Előadó: Silentium
Kiadó: Dynamic Arts Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 50.30
Értékelés: 4.5/5
Az „Amortean” a finn szimfonikus gótikus power metalosok, a Silentium ötödik stúdióalbuma. A zenekar a nyolcvanas évek helyett a kilencvenes évek közepén tűnt fel a színtéren az „Illacrimó” (1996) című EP-vel, majd 1999-ben vízre bocsátotta a saját hajócskáját az „Infinita Plango Vulnera” címú debütáló lemezzel. Stílus és megjelenési időszak alapján, valamint a női vokalistákra épülő zenekarok akkori rendkívüli népszerűsége miatt a Nightwish és a Silentium szerepe a mai népszerűségi szintet tekintve könnyen felcserélődhetett volna. A Silentiumot ugyanis nem sorolhatjuk a követők közé, inkább azok közé tartozik, akik a feltűnésükkel inspirálóan hatottak, és a gótikus-szimfonikus elemek power metalba oltásának népszerűsítésében számítanak befolyásosnak.
Az új album azonban hoz néhány újdonságot. Az első szembetűnő, hogy Matti Aikio basszusgitáros férfi vokálja még inkább háttérbe húzódott, mint valaha. Még a „Seducia” albumon is Matti – ha szabad így mondanom – „cookie monster growl”-ja elég rendszeresen és egyenrangúan jelent meg ellensúlyként Riina Rinkinen operettes női hangja mellett. Ezúttal viszont alárendelt szerepet kap. A basszusgitáros tiszta éneke is alulmarad (lásd a gyászos félballadát, a My Broken Angelt). Az album új hangzása modernebb produkcióval is dicsekedhet, kicsit nagyobb hangsúllyal a riffek lavinaszerű falának atmoszférikus, mélyebb hangolására. A zenekari hangszerelés továbbra is kiváló és kötelező érzelemgerjesztő elem, amely a tragédia drámáját építi, de ezúttal a riffekre épülő hangtömeg is magára vonja a figyelem egy részét, ugyanakkor helyenként ravaszul elhelyezett „hanghurkok” és programozott minták is megjelennek. A Silentium mindenesetre határozottan érettebb az új albumon, amit bizonyítanak a fondorlatosan (és hatékonyan) hozzáadott hanghurkok is, amelyek remekül illeszkednek a Silentium kifejezésmódjának alapvető, bevált nyelvébe. Ilyen érdekes kalandozás különösen a motívumokban többrétegű The Fallen Ones With You Tonight, amely dinamikájában és hangszíneinek gazdagságában még a dallam időnkénti pszichedelikus kitérőit sem rejti véka alá.
A Silentium egyébként szilárdan megmarad abban a zenei prédikációban, amely az előző életművük során megalapozta a nevét. Magasan dallamos pompa, hangzásbeli tökéletesség, egy csipetnyi szükséges skandináv melankólia és a kilátástalan gyász patetikussága. Az „Amortean” esetében is mindez elsősorban Riina erős, tekintélyt parancsoló énekének kiemelésére épül, amely egyes pontokon szó szerint angyali ártatlansággal hatol szívig. A zenekar a pompát arab dallamfordulatokkal is tetézi, mint például a The Cradle Of Nameless egyik vezérmotívuma. A drámaiságot a középső hangszeres részek fokozzák, amelyeket főként a zenekari hangszerelés és a kórusének szoros ölelésének egyöntetű rohama erősít. A szimfonikus zenekari hangszerelések pretenciózus bevonása minden más tényezőn felülkerekedik az album lenyűgöző, erősen atmoszférikus záró-, illetve a La Fin Du Monde nyitó részében, amelyet középen egy ragyogó, himnikus dallam emel még följebb Riinával az abszolút középpontban, szinte neo-progresszív gitárvonalakkal. Bombasztikus befejezés következik, amely mesterien fokozza a dal hangulatát, és ezzel az albumot is egy nagy záró „crescendóba” vezeti, amibe könnyedén beleszeretsz már az „első hallgatásra”.
Tehát alapvetően semmi újat nem mondhatunk. A Silentium az „Amortean” lemezen is ragaszkodik a bevált megoldásokhoz. Aki szereti az olyan zenekarokat, mint a Nightwish, az Epica, vagy a másik oldalon a Kamelot, az az „Amortean” lemezzel is sok örömét leli majd, a zenekar ismerői pedig biztosan ott tudhatják majd ezt az albumot a gyűjteményük polcain. Dicsekedhet a modernebb, a riffeket egy kicsit előrébb tolt produkció felé tett kitérőkkel és a férfi–női vokálpárbeszéd elhagyásával az utóbbi javára – ez a két észrevehető újdonság –, ugyanakkor továbbra is a tökéletes dallamosság követését helyezi az első helyre. Íme tehát egy újabb nagyon szép, klasszikus szimfonikus gótikus power metal album a Silentium vezényletével, amely bizonyítja, hogy a Silentium a minőség fogalma, amely nem tud hűtlen lenni önmagához.
Felállás
Riina Rinkinen – ének
Juha Lehtioksa – gitár
Toni Lahtinen – gitár
Sami Boman – billentyűs hangszerek, vokál
Elias Kahila – cselló
Matti Aikio – basszusgitár, ének
Jari Ojala – dob
Produkció
Kärtsy Hatakka
Számlista
01. Leave The Fallen Behind
02. The Messenger
03. A Knife In The Back
04. The Fallen Ones With You Tonight
05. My Broken Angel
06. The Cradle Of Nameless
07. Storm Sight Solicitude
08. Embrace The Storm
09. La Fin Du Monde
