A kaliforniai metalcore-csapat, az As I Lay Dying visszatérése minden volt, csak nem várható. A Tim Lambesis énekes körüli vitákat látva, akit bűncselekmény miatt börtönbe zártak, joggal lehetett arra számítani, hogy a zenekar már semmilyen támogatást nem kap. Aztán pont az ellenkezője történt. A visszatérő turnén az As I Lay Dying Európában és az Egyesült Államokban is több dátumot kiárusított. Ez azonban még nem volt az igazi fokmérő, az igazi visszatérést a zenekar a Shaped By Fire albummal hozta el.
Az albummal a csapat jó ideig „ugratta” a közönséget. Az első két újdonság, a My Own Grave és a Redefined kézzelfogható visszatérést ígért. Az AILD a pályafutása során már sokat megmutatott, így leginkább az merült fel, hogy képes-e még meggyőzni a zenekar?
A Shaped By Fire egy intro után erősen nyit a Blinded című számmal, amely jó előjel az egész lemezre nézve. Az ütős, dallamos dal stílusában a Shadows Are Security albumot idézi. Ez kétségkívül olyasmi, ami a rajongót azonnal megragadja. Gyorsan kiderül az is, hogy az As I Lay Dying nem tért el a receptjétől. A refrénben kiemelkedik Josh Gilbert basszusgitáros erőteljes, dallamos éneke, amely a zenekar védjegyévé vált. Hasonlóan a címadó dalban is kiemelkedik a refrén. Az egész jól megszervezett egy nagyobb tömegeket megcélzó lemezhez, ezért a refrének is ehhez igazodnak.
A címadó dallal, az Undertow-val és a Torn Betweennel a zenekar elsősorban a küldetését erősíti meg. Nem a jellegzetes stílustól való elmozdulásról van szó, inkább egyfajta következetesség érezhető a dallamosság, az agresszió, az ütőerő és az érzelmesség használatában. Az AILD kétségkívül érti a dolgát. Semmi sem hat erőltetettnek, minden a helyén van.
A Gatekeeper című számmal előtérbe kerül a thrashes agresszió. A thrash metal elemek korábban is jelen voltak a zenekarnál, ez nem újdonság. Mindenesetre változatosságot visz az albumba. A Gatekeeper könyörtelenül püföl, a Slayer stílusában, brutális breakdownnal. Az As I Lay Dying láthatóan nem fog csak úgy elpuhulni. A The Wreckage-dzsel viszont újra a dallamosság kerül előtérbe. A dal kiváló példa az átgondolt dalszerzésre, mert erős riffekkel, ütős ritmusszekcióval és fülbemászó dallammal nyűgöz le.
A My Own Grave című számmal az As I Lay Dying 2018-ban tért vissza. A dal az, amiben az AILD a legjobban ragyog. Gyors gitárok, rengeteg dallam, erős refrén és romboló breakdown. Úgy tűnt, mintha a zenekar soha nem ment volna el. Sokan úgy fogalmaztak, hogy ezzel visszaadták a bizalmat a metalcore-ba. A szám ma már kötelező a koncerteken, mert a zenekar karrierjében is fordulópont.
Az egész lemezen át tudtára adja az As I Lay Dying a hallgatónak, hogy nem fog engedni. Ezt tovább erősíti a Redefined, amelyben az August Burns Red énekese, Jake Luhr vendégeskedik. A dal a visszatérés után a második újdonságként jelent meg, és az AILD ismét meglepetést okozott. A vokálok sokszínűsége kivételes, amikor a refrénben Josh Gilbert is hozzátesz a magáét. De a többi tag is ragyog, a gitárok és a dobok romboló erejűek, és a breakdownban érik el a csúcsot. Ezen a ponton úgy tűnik, az AILD megállíthatatlan.
A záró részben az As I Lay Dying bebizonyítja, hogy sikerült töltelék nélküli albumot csinálnia. Talán nem a pályafutásuk legjobb lemeze, de kétségkívül nincs olyan érzés, hogy a rajongónak „kínlódnia” kellene vele. A záró dal, a „The Toll It Takes” tartalmaz ugyan némi melankóliát Gilbert részéről, de az AILD eddig már megmutatta, hogy tud ennél epikusabbat is alkotni. Szilárd lezárás, de ezúttal nincs kiemelkedő pillanat.
Az As I Lay Dying a Shaped By Fire-rel nagy stílusban tért vissza. Ezt a gazdag produkció is megerősíti, amely erőteljes hangzásképpel büszkélkedhet. Mindenképpen a rajongóknak készült album. Hogy az AILD tartani tudja-e a későbbiekben is ezt a színvonalat, azt majd az idő dönti el.
9/10
Számlista:
- Burn To Emerge
- Blinded
- Shaped By Fire
- Undertow
- Torn Between
- Gatekeeper
- The Wreckage
- My Own Grave
- Take What’s Left
- Redefined
- Only After We’ve Fallen
- The Toll It Takes
Felállás:
Tim Lambesis – ének
Josh Gilbert – basszusgitár, ének
Jordan Mancino – dob
Nick Hipa – gitár
Phil Sgrosso – gitár
