Az interjú dátuma: 2007. 10. 07.
Črt Birsa a Žalecből származó Aperion gitárosa. Az Aperion különleges zenekar. Főleg Szlovéniában. Hét (majdnem nyolc) zenei perfekcionistából álló formáció, amely a metal riffek, a szimfonikus kompozíció elemei és a klasszikus zene ötvözéséről ismert, kelta pásztorelemeket is beépít (cselló, fuvola, brácsa és népi dallamok kollázsszerű közjátékai, sőt még a didgeridoo is helyet kap), egyszóval egy forró hangulatú zenekar, különleges zenei víziókkal. Majdnem két és fél éve beszélgettem az Aperionnal, és akkor veszítettem el az ártatlanságomat, mert ez volt az első interjúm életemben bármelyik zenekarral (újraolvashatod ITT). Akkor főleg az Aperion megszületéséről és az első lépéseiről beszélgettünk, így legfőbb ideje volt, hogy Črttel újra felvegyük a fonalat, és az Aperionról szóló diskurzust még magasabb szintre emeljük. Úgy alakult, hogy a mindennapi állami szolgálattól felhevülve épp Črthez ugrottam be lehűteni a fejem, ljubljanai Šiška-beli lakásába, ahol már várt egy szépen behűtött sör…
RockLine: Sok víz lefolyt a Dunán az utolsó hivatalosan rögzített beszélgetésünk óta. Mióta vagytok most már együtt az Aperionnal?
Črt: Hát, az már elég régen van. November 1-jén lesz pontosan 5 éve, hogy létezik a zenekar.
RockLine: November 1-je, csupa egyes a dátumban, Mindenszentek napja, kopogtatás a mennyország kapuján!
Črt: Igen, ez tényleg érdekes. Nálunk nagyon sok minden éppen november 1-jén vagy e körül kezdődött, mintha ez a dátum a sors keze lett volna. Például a tagcserék: az utolsó két tag, a dobos és a hegedűs is két éve, ebben az időszakban csatlakozott a zenekarhoz.
RockLine: Utoljára majdnem két és fél éve csináltunk interjút. Azóta elég konkrét lépést tettetek előre. Elkezdtetek megjelenni a médiában, egyre intenzívebben léptek fel, forgattatok videóklipet is… Milyen eszközökkel dolgoztatok mindezért, és mi minden fontos történt az Aperionnal 2005 közepe és 2007 vége között?
Črt: Ez elég nagy időszak. Úgy döntöttünk, hogy határozottabban kell hozzáfognunk a dolgokhoz, nem maradhatunk örökre a garázsban. Legfőbb ideje volt az Aperionnak. Energiát kezdtünk fektetni a videóklip elkészítésébe, taktikusan építettük a médiaáttörést. Muszáj volt valamit letenni az asztalra. Az egyik fordulópont az volt, amikor először gyakorlatilag már megerősített előzenekari szerepben álltunk az Apocalyptica koncertjén a Križankében, aztán az utolsó pillanatban elutasítottak minket…
RockLine: Apocalyptica! Mi van, rájöttek, hogy túl jók vagytok előzenekarnak, és simán lejátszanátok őket a színpadról?
Črt: Nem, az elutasítást azzal indokolták, hogy túlságosan hasonlítunk rájuk….
RockLine: Vagyis egyszerűen megijedtek, tehát nyilván tényleg túl jók vagytok.
Črt: Hjamm, ezt mondták nekünk, de hogy mi volt a valódi háttér, azt nem tudom.
RockLine: Hihetetlen.
Črt: Valójában először elfogadtak minket előzenekarnak, minden meg volt beszélve, aztán két nappal a hivatalos visszaigazolás után megtudjuk tőlük, hogy kihúztak minket, felbontják az egyezséget.
RockLine: Halló?!?! Hogy lehet ez? Az Apocalypticának például nincs énekese, nincsenek dallamai, nincs fuvola, masszív gitárriffelés, mindez nekik kínai, ahogy mondani szokás. Honnan az ördögből ez a hasonlóság az Aperion és az Apocalyptica között, talán a nevek első két betűjének egyezéséből?
