Kiadó: Cleopatra Records
Megjelenés dátuma: 2019. 10. 04.
Produkció: Punky Meadows & Frank DiMino
Az album hossza: 74.36 perc
Stílus: glam rock / AOR / hard rock
Értékelés: 9.5 / 10
Ha az elmúlt egy-két napban megjelent utolsó négy RockLine-kritika a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulójához kötődött, most egy kicsit messzebbre utazunk vissza az időben. A hetvenes évek első feléig. Az Angel ugyanis 20 év után új albummal jelentkezett, melynek címe »Risen«. A dolog szóra sem lenne érdemes, ha ez a lemez nem lenne egyszerűen, nyíltan szólva kiváló. Minden szempontból. A mai, újra összeállt Angel csapatában a két fő oszlop maradt: Punky Meadows gitáros és Frank DiMino énekes. Persze ilyenkor mindig befurakszik a fejbe a kérdés: hol az ördögben van Gregg Giuffria? Az Angelben már rég nincs ott (sikeres üzletember és kaszinótulajdonos lett), de a billentyűk, amelyek mindig is kötelezően jelen lévő, alapvető elemei voltak ennek a kultikus hetvenes évekbeli (glam) rock zenekarnak, az új albumon rendkívül ügyesen vannak pótolva. De erről később.
De kik is azok az Angel egyáltalán? A bandát egy éjszakai klubban fedezte fel Chaim Witz, a hírhedt és rendkívül sikeres zsidó származású üzletember, akit az egész galaxis Gene Simmons néven ismer, és aki a Kiss „legcsattanósabb nyelvű” tagja. Az Angel így ugyanannál a kiadónál kötött szerződést, mint a Kiss, és az arcfestékkel kimázolt, démoni feketébe öltözött Kiss-szel ellentétben tiszta fehér szatén ruhákban lépett színpadra. Az Angelnek pályafutása során sosem sikerült kereskedelmi áttörést elérnie, pedig megvoltak hozzá a kedvező kiindulópontok. A zenekar a nyolcvanas évek elején megszűnt, de a hetvenes évekbeli jelenlétével és öt kultikus albumával így is sikerült olyan nyomot hagynia, amely főként amerikai földön jelentősen hatott a glam metal későbbi kibontakozására, sőt az AOR műfajra is a nyolcvanas években.
Hogyan lehetséges, hogy egy 2019-ben megjelent albumot magabiztosan össze lehet hasonlítani ugyanennek a zenekarnak a hetvenes évekbeli kultikus klasszikusaival, amelyekkel az Angel beírta magát a rocktörténelembe? Egyszerűen. A Meadows–DiMino páros ezeknek az érzeteknek és a tiszta vérű nosztalgia rezgéseinek az elérésében nélkülözhetetlen. A »Risen« produkciója önmagában fenomenális, hiszen a lehető legnagyobb mértékben igyekszik utánozni a hetvenes évek hanghordozóinak régi hangzáskultúráját. Az album szerves, meleg, élő, „sűrű” és nagyon »analóg« hangzású.
A »Risen« megszületésének kedvező alapjait DiMino és Meadows három éve kezdték lerakni, amikor Meadows kiadta első szólóstúdióalbumát, a rendkívül merész és nagyon jó »Fallen Angel«-t, amelyen DiMino is vendégszerepel, és ez sok szempontból az Angel későbbi újraindulásának (természetesen Meadowsszal a felállásban) igazi alapja volt. Ezt DiMino és Meadows közös turnéja követte „Angel featuring Frank DiMino and Punky Meadows” néven, onnantól pedig már csak idő kérdése volt, hogy az új csapat rövidebb névre, Angelre váltson.
