan ütős dal akusztikus átdolgozásban is rendkívül érdekesen szól. A „Spare A Thought” és a „Too Old To Rock’n’Roll: To Young To Die” (1976) klasszikusának kombinációja „From A Dead Beat To An Old Greaser” címmel leírhatatlanul melankolikus hangulatot teremt. A záró szólószerzemény, a „Sundown” derűs akkordokkal teli, amelyek rendkívül nyugtató atmoszférát varázsolnak.
Az „Away With Words” tisztán hallhatóvá teszi, miért volt Barre gitárja több mint négy évtizeden át pótolhatatlan eleme a Jethro Tull hangzásának, és miért volt helyes, hogy a legendás zenekar története az ő távozásával azonnal véget ért. Ian múltátírási kísérletei ellenére Martin Barre, aki jelenleg szintén szólóturnén van, és ahol – ironikus módon – az egykori zenekara hosszú évek óta játszott klasszikusait adja elő, a Jethro Tull örökségének feledhetetlen része marad. Martinnak egyébként már készül egy új koncertalbuma „Order of Play” címmel, amelynek állítólag 2014 szeptemberében kell megjelennie.
Felállás
Martin Barre – akusztikus gitár, elektromos gitár, fuvola, bouzouki, basszusgitár, basszusklarinét, mandolin
Jonathan Noyce – basszusgitár
Dan Crisp – ének
Frank Mead – fuvola, blues harp, síp
George Lindsay – dob és ütőhangszerek
Produkció
Martin Barre
Dalok listája
1. At First Light/Moths
2. It’s My Round/Requiem
3. One Brown Mouse/Fatcat
4. Air: Lament Of the Spalpeen/Martin’s Jig/Hymn 43
5. All Bars Hold
6. Pussy Willow
7. Snapshot/Paparazzi
8. Long Ago/Home
9. Fire At Midnight/From The Ashes
10. Protect And Survive
11. Spare a Thought/From a Dead Beat to An Old Greaser
12. Sundown
