Szerző: Sandi Sadar Šoba
Helyszín: Cvetličarna VPK, Ljubljana
Az interjú dátuma: 2010. 11. 20.
Amorphis – alaktalanság, megfoghatatlan, kisiklós zenei eszme, vagy csupán egy név, amely már két évtizede következetesen acélos hangzást hoz, az egyre tökéletesebb és progresszívebb metálzene mellett pedig bepillantást enged a finn hagyományba és a Kalevala, a finn eposz értelmezésébe? Éppen ez a mindig új és mindig friss születés, ez a visszatekintés azokba az időkbe, amikor bátor férfiak és hősök jártak a világban, amikor a kultúra alapjait kovácsolták, és az ezer tó hideg országának szülőföldjébe egyre mélyebbre nyúltak a gyökerek, lehet a megfelelő kiindulópont ahhoz, hogy a járatlan hallgató vagy olvasó – aki még nem tudta a lelkébe engedni a dallamaikat, és képes volt húsz teljes évig elfülelni és figyelmen kívül hagyni azt a nevet, amely nélkül a skandináv színtér nem lenne az, ami – megismerkedjen az Amorphis világával, és elmerüljön benne. Ezúttal a lágy hangzás és a kemény dallamvilág öregjei és mesterei stoner honfitársaikkal, a Ghost Brigade-del, valamint a jeruzsálemi nonkonformista Orphaned Landdel összefogva érkeztek Szlovéniába, a koncert előtt pedig mikrofonvégre kaptuk a jelenlegi felállás régi és új tengelyét: az alapító tagot, a régi hagyományok őrzőjét, Esa Holopainen gitárost, valamint a hosszú hajú, copfokkal ékesített, karizmatikus énekest, Tomi Joutsent, aki az elmúlt öt évben a színpadi figyelem nélkülözhetetlen középpontja. A ljubljanai Cvetličarna rejtett öltözői megteltek várakozással és azzal a nagy show-val, amelyet az Amorphis a szlovén rajongóknak szánt, a színfalak mögötti melegben pedig zajlottak az utolsó előkészületek a színpad és a hallgatók szívének precíz, a végletekig kidolgozott elfoglalására. A zsúfolt menetrend ellenére épp annyi idő jutott, hogy még egy médiabeszélgetésre és a titokzatos dolgok fátylának fellebbentésére sort kerítsünk.
Ez a második szlovéniai látogatásotok, hiszen az első tűzkeresztségen a szlovén közönség előtt már régebben sikeresen túlestetek a szlovén–olasz határon, a Mostovnában. Menjünk hát vissza az időben ehhez az első találkozáshoz a helyiekkel. Milyen emlékeitek vannak arról a koncertről?
Esa Holopainen: Őszintén szólva elég kevésre emlékszünk a szlovéniai fellépésünkből, mert azóta rengeteg idő eltelt – szerintem 2000 körül volt. Arra viszont emlékszem, hogy kiváló volt a fogadtatás. Itt is van egy szép számú közönségünk, és ez nagyszerű. Ma este még jobb lesz, aminek pedig igazán örülünk, az az, hogy végre megkaptuk a visszaigazolást az idei Metalcamp-fellépésre.
Nálunk is régóta csak vágyálom volt, hogy a Metal Campen is meghódítsátok a színpadot. De térjünk rá a gyökerekre és a megfoghatatlanabb dolgokra, amelyek mindennek tűnnek, csak empirikusan igazolható tényeknek nem. Hogyan fogjátok fel magatokat zenekarként, Amorphisként, zenészekként? Mi az az eszme, ami az egészet átjárja? Művészet vagytok, egy zenei doktrína, amelyet az első naptól követtek, vagy valami egészen más?
Esa: Mit mondjak, mit tegyek hozzá? (nevet) Mindenesetre olyan zenekar vagyunk, amely semmilyen politikai nézőpontnak nincs alárendelve, és nem is húz egyikhez sem. Szövegileg mindig is a finn folklór történeteinek és meséinek gazdag hagyományát követtük. Ősi mítoszokról van szó, és a mondanivalónkat nagyjából össze lehetne foglalni a Kalevalával. Ami a zenét illeti, ezernyi hang és számtalan zenei hatás ihlet minket. Valami különleges, rejtett üzenetet nem adunk át a közönségnek. Csak az számít, hogy élvezzék az előadást és a zenét.
20 év a színtéren, zeneszerzés, a dallamos death metaltól az enyhébb, progresszívebb, korábban pedig folkkal fűszerezett hangzás felé vezető evolúció – mindez nagy nyomot hagyott az Amorphison. Hogyan tekintetek erre a fejlődésre, kivirágzásra és evolúcióra?