Črt: Mondom, hogy a zenekarban egyikünknek sem volt ez a legkevésbé sem világos. „Mi a fene!” Aztán jött a videóklip ötlete. Összeálltunk a Majestic 5 ügynökséggel, és közös megállapodás született. Mi adtuk a forgatókönyvet, ők a rendezést, így készült el a klip az „Ü” című számhoz.
RockLine: Aztán felléptetek egy celjei táncegyüttessel közös projektben, ugye? Ennek nagyon látványosnak kellett lennie, mesélj egy kicsit, hogyan zajlott?
Črt: Aha! A Ionosfera projektre gondolsz. Te még nem láttad az előadást?
RockLine: Nem, nem láttam.
Črt: Akkor nem is tudod, mi maradt ki az életedből.
RockLine: Tudom, hogy többek között Ljubljanában is felléptetek, arra emlékszem.
Črt: Igen, a Cankarjev domban volt. Ezt a Plesni forum Celje táncosnőivel csináltuk közösen. Az előadás a Ionosfera címet kapta. A táncosok maguk értelmezték a koreográfiát, sokat segített nekik a mentoruk, Goga. Együtt létrehoztunk egyfajta látványosságot, amely sikeresen megjelenítette és összefoglalta pontosan azt, amit az Aperion zenéje üzen. Eltáncolták a zenénket. A koncerteken mi a háttérben játszottunk, a táncosok mögött, és nem különültünk el a színpadi megvalósítástól, hanem mi magunk is bizonyos mozdulatokat végeztünk a számok közben. Ezekkel a mozdulatokkal sikerült közelebb hozni a zenekart a hallgatókhoz, mert feloldottuk a színpadi statikusságot, illetve azt, hogy a zenekar a táncosok miatt kevésbé feltűnő. Azért valahol mégis a háttérben vagy, és a hallgatónak néha úgy tűnhet, mintha a zenekar nem is lenne ott. Hozzá vagy szokva, hogy ha táncot nézel, a zene, amire táncolnak, sokszor felvételről megy. Ezzel az együttműködéssel viszont jeleztük, hogy mi is ott vagyunk a színpadon a táncosokkal együtt. Nagyon színes volt. A legtöbbet természetesen a mi énekesnőnk, Zala dolgozott együtt a táncosokkal, aki vezeték nélküli mikrofonnal gyakorlatilag a színpad minden szegletét bejárta. A Ionosfera projekt előadása nagyon sikeres volt. Most is aktuális, folyamatosan. Csakhogy minden ilyen előadáshoz rengeteg gyakorlás kell. Ezért a jövőben megpróbálunk ebből egy egész turnét építeni, mondjuk 10 gigből állót. Ez sokkal könnyebb, jobban megtérül, főleg a próbák szempontjából. Pazarlás ilyen speciális színpadi játékot begyakorolni egyetlen fellépésre, ami aztán csak fél év vagy egy év múlva ismétlődik. Mondjuk öt próbát elhasználsz, hogy utána csak egy előadásod legyen. Tehát rengeteg kreatív időt elveszítesz. Egyébként szuper volt részt venni ebben a projektben. Főleg rengeteg új tapasztalatot szereztünk. Néhány mozdulat annyira a vérünkbe ment, hogy megtartottuk őket az Aperion későbbi fellépésein is, természetesen a megszokott, önálló felállásban. Az Aperion fellépései a megvalósítás minősége szempontjából így még tovább fejlődtek. Remek volt, a megszerzett tapasztalat pedig felbecsülhetetlen.
RockLine: Nemrég átalakítottátok a csapatot. Hatan voltatok, nem? Még mindig így van?
