Kiadó: Palmetto Records
Megjelenés: 2018. 09. 07.
Lemez hossza: 54.40 perc
Produkció: Alex Skolnick Trio
Stílus: Jazz Rock Fusion
Figyelem, metalos fivérek és nővérek! Jön az új Alex Skolnick Trio. Na jó, már egy ideje kint van. És mint mindig, a derék és köztiszteletben álló Testament és Metal Alligance gitárhőse, a csiszolt virtuóz most is egy újabb kiváló jazzlemezt tesz le az asztalra. A „Conundrum” összesen az ötödik jazzalbuma a triónak, és megint mindazt hozza, amivel Skolnick az elődökön elkényeztetett minket, de egyébként is: a hatvonós (khm, hathúros) gitárjáték elméletének bibliája, amit bármilyen stílusvízen megmutat, egyszerűen elállítja a lélegzetet, és hát, lenyűgöz.
Az idő a új „Conundrum” és az előző, „Veritas” között valójában megint hét év. Mint tudjátok, a legendás Bay Area thrash metalosok, a Testament az utóbbi években teljes gőzzel pörögnek, megint nagyon aktívak, koncerten és alkotásban egyaránt, így a többi, „metalon túli kalandra” természetesen valamivel kevesebb idő jut.
A „Conundrum” megint lenyűgöz. Lenyűgöz ravasz tömörségével, rétegzettségével és a jazzrock fúzió dőzsölő tágasságával, amely nem távolodik el attól, hogy más stílusokat olvasszon a jazz szilárd modális struktúráival. Ez azt jelenti, hogy Skolnick a csapatával megint egy rendkívül merész szintézist hozott össze: kiválóan befogadható a kevésbé igényes hallgatóknak is, miközben megkapja azt, amiért a zenei gurmék jönnek. Kiváló előadói bravúr, ami ismét majd megroppan a gazdag ötletességtől és a trió virtuóz rugalmasságának szellemes csínytevéseitől. Az Alex Skolnic Trio rögtön az elején lecsap a fülbemászó Ubounddal, ami funkys slappelésssel nyílik, egy csábító Skolnick-frázis alatt, Skolnick pedig itt azonnal megmutatja, hogyan járulhat hozzá a dinamika emeléséhez és a hangulatváltásokhoz a flažulejek (flageolet) használata, amiket a vezérfrázisba csempész. Ilyen egyszerű trükk, mégis ekkora hatás. A „Conundrumon” Alex Skolnick megint „mindenből egy kicsit” kínál. Számos stílusszféra között mozog, és ravasz kiválósággal, filigrán érzékiséggel hidalja át a látszólag összeegyeztethetetlent úgy, hogy az aranyzsmányok karakterében ezeket az átmeneteket alig veszed észre. A Django Tango már a címével a tangóritmika iránti rajongásra utal, míg az album címadó dala a Key Of Sea mellett az album egyik olyan pillanata, ahol a zenekar a misztikát is képes kibontani, ebben egyértelműen a Key Of Sea jár az élen, ahol különleges hangulatot teremt a basszusgitáron vonóval való játék. Ehhez az álmodozva sóvárgó titokzatossághoz csatlakozik a kiváló Dodge The Bambula is, ami teljesen mesterkéletlenül bontakozik ki, és amiben az Alex Skolnick Trio rendkívül finom lágysággal lép fel. A közepén Skolnick megint meglep a swing fúziós beépítésével, ami némi „cigányosságot” kölcsönöz a dallamvilágnak, ami hálásan távolítja a számot a klasszikus jazzszerkezetek használatának esetleges túlzott kiszámíthatóságától. A címadó dal valójában mindaz, amit Skolnicktól akarsz, egyetlen helyen összegyűjtve. Több ritmusváltás, a jazzrockos alapvetés mellett a trió egy kis könnyed latin dallamvilágba is belebámul. Az átmenetek a hangzás építőkövei között kiválóak. A kontrasztok optimálisak, a basszus és a dob pedig folyamatosan rengeteg teret kap, hogy rugalmasan kibontakozzon, és hogy őket Skolnick gitárzsenije véletlenül se szorítsa alárendelt helyzetbe. Az arpeggiózás egyébként egyszerűen bravúros! Ezúttal természetesen csupasz akusztikus, meleg, élő, szőrszálhasogatóan kimért és tombolóan eljátszott, ami csak megerősíti, hogy Alex Skolnick, különösen ha hozzászámolod mindazt, ami az elektromos gitár hírhedt shreddereként jellemzi, milyen bravúros, jellegzetes és egyedülálló zenész ez a kivételes gitáros.
