Szerző: Rok Klemše
Helyszín: Trainstation Subart / Kranj / Szlovénia
A koncert dátuma: 2016. 12. 03.
Színes év van a szlovén metalszíntér mögött. Szép számmal jelentek meg albumok; lemezt adott ki legalább a Morywa, a Cordura, az Incubation, a Lintver, a Within Destruction, a Silent Pray, a Morbid Creation és a Hellcrawler, és valószínűleg még valakit elfelejtettem. Megtörtént az első sikeres közösségi finanszírozás egy metalalbum kiadására (a Tomcat sikeresen összegyűjtötte a pénzt a második stúdióalbumához), bejelentettek egy dokumentumfilmet a szlovén heavy metal színtér kezdeteiről, és számos zenekar játszott külföldön (Cvinger, Negligence, Dekadent, Eruption, Vigilance, …). 2016 utolsó napjaiban pedig a kranji Armaroth is világra hozta Zenith című stúdiós bemutatkozó nagylemezét, és a megjelenés alkalmából felriadt a néhány hónapos koncertálmából.
A Zenith megjelenését remek szervezés, tömve lévő Trainstation Subart, a torkokat átmelegítő welcome drink kísérte, a színpadon pedig még három zenekar osztozott a sztárokon az est folyamán. Idősebb kranji pályatársaik előtt a fiatal Mutism melegítette be a színpadot. A zenekar az instrumentális felvezetéssel technikás thrash bandának tűnt, de a látszat első hallásra csalt: a négyeshez hamarosan csatlakozott egy énekesnő, és a fiúkkal együtt a thrash, a death és a heavy metal valamiféle progresszív keverékébe hajózott, időnként pedig rock ‘n’ roll, swing és tiszta pszichedélia hatásokat is bedobtak. Papíron talán kaotikusan hangzik, de élőben meglepően jól működik ez az elegy; az éneknél viszont nagyot akadt a dolog. Állítólag az énekesnő a zenekar legújabb, még egészen friss szerzeménye, ami erősen meg is látszott. A lányt végig gondba ejtették az énekdallamok, amelyek meglehetősen hamisra sikeredtek, többször pedig a hangjából az erő is elfogyott, vagyis még rengeteg munka vár rá a kondíciója terén. Egyébként viszont a fiatal zenekar, amely nemegyszer lepett meg váratlan fordulattal (például az egyik szám refrénje közbeni blast beat-tel), a hallottak alapján sokat ígér.
A színpadon következő Morywa bizonyítja, hogy a celjei metal is végre kezd felébredni. A srácok idén a Vamana Ira című debütáló albummal lepték meg a közönséget, a színpadokat szorgalmasan hódítják, és a hazai metalszíntér egyik legerősebb erejévé válnak. A Morywa a death metalról alkotott víziójával szétverte a kranji Trainstationt: ez a zene masszív, djentes nyolchúros gitárokra, mélyre hangolásra és zsíros groove-ra épül. A fiúk műfajilag olyan zenekarokhoz állnak közel, mint a Gojira, de ügyesen elkerülik, hogy túlságosan beszorítsák őket a djent keretei közé. A Morywa alapvetően ugyanis death metal marad, amelyet szépen átültettek a mély hangolású, zúgó nyolchúrosok modern vizeire. A technikai gondok ellenére a Morywa ismét valódi ritmusszörnynek bizonyult, amit a brutális ének és a szórakoztató frontember csak tovább fokoz.
A hazai Armaroth elsősorban a False Vision EP-vel és számos magabiztos koncertkörúttal hívta fel magára a figyelmet, aztán úgy egy éve a tevékenységük elapadt, és csak időnként szivárgott ki a táborukból a hír, hogy készül a stúdióalbum. A Zenith végre köztünk van, és vele az Armaroth valóban elérte (jelenlegi) zenitjét. A számos technikai probléma ellenére a zenekar bebizonyította, hogy csúcsformában van, a színpadon pedig energiáját tekintve igazi vadállat. Az Armaroth az elejétől a végéig eljátszotta a Zenitht, a számokat szépen összekötötte ambient betétekkel, hangszeresen pedig a zenekar csontról tépte a húst, főleg a Goverka/Martin páros ropogós gitárjaival, Filip meg a vokális brutalitás megtestesítőjévé vált. Remekül illeszkedett a bandához a két vendég: Giani Poposki (Noctiferia) a Don’t Sratch-nél, Petra Ambrož pedig a Wolves Ignore-nál. A rosszabb hang miatt a ritmusszekció nem érvényesült igazán, de az ultramasszív számok nyers ereje így is gond nélkül kitört. A hallottak alapján a Zenith az idei szlovén metalszíntér egyik legjobb terméke, ehhez a remek sikerhez pedig az Armaroth minden elismerést megérdemel.
Három zenekar után a közönség már eléggé elfáradt, és a Masovno grobišče fellépése alatt rendkívül megfogyatkozott. A Masovno grobišče egyébként kranji–ljubljanai all-star felállás, tagjai Matija „IggyPoppers” Maurer (Jezus osebno), Gianni Poposki (Noctiferia) és Bojan Vukić (Zwook, Nebulatovich, Elektricka), és az elektronika, a metal és a pszichedélia keverékét kellett volna játszaniuk. Hát, az elektronikából nem sok volt hallható, a zenekar fellépése viszont egyetlen nagy „wtf” volt, elsősorban a bizarr frontember miatt, aki láthatóan a rockexcesszusok megtestesítője akar lenni, a földön hemperegve, egy üveg whiskyvel együtt. A zenekar, vagyis Gianni és Bojan rögtönzősnek és kísérletezőnek hatott, a fellépés végét pedig már csak nagyon kevesen érték meg.
fotók: Klemen Udovč
Képgaléria