Črt: Igen, így van. Most is heten vagyunk, valójában nyolcan, ha beleszámolom a didgeridoót és Žigát, aki lényegében a banda része. Az előző dobosunk azért hagyott el minket, mert Klagenfurtba ment tanulni, felvették az akadémiára „jazz” szakra, így nem maradt ideje a zenekarra. De a helyettesítője, Nejc, szintén kiváló. Remekül beilleszkedett a bandába, követi az ötleteket, pontosan tudja, mit kell adnia minden pillanatban, a stúdióban és a gigeken is. A másik csere a brácsánál történt. Az előző brácsás, Špela hasonló okból kényszerült távozni, a zeneakadémiai tanulmányai miatt, egyszerűen nem maradt ideje az Aperionra.
RockLine: Úristen, csupa komoly iskolázott kaliber…
Črt: Hát én a saját hangszeremen nem vagyok iskolázott. Dobon és csellón tanultam futólag, de a csapat többi tagja mind képzett. Kivéve engem meg a basszusgitárost, mi ketten a konkrét hangszereinken, amiket az Aperionban játszunk, nem tanultunk. A többiek mind zenei középiskolát végeztek, a csellista a zeneakadémiát fejezi be, a brácsás az akadémián van,….
RockLine: És a saját anyagotok? Az utóbbi bő két évben, mióta nem beszélgettünk, nőtt valamit a feldolgozásokban, fejlődött tovább?
Črt: Hát persze. Például Martin, az új brácsásunk, igazi nyereség az Aperionnak. Ő tényleg mindent hall, van, ahogy én hívom, füle, érzéke a részletekhez. Hová mit tegyen hozzá, miből mit vegyen el, hogyan kell valaminek egészként szólnia,… Az hangszerelések tényleg óriásit fejlődtek. Megváltoztak bizonyos szólamok a számokban, minden sokkal kiforrottabb. Amikor felvesszük az albumot, úgyis még tovább fogjuk csiszolni az egészet.
RockLine: Oké, ha engedsz egy kicsit a felhők között kalandozni. Merre fejlődtök? Mondhatnánk kísérletezőnek, nevezzük progresszív felfedezésnek? Hogyan írnád le stilisztikailag az Aperiont?
Črt: Nem tudom.
RockLine: Oké, kezdjük azzal, hogy elég szép kelta pásztor hangulat van nálatok, az ének szűziesen csábító, és sugározza azt a szükséges gótikus szeplőtelen ártatlanságot?
Črt: Igen, eleinte kelta rocknak neveztek minket. Később rájöttünk, hogy tulajdonképpen csak egyetlen számunk kelta rock. Ha őszintén megmondom, nem tudtuk, mik vagyunk, és nem is volt fontos. Azok vagyunk, amik vagyunk, amit az ember füle hall. Nem tudom, mit mondjak, gothic, hard rock, metal… és még találnánk valamit. Egyébként az utóbbi időben azt látom, hogy egyre metalosabbak vagyunk. Nu-riffeket építünk be.
RockLine: Igen, ez ma „bejön”, egy kis eredeti, eruptív elektromos reccsenés, erre ragadnak rá az emberek. Mindig is rátapadtak, ez a rock ’n’ roll lényege.
Črt: Az elmúlt két évben nem pusztán ezeknek a riffeknek a beépítéséről van szó, hanem gyökeresen megváltoztattuk magát a játékmódot is. Természetesen mindez felfelé fejlődött, vagyis jobb lett, ez rendjén is van. A hangzás megváltozott. Lökésszerűbb lett. Vagyis ha egy adott résznél kell, hogy robbanjon, hogy lökjön, akkor az konkrétan meg is történik. Jobban, mint bármikor a zenekar fennállása alatt. Másrészt viszont a kommersz felé is kell tolnunk, különben senki nem fog ránk „ráharapni”. De igyekszünk mértéktartóak maradni ebben. Nehogy valami kommersz pussyk legyünk belőle! Hogy megőrizzük a zenekar esszenciáját és lüktetését, megtartsuk azt, amit csinálni akarunk, mert elsősorban azért vagyunk zenészek, hogy azt a zenét csináljuk, amit mi akarunk. Ez az alap, és amikor ez teljesül, jól érezzük magunkat. És csak amikor jól érezzük magunkat, akkor kezdünk gondolkodni néhány további elem integrálásán is, amelyek első látásra potenciálisan végzetesen csábítóan hathatnak a kritikus tömegre, amely általában a trendek keresésére van beállítva.
