Előadó: Stewart, Rod
Kiadó: Vertigo Records
Megjelenés: 1969
Játékidő: 32:47
Értékelés: 4/5
Rod Stewart szólókarrierje 1969-ben indult, gyakorlatilag szinte párhuzamosan a Faces megszületésével, miután a skót „csalogány” mindössze két stúdióalbum után sebesen odébbállt a Jeff Beck Group táborából. Nem meglepő hát, hogy Stewart első lemezén az intenzív zenélésről a Faces „gépezetének” derekas része gondoskodik, amely kiválóan megállta a helyét kísérőzenekarként a rocktörténet egyik legjobb énekesének bemutatkozó albumán.
Kevés zenésznek sikerült annyi saját génjét beleírni a blues vagy a soul öröklött alapjaiba, mint éppen Rod Stewartnak. Rod bácsi a pályája során különös étvággyal nyúlt a fekete zene elemeihez, amelyek idővel nélkülözhetetlen alapanyaggá váltak a zenéjében. Az említett műfajok ölelésébe az első lemezen is többször visszamenekül, rögtön a nyitányban, a Rolling Stones-sztenderd, a „Street Fighting Man” merész kölcsönvételével, amelyen nonszalánsan néhány gyökeres ritmikai módosítást végzett. A magányos alkat szívszorító kiáltását az remek „Man Of Constant Sorrow” című dalban hallhatjuk, amely egyszerű, mégis rendkívül ötletes módon az érdes ének és az ihletett Ron Wood visszafogott, ösztönös slide-játékának közvetlenségét állítja előtérbe. A lemez bluesos hangulatának nemesítésében aztán jókora részt vállal a két csípős dal, a „Blind Prayer” és a „Cindy’s Lament”, amelyek bár érezhetően naiv, de korántsem zavaró stílusban, magabiztosan ásnak bele a robbanékony blues rock éles kanyarjaiba.
Az „An Old Coat Won’t Ever Let You Down” egy sor ismert zenei arcot felvonultat: a leendő Faces-tagok mellett Stewart bemutatkozó lemezén közreműködik Keith Emerson és a Manfred Mann egykori énekese, Mike d’Abo is. Utóbbi a saját szerzeményéhez, a „Handbags and Gladrags” című dalhoz írta a zongoraaranzsmét, amely Stewart első osztályú éneklésében lazán kalandozik a soul vizein. De ezzel még korántsem ért véget az öröm. A címadó „An Old Coat Won’t Ever Let You Down” érkezésével színpadra lép az alap rock & roll minden ismert szerves ereje, az „I Wouldn’t Ever Change A Thing” pedig főként az említett Emersonnak köszönhetően néhány szikrázó pillanat erejéig kíváncsian bonyolultabb dalszerkezetek felé is kacsint, amelyek erősen progresszívan hatnak. Stewart a lemez zárásában az eredeti folkdallam gyúrásával még egyszer próbára teszi saját előadói képességeinek tűrőképességét, amely a „Dirty Old Town” megható előadásával nagy stílusban gondoskodik a zenei hagyomány visszhangjáról.
Az „An Old Coat Won’t Ever Let You Down” a rock, a blues és a helyenként még a folk ízeinek ingerlő keveréke, amellyel Rod Stewart felismerhető zenei aláírást alkotott, és stílusában kijelölte a későbbi albumok alkotói kanyargásának útját. A nyers produkciós csomagolás, amely a szükséges élőségérzettel és kézzelfogható szervességgel egészíti ki a lemez tartalmát, Rod első albumát minden bizonnyal az egyik legizgalmasabb zenei dokumentummá teszi, egyúttal szép bemutatója Stewart energiájának és karizmájának.
Felállás
Rod Stewart: ének
Ronnie Wood: gitár, basszusgitár
Martin Pugh: gitár
Ian „Mac” McLagan: zongora, orgona
Mick Waller: dobok
Keith Emerson: orgona
Mike D’Abo: zongora
Produkció
Rod Stewart & Lou Reizner
Számlista
1. Street Fighting Man
2. Man of Constant Sorrow
3. Blind Prayer
4. Handbags and Gladrags #
5. An Old Raincoat Won’t Ever Let You Down
6. I Wouldn’t Ever Change A Thing *
7. Cindy’s Lament
8. Dirty Old Town