Esa: A két évtized alatt elég sok zenei fordulat és változás volt, az utolsó három lemezen (Eclipse, Silent Waters és Skyforger – ford. megj.) viszont a hangzás és a tartalom vonala eléggé állandó. Addig elég sok volt a személycsere a felállásban, aztán eljött az idő, amikor szilárd és főleg állandó egységgé váltunk. Addig minden csere nyomot hagyott, mind a hangzás, mind pedig az értelmezés tekintetében, hogy mit jelent vagy jelentett az Amorphis. Persze az is erős tényező volt, hogy mindig törekedtünk valami újat és kipróbálatlant kipróbálni. Ez kihívás, és a határaink feszegetése. Természetesen az a állandóság, amelynek az utolsó pár lemezen tanúi lehettek, csak átmeneti állapot, mégis – most, Tomi érkezése óta (a jelenlegi énekes, Tomi Joutsen – ford. megj.) végre úgy szólalunk meg, mint annak szintézise, ami voltunk, ami vagyunk és ami leszünk.
Ha már itt tartunk: Tomi, a te érkezésed kulcsfontosságú volt a zenekar új arculatához és új hangzásához. Attól a naptól kezdve, hogy a közönség elé léptél, és a mikrofon mögött a zenekar felismerhető arca lettél. Milyen gondolatok és érzések kavarognak benned, hogy része vagy ennek a csapatnak, hogy Amorphis-zenét csinálsz, és öt év és három lemez után tökéletesen illesz az Amorphis koncepciójába? Nélküled ma sokan nehezen képzelnék el az Amorphist…
Tomi Joutsen: Az eddigi út tényleg érdekes és rendkívüli volt. Ez az öt-hat év, amióta a része vagyok, valahogy egyre világosabbá teszi számomra, hogy valóra váltak az álmaim. Mindig death metal énekes akartam lenni, az Amorphis pedig – legalábbis a legkorábbi, extrém időszakában – tényleg fontos építőköve volt az identitásomnak. Amikor 2005-ben először mentünk stúdióba, nagyon vágytam rá, hogy a tiszta ének közé egy kicsit több growlt csempésszek, és visszahozzak valamit a régi dicsőségből. Mindenki támogatott ebben, és az eredmény olyan, hogy a zenekarban mindannyian elégedettek vagyunk a hallottakkal.
A múltba tekintés varázsának része a régi dalokat összegyűjtő Magic & Mayhem – Tales From The Early Years lemez is, ahol neked kellett előadnod a korábban, Pasi tollából született anyagokat (az előző énekes, Pasi Koskinen 1996-tól volt a zenekar tagja, 2004-ben hagyta el a csapatot – ford. megj.). Nehéz volt beleélni magad, és szoros személyes kapcsolatot teremteni Pasi szövegeivel?
Tomi: Én ezt rendkívüli megtiszteltetésnek veszem, hiszen az első naptól fogva az Amorphis rajongója voltam. Mindazonáltal a hozzászokás része volt az is, hogy ezeknek a daloknak a nagy, oroszlánrészét már ezerszer játszottam koncerteken korábban, így minden összeállt, és a helyére került már jó ideje. A stúdióba érkezés és a felvétel csak a pont az i-n volt, aminek mindannyian örültünk. Így le tudtunk zárni egy szeletet a múlt ciklusából, rányomtuk a bélyegünket, és egy teljesen új, friss lapot fordítottunk a történetünkben.
Új nyom az első hivatalos DVD, a Forging The Land Of Thousand Lakes megjelenése is, amely az eddigi teljes utat dokumentálja.
Esa: Hatalmas öröm és szerencse, hogy végre kiadtuk ezt a régóta várt DVD-t. A halogatás eddig összhangban volt velünk, nem akartunk sietni és valami félkészet kiadni mindenáron. Most a termék esztétikai színvonala mind a mi, mind a rajongóink elvárásait kielégítheti, és ez nagyszerű. Előtte tényleg egy kisebb tengernyi dolgot át kellett néznünk. Sok anyagot akartunk hozzáadni. Gazdagítani, és dokumentarista meg formai többletértéket adni neki. Szerintem a Forging The Land Of Thousand Lakes DVD ezeket az elvárásokat mind teljesíti, és szépen kerekíti az eddigi utunkat, amely még folytatódik. (nevet)
A Kalevala valami, amire az első naptól kezdve ilyen ösztönösen támaszkodtok. Az utolsó három album valahogy lezár egy fejezetet a történetben. Mi a helyzet a 2011-ben érkező lemez anyagával? Valamennyit már felvettetek, valamennyit még fogtok… Mondhatnátok többet erről az albumról, amelyet csak jövő májusban kapunk meg? És mi a helyzet a produkciós oldallal? Erről is áruljatok el valamit, kérlek.
