Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Ljubljana / Orto bar / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. december 13.
Látogatók száma: 90
Jegyár: 16,00€ (elővételben) / 20,00€ (a koncert napján)
Az év (és a világ) lassan a végéhez ér, 2012-ben pedig hihetetlen mennyiségű remek koncert volt. A legjobbak közé fog kerülni a csütörtöki, négyzenekaros este az Orto barban, ahol az »And now for something completely different 2012.« turné állt meg. Találóbb nevet nem is választhattak volna, hiszen egy helyre gyűlt négy extrém, avantgárd metalbanda, egy kivételével mind Norvégiából. Mindegyik soron következő fellépő úgy szólt, mintha a Monty Python egyre bolondabb szkeccseit zenésítették volna meg.
Elsőként a legföldhözragadtabb, legkonvencionálisabb csapat lépett színpadra, a holland Monvolland ugyanis többé-kevésbé bevett vizeken, a folk/black metal vizein evez. Szerencsére ez a folk nem az eszetlen humppa- és polkapillanatokra épül, amelyekre boldogan ropnák a táncot a birkabőrben és Korpiklaani-pólóban feszítő tizenöt éves osztrákok. Nem, a Mondvolland folkja csak ízesítésnek van ott, azt is csak a tiszta énekkel előadott refrénekben és a helyi legendákat, a történelmet megéneklő szövegekben. Egyébként a zenekar szilárdan a klasszikus black metalban gyökerezik, ezt viszont kiválóan nyomták, különösen annak fényében, hogy a legelső előzenekarról van szó, ami legtöbbször a Šubičeva utcai okostojások diplomamunkáinak zenei megfelelője. Idén augusztusig a zenekarnál dobolt Ask a hasonló műfajú norvég óriásból, a Kampfarból, akik nemrég léptek fel a Channel Zeróban, és a bandával vette fel az aktuális EP-t, a Pestvogelt is. Erről a Mondvolland eljátszotta a címadó dalt és az Onzalige Bossent, és bár csak húsz fős közönség előtt játszottak, jó benyomást hagytak maguk után, a holland szövegek miatt pedig érdekes és ritkán hallható meglepetést is okoztak. Hogyan? Dinamikus, változatos black metallal (ami néha a Windirre emlékeztetett, és ez csak jót jelent), dübörgő ritmusszekcióval (jól hallható, morgó basszussal!), epikus, kalapácsként ható riffekkel és Mickeal sokszínű vokáljával, amely a black metalos üvöltéstől a refrének tiszta, epikus éneklésééig terjed.
A következő fellépővel, a black metal bölcsőjéből, Bergenből érkező norvég Krakow-val pedig már konkrétabban úsztunk a turné címe felé. A már jóval népesebb közönség előtt a színpadra Troy Sanders (Mastodon), Paul Masvidal (Cynic) és Artur Felicijan (Dekadent) vonult fel… Vicc, de tény, hogy a basszusgitáros és a két gitáros nagyon jó hasonmása volt az említetteknek, és érdekes módon a Krakow zenei főzetében mindhárom említett zenekar elemei megtalálhatók. A Krakow a mostani turnét a szeptemberben megjelent aktuális album, a diin bemutatására használta ki, Ljubljanát pedig zsíros stoner ritmusokból, brutálisabb black metalos kirándulásokból és hipnotikus mantrákból szőtt takaróval borították be. A jó hang ezúttal minden zenekarnak kedvezett (a hangmérnök tényleg többször odasétált a színpad elé), így a Krakow is simán megrázott minket. A két gitáros fűrészelő, ismétlődő riffekkel és rengeteg effekttel megtámogatott, űrbéli gitártémákkal lőtt, a kiváló alapot a basszus zörgésével az energikus és mosolygós Frode Kilvik adta. Ő nyers, robusztus vokállal képviselte a zenekar brutálisabb arcát, Rene gitáros pedig hipnotikus, robotszerű vokáljával a Cynic éteri hangzására emlékeztetett. Bár műfajilag a Krakow jelentette valószínűleg a legnagyobb ugrást a másik háromhoz képest, a fellépésükkel mégis sikerült üzemi hőmérsékletre melegíteniük az Orto bart.