RockLine: A riffek megalkotása „divatos groove-ra”, ez is az egyik fogás?
Črt: Igen, ez is, mondjuk. Egyre nehezebbek vagyunk. A zenénkben viszont még mindig ott van a klasszikus zene hiteles érintése, ami aztán megszépíti az egészet.
RockLine: Tehát érdekes kontrasztot teremtetek. Az egyik oldalon lavinaszerű riffelés, a másikon ez a törékeny, naiv ártatlanság, a klasszikus szimfonikus hangszerelések melankóliája, szerintem ez az Aperion egyik alapvető ütőkártyája!
Črt: Igen, igen. A klasszikus zene arra épít, hogy megvilágítsa az egészet. A szimfonikus szólamokkal kitágítja a rock kereteit, hangszínek spektrumát adja hozzá, amely izgalmas hangulatok sorát építi fel, a drámára épít… Ez a kettősség remekül összeolvad. Az ének, a dallamok és az énekharmóniák is, természetesen.
RockLine: Ha szabad megszurkálnom azokkal a hasonlatokkal, amelyek a fejemben születnek a szavaid hallatán: ti az Aperionnal a „nu-riff” kifejezéssel kicsit a Rammstein felé vetettétek magatokat?
Črt: Hát… mondhatod így is, bár ezt egyáltalán nem keressük. A Rammstein a produkcióban pontosan tudja, mit csinál. Amikor nálok beindul egy riff, akkor náluk tényleg minden megrázkódik, ahogy kell, ezt érzed. Mi tehát a keményebb elemek beépítésekor azt a pontot keressük, hogy amikor jön egy gitárriffre épülő motívum, az teljes erővel odavágjon, azonnal megragadjon, és magához húzzon. Az Aperion-produkciónak tehát határozottságot kell biztosítania, és ki kell emelnie ezt az erőt, nehogy ezeken a helyeken véletlenül vizesen langyosnak vagy pussynak hasson. Úgy kell megrúgnia, egy kicsit csiklandoznia.
RockLine: A koncertek most teljes gőzzel mennek, nem?
Črt: Ebben a hónapban még három gigünk van hátra. Aztán van még egy az Interceptorral.
RockLine: Most jutott eszembe, hogy 2007. október 19-ére egy rendkívül érdekes koncertesemény van tervezve Kranjban, és ti is felléptek! Mesélj erről!
Črt: Ez a Majestic 5 ügynökség 10. évfordulójára szervezett gig. Ez egy kranji ügynökség, és mivel Kranj rockervéros, rockzenekarokat hívtak meg erre az alkalomra. Ők forgatták nekünk a videóklipet az „Ü” című számhoz, és tulajdonképpen meghívtak néhány olyan zenekart, amelyeknek ők, a Majestic 5-nál, klipet csináltak. Rockos hangulatú este lesz. Azért választották Kranjt, mert rockosabb. Játszik tehát az Aperion, aztán a Lady’s First, a God Scard, a Supernova,… azt hiszem, be van jelentve a Lepi Dasa is, azzal a céllal, hogy kicsit megbolondítsa, vagy plusz élénkséget vigyen a dologba, nehogy egyhangúvá váljon, ha csak a rock szó közös nevezőjére szorítkozunk. A zenekarok közötti különbségek már önmagukban is szép változatosságot hoznak, ez fogja jellemezni az estét. Igazi parti lesz, ajánlom, hogy nézzetek be!
RockLine: Aztán jön a gig az Interceptorral?
Črt: Előtte még 2007. október 20-án játszunk a „Live Award” fesztivál versenyén, a ljubljanai Gala halában. Ezt is érdemes megnézni, mert elég kemény lesz a mezőny. A mezőnyben észrevettük, hogy három olyan zenekar is indul, akikkel már összemértük az erőnket a grázi „Newcomer” fesztiválon. Alapvetően azért is megyünk, hogy színpadon legyünk, mert mostanában sok minden mással foglalkoztunk, nem nagyon léptünk fel. Jön még egy gig Celjében október végén, aztán az Interceptorral közös koncert. Ez 2007. november 30-án lesz. Ők hívtak meg minket. Egy fesztiválról van szó Mariborban, a Štukban, az Interceptor-turné utolsó napján. Rég ismerjük őket, az énekessel, Čulével. Ők a mi környékünkről jönnek, ők is Žalecből. Azt várom, hogy szuper lesz. A meghirdetett zenekarok névsora alapján is.
