Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Blind Guardian
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2010
Játékidő: 63:57
Értékelés: 4.5/5
A német Blind Guardian kilencedik stúdióalbuma! Hiányoztak? Négy évvel az „A Twist in The Myth” után! Nyilvánvaló, hogy a srácok továbbra is tartják a négyévente lemezt kiadó munkaritmusukat. Az 1998-as, „Nightfall In Middle Earth” című albumuk óta! Szóval formában vannak. Dolgozni biztosan dolgoznak! De vajon alkotni is?
Az új lemez elődje, az „A Twist In The Myth” egy ilyen pedigréjű zenekarhoz méltóan nagyon igényes munka. Megjelenésekor azonban már nem volt annyira lenyűgöző, mint a korábbi testvérei. Több közvetlenséggel és triviálisággal (és ebből fakadó kiszámíthatósággal) szolgált, mint a kivételes elődje, az „A Night At The Opera” (2002), amellyel maguk a Blind Guardian állítottak fel egy olyan mércét, amelyet minőségben aligha lehet valaha túlszárnyalni.
Az „At The Edge Of Time” viszont egy olyan album, amely több mint méltóképpen megközelíti az „A Night At The Opera” című lemezt. Sőt. Egyenesen pimaszul kihívja. Megint 10 szám, mindegyik önmagában is lezárt egész, és egyik sem fukarkodik a szövegek üzeneteinek gazdagságával. Misztika, kalandok és felfedezetlen világok viszontagságai várják a kíváncsiakat a dimenziókapuk bejáratainál, amelyeket persze nektek kell megtalálnotok. Az „At The Edge Of Time” olyan meggyőző atmoszférát árasztó új album, hogy csak egyet kell tenned: fejhallgatót fel, gondolatokat ki, azaz kapcsold ki az elmét és a ratiót, és hagyd, hogy a zene sodorjon, mert a zene mindent megtesz érted! A Blind Guardian az új albummal is megtámadhatatlan mester marad, aki merész akaratával, dacosságával és kiapadhatatlan kutatói vénájával a zenei látnokságban sem hagy alább az egyedülálló prédikációból, amellyel már több mint 20 éve kényeztet minket.
Az új lemez ismét mestermű. Köntörfalazás nélkül. Mestermű, amelyre nem csak a zenekar lehet joggal büszke: visszavonhatatlanul beleszeret majd minden rajongó és minden olyan zeneszerető, akiben veleszületett érzék van a tökéletesen megformált dallamosság követéséhez, amely tele van többszólamú harmóniákkal és motívumgazdagsággal, és a váltások és átvezető futamok szédületes forgatagában sem veszíti el egy pillanatra sem a zenei kompaktságot és a vezérfonalat. Ez a jól ismert, trónra emelt mesterség, a „Guardian-féle klasszicista metszet”, ahol az orkesztrális-szimfonikus elv ismét ügyesen és minden alkotói korlát nélkül fog kezet az európai power metallal.
Az album két legerősebb pillanata éppen az nyitó Sacred Worlds és a záró Wheel Of Time, amelyek motivikus változatosságukkal, a hangulatok hirtelen fordulataival, hullámzó epikus bombasztjukkal és az összes zenei építőelem harmonikusan tökéletes elegyének maximális kihasználásával a mini szimfónia karakteréhez érnek, mint az előző album And Then There Was Silence című száma. Az „A Night At The Opera” energiájának felidézése egyébként az új lemez egész, több mint 64 percén át velünk van! Itt a (várt) folkos Curse My Name, amely remekül illeszkedik az album közepére, és kiránt a hallgatót a metálos ütőerő felhevült viharából. A metálos feszültség oldódása a War Of The Thrones című számban folytatódik, amelyet valamelyik Harvest Of Sorrow mintájára írtak és hangszereltek (a refrén!). A szám organikus, többszólamú harmóniákból szőtt szövete, amelyet Hansi Kürsch egyedi, rekedtes énekstílusa vezényel, egy pillanatra sem kelt kopottas érzést, a múlt másolásának érzetét, vagy azt, hogy az album játékidejének puszta feltöltésére törekvő gépezet állna előttünk. Általánosítsunk: egyetlen másodperc sem felesleges az „At The Edge Of Time”-on.