Két meglehetősen mérsékelt zenekar után végre eljött az ideje valami egészen másnak. A norvég avantgárd blackesek, a Vulture Industries tíz hónap után tért vissza Ljubljanába (a Dirty Skunks tízéves jubileumi koncertje óta). Már jó előre lehetett tudni, hogy megint valami különleges vár ránk. Az egyik legnovatívabb metalzenekar jelenleg egy jó órán át bizarr, kifinomult és látványos műsort adott, amelyben az elsőlemeztől, a The Dystopia Journalstól a folytatásig, a The Malefactor’s Bloody Registerig sétáltak végig, közben pedig visszahoztak egy darabot a kultikus szlovén-olasz progresszív banda, a Devil Doll 25 perces szvitjéből, az Eliogabalusból. A kirobbanó Mr. Vulture frontembernél amúgy simán el tudnám képzelni, hogy nagy rajongója Mr. Doctor munkásságának és figurájának, hiszen a zenekar erősen teátrális megközelítést visz a zenéjébe, tele borzalommal és ördögi, beprogramozott szintikkel, amelyek úgy szólnak, mintha egyenesen valami régi iskolás horrorfilmből jönnének Vincent Price főszereplésével. A banda ezúttal még jobban lenyűgözött, mint idén februárban a Kino Šiškában! Ebben elsősorban a kiváló hangzás és a félreismerhetetlen, egyedi hozzáállás segítette őket, amihez az ortodox black metalban nem vagyunk hozzászokva: a közhelyes corpse-paint hiányzott, helyette a Vulture Industries inkább lerúgja a cipőjét, fehér inget húz, és fölé fekete nadrágtartót. A Vulture Industries az őrült Bjornar Nilsen pszichotikus vezetésével brutális black metalos részekkel és fantasztikus, többszólamú énektémákkal ellátott epikus részekkel nyűgözött le, a fellépést Nilsen egész sor eszelős grimasszal fűszerezte, és gondoskodott a már megszokott kellékekről is. Ezúttal sajnos a fény felmondta a szolgálatot, a szék viszont nem hiányzott, és Nilsen is lent volt a színpad előtt, ahol a terem háromnegyedét közelebb tolta a színpadhoz. A zenekar nemrég szerződést írt alá a Season of Mist kiadóval – tárt karokkal, izgatottan várjuk az új lemezt!
Végül a teljes zenei kitisztulásról újabb norvégok gondoskodtak, az avantgárdosok, a Virus. A négy fellépő közül rájuk húzható rá a legkönnyebben a montypythonos »And now for something completely different«, épp most adták ki új EP-jüket, az Oblivion Clockot, amellyel Ljubljanában premiert is tartottak. A Virus tagjai nem ismeretlenek a mi színpadainkon, hiszen a zenekar vezetője, Czral nyáron a Metal Maniában Aggressorként lépett fel a norvég black/thrash banda, az Aura Noir tagjaként. A Virusszal Carl-Michael Eide elméjének egészen más szféráit kutatja, azokat a részeket, amelyeket a Virus zenéjének megalkotásakor valószínűleg Thompson Félelem és reszketés Las Vegasban című könyvének arzenáljával táplál. Egy jó órán át a Virus bevezetett minket a bedrogozott, groove-os basszusmenetek, hipnotikus és ismétlődő gitárriffek pszichedelikus síkságaira, az egészet pedig Czral egyedien megnyilatkozó hangja fűszerezte, ami a zenéhez hasonlóan időnként a kanadai Voivod kísérletező természetére emlékeztet. A Virus első pillantásra egysíkú és egyszerű zenei arculata rengeteg váratlan kanyart rejt, amelyek a zenekarnak erős jazzes „free” beütést adnak, a szokatlan kísérletezés pedig teljesen természetes egy olyan bandától, amelyik az első lemezét, a Carheartot kutyákról és autókról írta. Nagyjából olyan érzés, mintha bármelyik pillanatban ránk léphetne a Monty Python Repülő cirkuszának hatalmas rajzfilmlába, miközben a zenei alapot fanfárok adják, amelyekbe a The Holy Grail fenekei fújnak bele.
Setlist
VULTURE INDUSTRIES:
1. Crooks & Sinners (intro)/Race for the Gallows
2. The Bolted Door
3. This Cursed Flesh
4. The Benevolent Pawn
5. Blood Dont’ Flow Streamlined/Eliogabolus
6. A Path of Infamy
VIRUS:
1. The Black Flux
2. Be Elevator
3. Oblivion Clock
4. As Virulent As You
5. Red Desert Sand
6. Road
7. Carheart
8. Chromium Sun
9. Stalkers of the Drift
10. Queen of the Hi-Ace
11. Strange Calm
Képgaléria
