Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / CUK Kino Šiška / Szlovénia
A koncert dátuma: 2015. június 5.
Látogatók száma: 600
Jegyár: 18,00€ (elővételben) / 20,00€ (a koncert napján)
Ana Popović újabb szlovéniai látogatásán végre a főváros kellős közepén is színpadra lépett. A karcsú blueskirálynő számára ez már az ötödik szlovéniai vendégszereplés: korábban kétszer is játszott Postojnában, majd Laškóban a Pivo in cvetje fesztiválon, tavaly pedig Nova Goricában. És ez még nem minden! Idén ugyanis hatodszor is fellép Szlovéniában, mégpedig a maribori Lent fesztivál keretében.
Ana a blues világában nagyra becsült muzsikus, a blueszene terén nyújtott teljesítményéért a legrangosabb díjakra jelölték már többször is. Idén közös stúdióalbumot adott ki az apjával, Milutin Popovićcsal „Blue Room” címmel. A lemez két héttel Ana ljubljanai koncertje előtt jelent meg.
Nyolc óra után nagyjából húsz perccel ugrottak színpadra a fiatal szlovén blues rock remények, a Prismojeni profesorji bluesa. Jobb pillanatot nem is választhattak volna. A közönség számukra álomszerű volt, még ha a nézők zöme (viccesen hangzik, de így volt) a terem lépcsőin ült is. Jóval többen voltak, mint 2015. január 30-án, amikor a zenekar ugyanitt lépett fel a „Za kombi” jótékonysági fesztivál keretében. A Prismojeni profesorji bluersa keresett klubnév: fantasztikus koncerteket adnak, és aki kapcsolatba kerül velük, annak villámgyorsan a bőre alá másznak. A kvartett továbbra is a lehető legdurvábban nyom. Saját szerzeményeikben az ódivatú heavy rock blues keveredik, amelyben az Erič fivérek játszi könnyedséggel passzolgatják egymásnak a gitár- és szájharmonikaszólókat, mindezt szilárd és dühödt ritmusszekció támogatja, ezúttal pedig egy vendég szaxofonos hölgy is erősítette a csapatot. A szaxofon mindig szexepilt visz a zenébe. A dalokban három énekes váltja egymást, de leginkább a dobos nyűgöz le a szinte fekete torokhangjával. Az adrenalinos száguldás és a tesztoszteronfelesleg hatalmas hullámában a fellépés végén a földre borította a dobfelszerelést, és ezzel csúcspontra juttatta a fiatal csikók műsorát. Felfelé ívelő zenekarról van szó, és ezt koncertről koncertre be is bizonyítják. Kiváló nyitány, és remekül kihasznált lehetőség a srácoknak. Rengeteg ember látta őket, és alaposan megjegyezte magának a nevüket.
Ana Popović a bolondos fiúkkal ellentétben úrinő. Ebben a stílusban érkezett a színpadra is: magas sarok, testhezálló mini ruha mély dekoltázzsal, az ékszer pedig magától értetődő. Ana, aki természeténél fogva is a magasabb lányok közé tartozik, a színpadon a sarkakkal szinte két méteresnek tűnt. A zenekar kacér „shuffle” ritmusú rohammal (Ana’s Shuffle) nyitotta a koncertet, Ana pedig főleg a „Can You Stand the Heat” (2013) lemez dalaiból válogatott, de elhangzott a legújabb „Blue Room” (2015) albumról a Somebody is. A CUK Kino Šiška falai között ezen az estén felcsendült még többek között az Object of Obsession, a Let Me Love You Baby, a How’d You Learn To Shake it Like That, az Unconditional, a Count Me In, a Summer Rain, a Your Love Ain’t Real, valamint a Can’t You See What You’re Doing To Me (Albert King), az Every Kind of People (Robert Palmer), a Navajo Moon (Stevie Ray Vaughan), a Rain Fall Down (The Rolling Stones) és a Can You See Me (Jimi Hendrix) feldolgozása.
Ana a racionális játék mestere. Nem szórja a hangokat, finom érzékkel gondoskodik viszont a helyes elosztásukról. Így a szólói szépen formáltak, és sok zenei báj marad bennük, egyes részeknél pedig a lány megmutatja, miért tartozik a világ legtapasztaltabb és legnagyobbra tartott bluesgitárosai közé. Megvan benne az az igazi „fogás”, ami elvisz és magával ragad. Remekül szólt a saját szerzemény, funkra épülő Object of Obsession, amelyben filigrán pontossággal emelkedett ki a ritmusszekció, és megmutatta „puha” erényeit Carlton Armstrong (ő a kísérővokálról is gondoskodott) és a francia dobos, Stephane Avellaneda párosa. Sok teret kapott a nyitó- és záróakkordok fűszerezésére, valamint a gitárfrázisokkal szőtt konkrét szövevény megalkotására az olasz billentyűs, Michele Papadia is.
Ördögi blues! Nincs mit tenni. Ana pehelykönnyű rendezésében. Mindeközben teljes adagban a gitárjáték veszi át az uralmat az énekes interpretáció fölött. Ez nem azt jelenti, hogy Ana énekben ne lenne magabiztos, de Mahalia Jackson vagy Aretha Franklin típusú vokálokat azért nem érdemes várni vagy követelni tőle. Ana ugyanis mindent a rendkívüli gitárjátékával intéz el. Rettentő pontos és precíz, ugyanakkor képszerű és szenvedélyes. Igazi szláv tűzzel játszó lány, valahányszor lángolva ragadja meg a Fender Stratocaster játékszerét! Most sem történt másképp. Újabb szép élmény. Aki esetleg lemaradt róla Ljubljanában, annak jön a pótvizsga: el kell autóznia az idei Lent fesztiválra, Mariborba.
Képgaléria