Tomi: Szövegileg a Kalevala története folytatódik, és kitölti az utolsó három lemez hézagait. A Kalevala még nagyon fontos tényező, és ebből az új lemez is kétségkívül elmesél majd valamit a maga új módján.
Esa: Valójában nagyjából úgy fog szólni, mint amit az utolsó három lemezen csináltunk. A hangszeres részek zömét már felvettük. Most már csak a billentyűk és az ének van hátra. Hűek maradunk a helsinki Sonic Pump stúdióhoz, Tomi énekét pedig hamarosan rögzítjük. Türelem. Minden a maga idejében jön el, de az új lemeznek nagyon-nagyon örülünk.
Kaphatunk esetleg valami támpontot a munkacímről, vagy valami konkrétabbat a várható anyagról? Adjatok valamit, amin májusig ábrándozhatunk…
Esa: (nevet) Mind a 15 dal, amit eddig felvettünk, nagyon dallamos, sokféle érzelmet kelt, és sokat merít belőlük. Nem mondhatom, hogy valami forradalmian újat fedeztünk volna fel – amikor meghallgatjátok a dalokat, egyszerűen tudni fogjátok, hogy ez Amorphis-hangzás! A többi részletről még korai beszélni, mert a kiadóval kötött megállapodás a D-napig hallgatásra kötelez minket…
És lesz sok growl a lemezen?
Tomi: Őszintén szólva még nem tudom! Amikor bezárkózom a stúdióba, előbukkan majd az a bizonyos pont az i-n is, ami lehet, hogy hörgős lesz, lehet, hogy nem… (nevet) Van már néhány alapötletem, de minden még a kidolgozás, kovácsolás és finomítás fázisában van, és mire a stúdiómikrofon elé állok, bármi egészen váratlan megtörténhet. Nevezzük az ismeretlen kreatív rohamának…
Kérdezzünk valami kevésbé kényes dologról. Rengeteg zenekar kapcsolódik eszmeileg és tartalmilag a ti munkásságotokhoz. Milyen a ti képetek a mai metálról, és melyek azok a nevek, amelyeket ti magatok is követtek?
Esa: Manapság tényleg óriási a zenekarok száma, és a mai helyzet elég sokban különbözik a mi kezdeteink idejétől. Akkor demókazettáink voltak és egy maroknyi név, amely előrébb tolta a hallható határait. Ma ott az internet, és csak egy kattintásra vagytok az újdonságoktól. Zenekarinfláció és zenei kísérletezés van, sok jó ötlet pedig elvész az átlagosság tengerében, sajnos. Ahelyett, hogy bizonyos irányokat és előírásokat követnétek, vagy azt, ami a nektek kedves zenekaroknál történik, inkább ahhoz kellene nyúlni, ami inspirál, feltölt, lendületet ad és boldoggá tesz. A többi zenekar másolása pedig… Be kell fejezni a mondatot? Ma nehéz valami újat és még nem hallottat találni, és a meglévő zenekarok is küzdenek a maguk szelet tortájáért, a helyükért a zenei égbolton és az ihletforrásukért. Nehéz…
Az AC/DC is megírta már: „It’s a long way to the top if you wanna rock’n’roll” …
Esa: Így van! (nevet)
Tomi: Szerintem a metálszíntér tele van érdekes és jó zenei jelenségekkel. Legyen szó death metalról, avantgárdról vagy bármi másról. Vegyétek például a Spiritual Beggarst, vagy bármi mást, ami nem épp az összes szupermarketpolcot tölti meg.
Zárjuk az interjút a hagyományos utolsó üzenettel az olvasóinknak, az interjú summa summarumjával.
Esa: Nagyon örülünk, hogy itt vagyunk, várjuk ezt a fellépést és a nyári visszatérést a Metal Campre. Igyekszünk majd megfelelni a bizalmatoknak és az időnek, amit ránk szántok.
Tomi: Én egyszerűen örülök, hogy része lehetek az egész történetnek, és hogy látni fogom a Metal Campet is, mert annyi szép, csodálatos történetet hallottam erről a helyről. Sok szép lány és zene… Egyúttal valami teljesen újat és ütőset ígérünk nektek. Mi, az Amorphis, megpróbálunk nem csalódást okozni, és a zenével a mi oldalunkra állítani titeket!
az interjút készítette: Sandi Sadar Šoba
a szöveget fordította és szerkesztette: Sandi Sadar Šoba
Az interjú a RockHard Slovenija és a RockLine együttműködésével készült.
Képgaléria