RockLine: Rajtatok és az Interceptoron kívül milyen zenekarok vannak még bejelentve erre a turnéra?
Črt: Tehát Infidia, Sabaium, Interceptor, Aperion, meg még egy mariboriak zenekar, amelyik mindig totális bulit csinál a színpad alatt, de most kiesett a fejemből a neve (Curse of Instinct, a szerző megj.) Žalecből két buszt szerveznek ingyen, amelyek felszedik a népet. Az embereknek így csak a fesztiváljegyet kell megfizetniük.
RockLine: Mondd, Črt, mi a helyzet a többi fiatal zenekarral, a rock- és metalszínpad fejlődésével a ti, mondjuk így, celjei vidéketeken?
Črt: Hát szépen fejlődik. Mondjuk az egyik ilyen érdekes zenekar a Killing Option, aztán ott van a Last Day Here, a Dweal, a Meanless, a kísérletező Uroš the Planinc Group, meg az Ion…
RockLine: Úgy látom, ez a dolog növekvőben van, ami a fiatal, minőségi, műfajilag különböző rockzenekarok megjelenését illeti Szlovéniában ebben az időszakban. Viszont a terjesztés és a kiadás nálunk, főleg a minőségi zene népszerűsítésében és a fiatal tehetséges zenekarok előretolásában egy helyben topog, nem követi a fejlődést, kiváló zenekarok rohadnak ezért a garázsokban… te hogy látod ezt?
Črt: Tudod, az Aperion azonnal kivinné magát nyugatra, ha lenne rá lehetősége.
RockLine: Látszik a láthatáron esetleg annak a lehetősége, hogy az Aperion egy nagy zenekar előtt lépjen fel, hogy így egyszerre nagyobb tömeg hallhasson titeket?
Črt: Egyelőre nem. De igyekszünk. Külföldön is. Egy lány, aki segít az Aperionnak, próbál külföldi kapcsolatokat szerezni, mi pedig itthon, Szlovéniában dolgozunk rajta. Lassan nyomulunk, szorgalmazzuk, és remélem, hogy minél előbb jön valaki, aki azt mondja: „ez az”, és hosszabb távra szóló szilárd szerződést kötünk.
RockLine: Mikorra tervezitek az album kiadását, tudom, hogy elég sok saját anyagotok van, nem?Črt: Az a tervünk, hogy nagyjából egy év múlva kiadjuk az albumot. Készítjük a zenét, a hangszereléseket, folyamatosan fejlesztjük a meglévő számok hangszerelését. Remélem, hogy a lemez minél előbb kint lesz. Amikor elkezdjük a felvételt, a RockLine biztosan időben, sőt előre értesülni fog! Akkor a megjelenés dátuma is ismert lesz. Egy hónap ide vagy oda,
RockLine: Tehát minden be van állítva, már csak el kell kezdeni húzni a szálakat.
Črt: Így van. Csak a legkedvezőbb megoldást, ajánlatot keressük. Folyamatosan egyeztetünk, tárgyalunk, stb.… Amikor megtaláljuk, és a dolog teljesen kikristályosodik, irány a stúdió.
RockLine: Ha tovább provokállak. Emlékszel véletlenül a Terra Mistica nevű együttesre, egy elhunyt szlovén zenekar, amely kelta hangulatra épített? Úgy tudom, náluk játszott Tinkara Kovač is. Szabad vagyok olyan vakmerő lenni, hogy azt mondjam: ti vagytok ennek az abszolút továbbfejlesztése az új évezredben?