Nyíltan szólva: mintha a zenekar időgéppel 45 évet ugrott volna a jövőbe. Elég, ha csak a Shot of Your Love refrénjénél vagy a Slow Down versszakánál állunk meg. A »Risen« két új Angel-dalánál. Rezgésvonzerejük például a legendás kortárs Bostonéval olyan erős, hogy a szerkezetüket még egy Tom Scholz-féle perfekcionista sem szégyellte volna, ha felkerültek volna az első vagy a második Boston-albumra. A rock’n’roll és az ultramuzikális fülbemászóság kivételes keveréke, amelyet általában a refrének dallamossága testesít meg újra és újra. Valami régi, tényleg régi, rusztikus, retró hangzású, amit csak az a generáció tud újra megteremteni, amelyik a hetvenes éveket élte és lélegezte. A »Risen« ezt rendkívül szerencsésen és meggyőzően kapta el, és vitte át hanghordozóra. Ahogy az Angel az új album valószínű csúcspontján, az 1975 című dalban énekli: „….1975, the spirit’s still alive,…” Ennél jelentőségteljesebb már nem is lehetne. Minden. A gitárhangzástól, a jellegzetes, vagyis karizmatikus gitárfrázisoktól kezdve a dalok mérföldekről felismerhető színezéséig, amit maga Frank DiMino markáns hangjának lényege ad. A szintetizátorok is valóban rusztikusan szólnak. A zenekar tényleg úgy vitte be a stúdióba a felszerelést, hogy némi túlzással a legközelebbi technikai múzeumból hozták. Az eredmény pedig igazán lenyűgözően megragadó. Rengeteg a zene. Ha hozzászámoljuk az újra felvett progresszív suhogású klasszikust, a The Towert, több mint 74 perc jön ki, és ez vészjelzés, mert egy pillanat alatt kételkedni kezdhetsz az album minőségének egyenletességében, vagy nyíltan szólva: jogosan számítasz bepasszolt „időzavarokra”, amiket a »Risen« szerencsére nem ismer. Tizenöt új dal, mindegyik ötletekben rendkívül változatos és sokféleképp felépített, azzal a világos kiindulóponttal, hogy megtalálják az ideális arányt a klasszikus rock’n’roll elemei, az AOR fülbemászósága és a hetvenes évek progresszív rockja felé tett érzékelhető kitérők között. Mindent egyben! Kész csomag! Esszenciális és egyedi, az Angel receptjének egyedi lenyomatával megformálva. Igen. Lehetséges. 2019-ben is. Mellesleg a Locked, Cocked And Ready To Rock dal frázisa egyértelműen az AC/DC Back In Black című klasszikusából merít ihletet.
Szolgáljanak az előző mondatok iránytűül ahhoz, mire számíthatsz ezen a rendkívül sikerült albumon, amely időben és térben elveszve, rock’n’roll dinoszauruszok keze alól kikerülve folyamatosan meglep és lelkesít. Mert egyszerűen egyedi. Páratlan. Önmagában az idei év egyik csúcsa a rockbeli dallamosság terén, és olyan album, amely rendkívüli könnyedséggel, kémiailag, rezgésben és energiában kapcsolódik e kultikus, sokszor igazságtalanul figyelmen kívül hagyott zenekar aranykorához, a hetvenes évekhez. A kritikusok a színpadi pózaik miatt előszeretettel csúfolták őket, köztük a „rockbeli rúzsmaffia soron lévő ördögűzője”, Frank Zappa is, aki a nőies megjelenésükön élcelődött, és ebből született a Punky’s Whips című dal is. Ez a hetvenes évek végén legfeljebb plusz reklámot hozott a zenekarnak (Meadows különleges vendégként egy Zappa-koncerten, a dal előadásakor fel is lépett a színpadon).
szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
01. ‘Angel Theme’
02. ‘Under The Gun’
03. ‘Shot Of Your Love’
04. ‘Slow Down’
05. ‘Over My Head’
06. ‘We Were The Wild’
07. ‘Desire’
08. ‘1975’
09. ‘Don’t Want You To Go’
10. ‘(Punky’s Couch Blues) Locked Cocked Ready To Rock’
11. ‘Tell Me Why’
12. ‘I.O.U’
13. ‘Turn Around’
14. ‘Our Revolution’
15. ‘My Sanctuary’
16. ‘Stand Up’
17. ‘Tower (2019)’
Felállás:
Frank DiMino – ének
Punky Meadows – gitár
Charlie Calv – billentyűk
Danny Farrow – gitár
Steve Ojane – basszusgitár
Billy Orrico – dob