A Blind Guardian egyedi prédikációjának karaktere ezúttal is teljesen érintetlen marad. Minden védjegy ismét velünk van! A Blind Guardian soha nem a virtuóz zenei akrobatika bravúrjairól volt híres. A vonzerejüket mindig az összhangnak és egyfajta „testvériségnek” köszönhették, ami mindig garancia volt arra, hogy a srácok az anyagírásban ugyanarra az alkotói frekvenciára vannak hangolva, és remekül megértik egymást a dalszerzés párbeszédében. Az új album nem puszta összefoglalása annak, amit a Blind Guardian már elmondott. A vezérmotívumok merész kombinatorikája elárulja, hogy a zenekar megőrizte kreativitásában a szellemességet, a szikrázást, az ihletettséget és a frissességet! Mindenesetre figyelembe kell venni, hogy az új album nem jelent újabb fejlődési lépést felfelé. A frissesség, amelyet a kész számok megszemélyesítenek, a Blind Guardian-lényeg meghatározó jegye, és garantálja, hogy a Blind Guardian még nem vált morgós vén fingóvá, hanem az ereiben még mindig ott folyik a megzabolázatlan alkotói mag, magas művészi színvonalon. Igen. Fékek nélkül beszélhetünk most az „A Night At The Opera” második részéről (vagy folytatásáról). Ha már szóba hoztam a „felfelé vezető fejlődési lépést”, ez főleg a zenekar kilencvenes évekbeli tetteire vonatkozott. Az új album ugyanis nem hoz olyan fejlődési ugrást, mint például a „Tales From The Twilight World”, miután a „Follow The Blind” követte, vagy még szemléletesebben az alkotói előrelépés magasabb szintre a „Somewhere Far Beyond” és az „Imaginations From The Other Side” megjelenése között; viszont megtartja az „A Night At The Opera” kiváló minőségű kifejezőerejét. Az album 10 különböző számot kínál, amelyek felidézik említett elődje energiáját, és ez elég ahhoz, hogy új Blind Guardian-mesterműről beszéljünk.
Érdemes kiemelni néhány nehezen megfogható futamot is, amelyeknek az új albumon Hansi Kürsch éneklése közben tanúi vagyunk (például a Tanelorn (into the void) és az A Voice In The Dark refrénje). Ez a legmagasabb énekhangfekvések bevállalására, az erő megőrzésére, a dallamosság hangsúlyozására, és ezzel az énekes tekintélyének és magabiztosságának megerősítésére vonatkozik. Tekintve azokat a megroppant pillanatokat, amelyeket Hansi hangja a Blind Guardian-koncerteken tett legutóbbi látogatásainkkor igazolt, ez rendkívül szép és bizakodó megállapítás.
Az album szinte robban a nagy dinamikától, a sokféle hangulattól és a már említett hangzásbeli és stílusbeli tökéletességtől. Hadd emeljem ki a kiváló, modern szemléletű produkciót is, amely megőrzi az élő elemet, ugyanakkor megfontoltan osztja el a hangzás erővonalait a tökéletes harmonikus egyensúlyba, teljes mértékben kihasználva a hangkép rendelkezésre álló spektrumát. Így az album minden egyes pillanata ismét rendkívül meggyőző az egyedülálló Blind Guardian-világ megteremtésében, amelynek még nagyon-nagyon sokáig átadhatjátok magatokat. Az új album ugyanis nem könnyű és zeneileg nem kiszámítható falat. Több hallgatást igényel, hogy a vezérmotívumok megtapadjanak a fületeken! Ez is olyan észrevétel, amely garantálja, hogy ezúttal sincs helye az önismétlésnek, amilyennel az utóbbi években rendszeresen találkozunk az olyan német power metal zenekaroknál, mint a Primal Fear, a Grave Digger, a Helloween, az Iron Savior, vagy amilyennel a Running Wild-nál találkoztunk.
Ilyen tömör tartalommal és a zenei tökéletesség ilyen metszetével, amilyet az új Blind Guardian-kiadvány kínál, megkaptuk az idei év power metal albumának első számú favoritját. Igen. A rokon Gamma Ray „To The Metal” és a Rage „Strings To A Web” albuma mellett ez a lemez gondolkodás nélkül bekerül az európai power metal idei legjobb stúdiómunkáinak szűk körébe. Ne tedd keresztbe a füledet, hanem unj rá a legjobbra. Az „At The Edge Of Time” a Blind Guardian ügyes, összeszokott kreativitásának újabb zenei gyémántja, amely nem ismer kifejezésbeli karcolást, és igazolja, hogy az ambíció továbbra is kiapadhatatlan forrása az európai föld legkiválóbb power metal zenekara kifejezésbeli és ötletbeli szikrázásának!
Felállás
Hansi Kürsch – ének
André Olbrich – gitár
Marcus Siepen – gitár
Frederik Ehmke – dob
VENDÉGEK:
Prágai Filharmonikus Zenekar
Adam Klemens – karmester
VENDÉGZENÉSZEK:
Oliver Holzwarth – basszusgitár
Mathias Ulmer – billentyűk, zongora
Eberhard Hahn- fuvola
Klaus Marquardt – hegedű
Dirim Ceseroglu – hegedű
ÉNEKKAROK:
Irish Heartbeat
Bach choir Bremerhaven
TOVÁBBI KÓRUSÉNEKESEK:
Thomas Hackmann
William „Billy” King
Olof Senkbeil
Jen Majura
Stefan Schmidt
Produkció
Charlie Bauerfiend & Blind Guardian
Számlista
01. Sacred Worlds (9:17)
02. Tanelorn (5:58)
03. Road Of No Release (6:30)
04. Ride Into Obsession (4:46)
05. Curse My Name (5:52)
06. Valkyries (6:38)
07. Control The Divine (5:26)
08. War Of The Thrones (4:55)
09. A Voice In The Dark (5:41)
10. Wheel Of Time (8:55)
