Antik spektákulum Kylie-val

Farsangszombaton a „mitológiai sárkány expedíciója” (azaz a Koncerti.net koncertügynökség buszának 30 fős legénysége) popzarándoklatra indult, hogy tanúja legyen Aphrodité istennő mitológiai történetének Kylie Minogue főszereplésével. Az ismert zenei mekkába, a müncheni Olympiahalléba vitt az utunk, ahol már számtalan kiváló és emlékezetes koncert zajlott le. Végig napsütés kísért minket, és már négy óra előtt megérkeztünk az Olimpiai parkba, ahol az első tavaszi napsugarakban kávéval vagy korsó sörrel a kezében sütkérezett a helyiek és a turisták tömege. Időnk bőven volt a koncertig, ezért igazi zenei kíváncsiskodókként megnéztük a híres olimpiai toronyban található mini rockmúzeumot. Többek között a helyszínen megfordult koncertek jegyeinek egész sora látható itt, a kiállított tárgyak közt pedig akad például Metallica-gitár, Gene Simmons híres „fejszebasszusa” vagy az angol popsztár, Elton John híres tükörzongorája, aki egyébként idén nálunk is fellép.

A koncertterem megtelését a német popelőadó, Frida Gold előzenekari műsora kísérte, aki a nap fő sztárjához, Kylie Minogue-hoz hasonló zenét játszik. Lejátszotta egyórás repertoárját, ami minket nem igazán melegített be. Valahogy észrevétlenül suhant el a szemünk és a fülünk előtt az egész.

 

Pontosan a meghirdetett időpontban, 21.00-kor aztán elkezdődik az igazi móka. A legújabb, azonos című album Aphrodite című dalának ütemeire tanúi lehetünk a szépség és szerelem istennője, Aphrodité újjászületésének. Egy görög templom lenyűgöző háttere előtt, ötletes videofalakkal és kivételes fényeffektekkel Aphrodité a tengerhabból bukkan elő egy nyitott arany kagylóban. Az Illusion alatt Kylie a mitológiai szárnyas lovon, Pégaszoszon jelenik meg, amely a legnagyobb rajongói feje fölé repíti, akik az úgynevezett „splash ringben”, a színpadi konstrukción belül élvezhették az előadást. Aztán az egyik legnagyobb sláger, az I Believe in You ütemeire Kylie görög harci szekéren száguld végig a teljes színpadi építményen.

A dalok következő blokkja a múltba való visszatérésről szól, a Light Years és a Fever albumok idejére, ahonnan a Spinning Around című sláger kerül a műsorba. A akkoriban rendkívül népszerű Moulin Rouge! musical stílusában felöltözve Kylie elénekli a Get Outta My Way-t és a What Do I Have to Do-t is. Az addig meglehetősen hűvös közönség végre lassan kezd felengedni és felmelegedni.

Nagyon érdekes és jól kivitelezett a Body Language albumról a Slow előadása. Az átdolgozás az ötvenes évek stílusú jazzváltozat, Kylie pedig egy forgó, ferde korongon emelkedik a fő színpad fölé. Legnagyobb örömömre jön a Confide in Me, amelyet messze a legminőségibb dalának tartok, amit valaha felvett. Élőben is magabiztosan énekli el Kylie, kiváló koreográfiával és fenséges effektekkel.

A Can’t Get You Out of My Head és az In My Arms slágerek után az előadás a zenei múltból ismét visszatér az ókori görög jelenbe, az angyalkeresésbe, amit a Looking For an Angel című dal remekül megjelenít. A ködből a magasba emelkedik a régóta keresett angyal, és a Closer alatt Kylie vele együtt száll fel az égbe. Az „angyalos részbe” nagyon szépen illeszkedik az Eurythmics duó Must Be Talking To an Angel című dalának feldolgozása is.

Az egyetlen ballada, amivel Kylie megvendégel minket, az If You Don’t Love Me, amely lehetőséget ad egy kis pihenésre, és megnyugtatja a szívverésünket. Egyúttal felkészít az est nagy fináléjára, amelyet a Better the Devil You Know sláger nyit meg. A forró nadrágban és meglehetősen kihívó, vállán tollal díszített topban fellépő SexKylie-t karneválba öltözött táncostársak kísérik, akik a bulit a csúcspontig fokozzák. Következik még egy rövidebb kommunikáció a közönséggel és a Put Your Hands Up. A parter közönsége végre és végérvényesen elereszti magát, és élvezi a zenét, miközben a lelátók szégyenlősen visszafogottak maradnak. Kivéve persze néhányunkat, akik már jó ideje nem bírtunk ülni (utalok a Get Outta My Way szövegére), sőt már jóval korábban átadtuk magunkat a ritmusnak és a táncnak.

A végére még az On the Night Like This és az All the Lovers slágerekkel kényeztetnek minket, amelyekkel az egész látványosság lezárul. Itt azonban jön a csalódás is. Nem tudom, miért, de a turné kezdete előtt olyan nagyon reklámozott, és az első koncerteken meg is valósított vízi effektekből és szökőkutakból sajnos nem kaptunk.

Hogy milyen fáradságos dolog felmelegíteni a igényes német közönséget, azt Kylie is megtapasztalta, mint már oly sokan előtte. Az eléggé ismert és népszerű slágerekből álló erős repertoár, amelyet nagyon korrekten és magabiztosan adott elő, csak nehezen ébresztette fel a főleg a lelátókon többé-kevésbé letargikus közönséget. Kylie mindent beleadott, amire az adott pillanatban képes volt (és ez nem volt kevés!), a hangzás, az aranzsmánok, a hangosítás, a produkció, minden kiválóan sikerült. Talán csak egy kicsit energikusabb táncosokra lett volna szüksége, élénkebb koreográfiával, mert időnként elvesztek, és a táncbetétek helyett inkább csak kiegészítő díszletként szolgáltak. Szomorú volt az is, hogy a lelátók igencsak jelentős része üres maradt, a koncertet ugyanis csak nagyjából 70%-os telítettséggel látogatták. A nagy fekete pont a produkciót illeti. Az adatok szerint az egész előadás 25 millió dollárt ér, és be kell ismerni, hogy az ötlet és a megvalósítás módja zseniális. A színpad az összes fény- és egyéb effekttel valóban különleges, még nem látott élmény volt. De ha már ilyen koncepció mellett döntöttek, semmi szín alatt nem lett volna szabad megengedniük maguknak egy ilyen hibát, mint a vízi effektek elmaradása. Nem mintha éppen a vízfüggöny miatt érte volna meg 400 km-t utazni, de elég fontos eleme volt az egész történetnek ahhoz, hogy hiányérzetet, és ezzel együtt megrövidítettség-érzést hagyjon maga után.

Összességében az előadást kiválónak nevezhetem. Kiváló a pop stílusában, ahol nem elég pusztán a zene, hanem az egész számít, ahol a zenének, a vizuális effekteknek és a táncos koreográfiának össze kell illeniük. Ebben Kylie még mindig mester, hiszen mindenből bőven tartalmazó, szép, pazar és egyedi színpadi show-t állít össze, ugyanakkor ügyel rá, hogy a sok minden ellenére ne csússzon át kitschbe.