Az album tartalmazza Erik Satie Gymnopedie No 1. című szerzeményének feldolgozását, ahol a zenekar a Django Tango után megint nagyobb mértékben ragad meg kabarés figurákat, és képszerűen megmutatja, milyen előadói bravúrt és lágyságot képes kibontani, amikor hihetetlen érzékenységgel nyúl egy törékeny kompozícióhoz. Itt tér nyílik a nagybőgőszólók játékos szerkezeteinek. Olajat önt a tűzre a következő swinges történet, a Culture Shock, amelyet egyrészt jazz-country jellegű pimaszság ad, másrészt meglep a rendkívül sikerült középrész, ahol Skolnick a jazzes kanyargás közben a szólóvonalakban érezhetően arabeszkeket is beépítve birkózik meg. Az album tréfás csúcspontja, ami szinte megroppan a rendkívül szerencsés stílusütközéstől. Mint mindig, ezen az albumon is megfigyelhető, hogy Skolnick nagyon szeret flageoletteket is tolni a frázisokba, ami tovább mozgatja magát a hangzást és emeli az események alakulásának dinamikáját. Az A Question Of Moral Ambyguilty-hez gond nélkül csatlakozhatna George Gerschwin vagy Henry Mancini is, egy újabb régivágású kabarés jazzklasszikus játékos és fiús passzázsokkal, amelyek a számot képszerűen mindig ugyanahhoz a vezérmotívumhoz hozzák vissza. A Protect The Dream, ami lezárja az albumot, a jazzrock fúzió keretein belül az album számai közül a legkísérletezőbb, egy drámai, mégis ünnepélyes és dallamában rendkívül különleges, sőt enyhén miszticizmusba hajló és komor bevezető motívummal, amit szívesen kölcsönvenne akár egy Jeff Kollman is a Cosmosquadnál. Kivételes kitérő az albumon és kiváló záró pillanat!
A „Conundrum” mindaz, amit Alex Skolnicktól és triójától várunk. Kiváló dolog ez a hétéves kitérő a trió lemezkiadásai terén. Ezek azok a pillanatok, amikor a legtöbbek által ismert „elektromos” Skolnick-zseni egy pillanatra kisül, újraindul, belép a játék, a szerzés és a komponálás egy teljesen másik dimenziójába, és olyan zenei dimenziókat kezd magába szívni, amelyekben az abszolút szabadságszerető alkotói attitűd uralkodik, ami nem tűri a túlzott keretezést, még ha Skolnick jazzistaként elsősorban mindvégig hűen elkötelezett is a szilárd modális komponálási formák mellett. A „Conundrum” egy újabb zseniális Skolnick-„varázslat”, ami a virtuóz játék hihetetlen rétegzettsége mellett olyan művet nyújt, amely végig hihetetlen vonzerővel és zenei befogadhatósággal szólítja meg a hallgatót.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.5 / 10
Számok:
1. Unbound
2. Django Tango
3. Conundrum
4. Gymnopédie, No. 1
5. Culture Shock
6. Dodge The Bambula
7. Key Of Sea
8. A Question Of Moral Ambiguity
9. Protect The Dream
Felállás:
Alex Skolnick – gitár
Nathan Peck – basszusgitár
Matt Zebroski – dob
