Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Atomic Rooster
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1980
Játékidő: 42:57
Értékelés: 3.5/5
1980-ban az Atomic Rooster, akárcsak a mitológiai főnixmadár – vagy az ő esetükben találóbban: az atomkakas – feltámadt a hamvaiból, méghozzá teljesen átszabott hangzással, amely tökéletesen tükrözte a brit rockzene akkori állapotát. A legendás billentyűs és zenekarvezető, Vincent Crane (1943-1989) a funk rockos kísérlet, a „Nice ‘n’ Greasy” (1973) óta eltelt hét év után elszánta magát, hogy az Atomic Roostert egy teljesen új hallgatónemzedéknek modern, kemény rockos zenekarként mutassa be, amely féktelen energiájával és ütőerejével lépést tud tartani az akkoriban népszerű NWOBHM-mozgalommal (magyarul a brit heavy metal új hulláma). Ennek megfelelően az „Atomic Rooster” lemezen lemondott a zongoráról, az elektromos zongoráról és a szintetizátorokról, és teljesen visszatért a kedvenc Hammond-orgonájához.
A súlyos mentális betegséggel küzdő billentyűs kilenc év után ismét összefogott John Du Cann gitáros-énekessel, akivel korábban hosszú ideig haragban állt, majd bevonták az alkalmi dobost, Preston Heymant is, és ezzel megszületett az a felállás, amely elindította a már leírt kultzenekar újabb feltámadását. Az Atomic Rooster így a korai kemény proge rockos évek és a későbbi funk rockos korszak után a nyolcvanas évek elején teljesen átült a keményrockos, olykor már-már heavy metalos lóra, amivel egészen új tábort szerzett magának. Az „Atomic Rooster” ennek a rövid életű felállásnak az egyetlen eredménye, amelyet a kemény rock rajongói a mai napig nagyra tartanak. Mivel ugyanaz a címe, mint a tíz évvel korábban megjelent bemutatkozó albumnak, egyesek – főleg az amerikai járatlanok – még ma is bajban vannak a diszkográfiájuk megrendelésével/megvásárlásával, ami valahol nem is meglepő.
Hogy az „Atomic Rooster” lemezen – két régi, jól ismert név ellenére – egészen más hangzásvilágú zenekar játszik, mint hét évvel korábban, azt már a nyitó keményrockos tépős, a „They Took Control of You” is bizonyítja, ahol a feldúlt gitárfrázisok a Hammond-orgona masszív textúráinak támogatásával élesen hasítják a levegőt, a dobok sorozatlövései pedig méltó lázadó ritmikai útravalót adnak. Du Cann énekstílusa jócskán eltér attól, amit utoljára a „Death Walks Behind You” (1970) című mestermunkán hallhattunk tőle, mert ekkorra sokkal torkosabb, punkosabb lett. Néha – bár ritkán – kicsit még Alice Cooperre is emlékeztet. A „She’s My Woman” keményrockos, ivós szerelmes dal megalkuvást nem ismerő gitárriffel, dühödt énekkel és a Hammond-orgonák hatalmas falával, amelyen át tisztességes dobtrappolás vágtat.
A „He Did It Again” a Hammond-orgonák huncut hangzásának köszönhetően kicsit derűsebb hangulatú, mint az album legtöbb száma, bár Du Cann lázadó éneke és piszkos gitárfrázisa gondoskodik róla, hogy az „atomkakasok” ütősebben szóljanak, mint pályafutásuk során bármikor korábban. A „Where’s the Show” punkos ritmusa tökéletesen illik Du Cann torokhangú énekéhez és erőteljes gitárjátékához, miközben Crane szellemes orgonabetétekkel villog, amelyek a hetvenes évek eleji legjobb időket idézik. A brutális „In The Shadows” hátborzongatóan baljós hangulatot áraszt Du Cann énekének köszönhetően, amely ezúttal egy ingerült goblinra emlékeztet, aki sötét odújából röhög ki torkos hangon. A kompromisszummentes orgonaréteget masszív dobátmenetek és égető gitárfrázis támogatja.