Črt: Igen, emlékszem rájuk. Egyik koncertjükön még voltam is. Hogy mi mik vagyunk hozzájuk képest, erről nem látom értelmét vitát nyitni. Teljesen mások a körülmények. Más idő, más szcéna. Ma ezek a folk elemek nagyon keresettek, hogy ne mondjam, már kifejezetten népszerűek, az ilyen zenekarok igazi paradicsoma Finnország. Vagyis Skandinávia.
RockLine: Tehát jelenleg a nevetek és a hírnevetek zömét az élő fellépésekre építitek.
Črt: Igen, igen. Nekünk alapvetően a koncertek a legfontosabbak. Ott kapja meg a hallgató azt az igazi, valódi érzést, hogy mik is vagyunk mi, az Aperion. A zene mellett a jelmezekre is építünk, a magas színvonalú hangulat megteremtése rendkívül fontos. Úgy gondolom, hogy erre a koncert sokkal hatékonyabb eszköz, mint a stúdiófelvétel, bár a stúdió végtelen kombinációs lehetőséget ad a hangok létrehozására, a komponálásra stb.… végső soron mindkettőnek óriási előnyei vannak a másikkal szemben. Egyik a másik nélkül nem megy, ahogy a leves sem megy só nélkül, de egyelőre talán azért olyan erős a jelenlétünk érzete a szcénában a koncertek révén, mert a lemez még nincs kint.
RockLine: Személyes véleményem szerint ti az Aperionnal már a startnál elég képszerűek és zeneileg sokrétűek vagytok ahhoz, hogy ezzel mozgásteret nyissatok a fejlődésnek különböző irányokba, különböző dolgok kipróbálására, különböző zenei elemek integrálására a saját kifejezésmódotokba. Szerintem ezeknek a különböző elemeknek az ötvözése kivételes fejlődési ütőkártya és potenciál nektek, a későbbi jövőre nézve is. Gyümölcsöző együttműködésekhez különböző projektekben, különböző előadókkal stb.…
Črt: Hát és ha már a projektekben való összekapcsolódásnál tartunk, most éppen egy új együttműködés látszik a láthatáron. Még egy zenekarral folynak tárgyalásaink arról, hogy az ötleteinkből készítsünk egy akusztikus változatot. Még nincs 100%-osan megbeszélve. Egyébként is ebben az irányban folytatjuk, hogy minél szélesebben dolgozzunk, nyitott szemmel minden irányba, fogékonyan a különféle kihívásokra, hogy minél nagyobb spektrumot fogjunk át, főleg az akusztikus szintet a torzított vagdalkozással kombinálva.
RockLine: No, Črt, lassan a végéhez közeledünk ennek a rendkívül kellemes csevejnek. Be kell vallanom, hogy ez a söröd szépen megoldotta a nyelvemet, de azért mondd, van-e bármi, amit hozzá szeretnél tenni, bármi fontos, amit véletlenül kihagytunk az interjú során? Bármilyen üzenet, stb.…?
Črt: Szerintem elég alaposak voltunk, de ha nem, majd marad a következő alkalomra. Üzenetként csak ennyit mondanék: „A zene határtalan”! Nemrég ismertem meg egy régi zenekart, a The Shaggst. És ahogy hallgattam őket, eszembe jutott a zene és a határtalanság közötti összefüggés találó volta. Egyszóval hihetetlen, hogy a The Shaggsnél ez hogy összeállt. Egyfelől katasztrofálisan hat, másfelől meg tébolyultan elszabadultan, szabadon a motívumok puszta bemutatásában.
RockLine: Hopp! Először hallok a The Shaggsről, de teljesen felpörgettél, és valamiért Frank Zappa jutott eszembe róla, bár magam sem tudom, miért?
Črt: Semmi pánik, az interjú után mindjárt rádobom neked a The Shaggst. Az igaz, hogy a jó öreg Frank Zappa állítólag felvette őket a személyes kedvenc előadói listájára.
RockLine: Črt, köszi az idődet ehhez az interjúhoz. Szorítunk az Aperionnak!
Črt: Köszönöm neked is, öröm volt. Menjünk, hallgassuk a The Shaggst.
Képgaléria