A „Do You Know Who’s Looking For You?”, amelyben Du Cann ismét a tőle telhető leglázadóbban acsarkodik, punkosan árnyalt ritmust kapott, miközben a dobok hatalmas becsapódásai átdübörögnek a masszívan megerősített orgonafalon. Az Atomic Rooster semmilyen esetleges balladai pihenő nélkül, a lehető legütősebb szinten halad végig az egész albumon, ami a „Don’t Lose Your Mind”-ban is szépen hallható. Ezt a számot változatosság kedvéért még dallamos refrén is díszíti, miközben a pokoli gitárriff a könyörtelen dobsorozatok alapjára építve hasít át a felkavart orgonapasszázsokon. A gyors tempóra felfűzött instrumentális „Watch Out” ugrándozó orgonavariációkat tartalmaz, amelyek remekül kapcsolódnak a bombasztikus gitárfrázisokhoz és a vad dobtrappoláshoz.
Az „I Can’t Stand It” egy újabb dinamikus kemény rocker lázadó hangulatú énekkel, harcias gitárriffel és lüktető ritmussal, amelynek az orgonatextúrák adnak bőséges atmoszférikus teret. A „Lost in Space”, az album zárószáma, meglepő módon hangulatában a legtágabb ívű alkotás a lemezen: Crane epikus orgonapasszázsai és a kísérő vokalizálások, amelyek társaságot adnak Du Cann lázadó énekes acsarkodásának, drámai kitörésbe torkollnak a hatalmas refrénben, ez pedig epikus lezárást tesz lehetővé.
Az album 2005-ös újrakiadásán, amely az Angel Air gondozásában jelent meg, és nem rendelkezik az eredeti kiadó, az EMI licencével, bónuszszámként a „Throw Your Life Away” és a „Broken Window” található, amelyek eredetileg a „Do You Know Who’s Looking For You?” és a „Don’t Lose Your Mind” kislemezek B-oldalaként jelentek meg. Általában véve meglehetősen átlagos dalok, az album többi számához hasonló keményrockos stílusban.
Az „Atomic Rooster” újabb hangzásbeli mutációt hozott: a már leírt kultzenekar feltámadt a halottaiból, és egy meglepően szilárd keményrock-albumot hozott össze, amellyel az NWOBHM-szcéna számos rajongójának szívét meghódította. Sajnos a Crane–Du Cann páros szórakoztató és szokatlanul jól sikerült „metalmenete” nem tartott sokáig. Közvetlenül a turné után az „atomkakasok” „metalos” verzióját elhagyta Heyman dobos, a helyére pedig egy nagyon rövid, a legendás Ginger Bakerrel (Cream, ex-Hawkwind) közös epizód után a visszatérő Paul Hammond ugrott be. Amikor úgy tűnt, hogy az ismét összeállt „Death Walks Behind You”-felállás, amely 1981-ben és 1982-ben az aktív koncertezés mellett még két kislemezt is kiadott, végre stabil szelet fogott a vitorlájába, a szeszélyes Du Cann hirtelen nyomtalanul eltűnt, anélkül hogy hivatalosan bejelentette volna a kilépését a zenekarból. A „cserben hagyott” Crane, aki átvette a fő énekes szerepét, Hammonddal együtt útnak indult az „atomkakas” utolsó stúdiótáncára.
Felállás
Vincent Crane – Hammond-orgona
John Du Cann – gitár, ének
Preston Heyman – dob, ütőhangszerek
Produkció
Vincent Crane és John Du Cann
Számlista
1. They Took Control Of You (4:47)
2. She’s My Woman (3:12)
3. He Did It Again (4:02)
4. Where’s The Show? (3:52)
5. In The Shadows (6:50)
6. Do You Know Who’s Looking For You? (3:03)
7. Don’t Lose Your Mind (3:34)
8. Watch Out! (instrumental) (4:04)
9. I Can’t Stand It (3:46)
10. Lost In Space (5:50)
