Helyszín: Velden am Wörthersee, Bluesiana
A koncert dátuma: 2007. 04. 24.
Nézők száma: 8
Jegyár: 20 euró
A Bluesiana már réges-rég afféle homokozóvá vált, ahol a világ minden tájáról érkező zenei mesterek eszelős muzikális játékokat űznek. Ami egy cseppet sem csoda, hiszen a mindig remek hangulat mellett a nappalija meleg védelmében kényelmes teret kínál mindenféle színárnyalatú zenei kitörésnek. Ezúttal két úriember, Alex Schultz & Raphael Wressnig próbált kényelmesen elhelyezkedni az ölelésében. Ők egy hónapja Sax Gordon kollégájukkal együtt barátságosan betértek a mi Postojna blues festivalunkra is. Annak ellenére, hogy a szlovén közönség a hasonló rendezvények iránt hagyományosan „túlzottan” érdeklődik, a Jamski Dvorecben akkor irigylésre méltó számú zenerajongó várta őket. Ausztriában úgy tűnik, kevesebb van belőlük: amikor a kedvesemmel megérkeztünk a Bluesianába, nagyjából fél órával a tervezett kezdés előtt, sokáig kongtunk egyedül, miközben a mindig jólesően ismerős Clapton-csínyeket hallgattuk.
A helyzet percről percre viccesebbé vált. A koncert tervezett kezdetére, 20.30-ra, a Bluesiana színpada előtt hihetetlen módon összesen nyolcan gyűltünk össze. És ezek felére is úgy tűnt, hogy inkább a mindig kedves Gudrun családi barátai, akik nyilván mellékesen úgy döntöttek, meglátogatják a Bluesiana örökmosolygós háziasszonyát. Ez a hihetetlen népszerűség vezetett oda, hogy a koncertet vagy egy órával elhalasztották. Bölcs döntés volt, bár hamar kiderült, hogy felesleges időpocsékolás, és alaposan összekeverte az este eredeti programját. Így egy szigorúan profi módon levezényelt esemény helyett egy lazább jam sessionnek lehettünk tanúi, ami inkább a trió egyik próbájára hasonlított. A késői óra rövidebb setlistet is eredményezett, a szokásos szünet nélkül. A nagyon szívderítő, kötetlen hozzáállás mindenesetre erősen emlékeztetett a Postojnában látottakra, csakhogy most ének nélkül, teljesen instrumentális, jazzes estét kaptunk, amely csak úgy dőlt az improvizációktól és Schultz meg Raphael erényeinek egyéb bemutatóitól. A setlist is nagyon hasonlított a postojnaihoz, ebből most a Boom Bello és a Banana Boogaloo emelkedett ki jobban, mindkettő Raphael szerzeménye, és ez az előadásban is határozottan érződött. A hammond mesterének ugyanis Gordon hiánya rengeteg mozgásteret hagyott, amit a fiatalember busásan ki is használt, akrobatikázva szeretett B3-asának fekete-fehér billentyűin. Nyugodtan állíthatom, hogy a fiatal billentyűs volt az est első számú sztárja. Mindenképpen ennek az eszelős triónak a legdominánsabb tagja, aki elkötelezettségében a legkisebb megbántságot sem mutatta a siralmas látogatottság miatt. Különösen melegen fogadták a T-Bone Jumps Again-t is, amelynél kiderült, hogy Gordon távolléte inkább ártott, mint használt a blues jelenlétének. Személy szerint örültem volna a jazz kisebb hangsúlyának, amelyről Postojnában meg voltam győződve, hogy leginkább Sax Gordon asztala. Itt tükröződik az este egyetlen nagyobb csalódása is, amit az én szerény személyemet illetően a blues rovására kell írni, mert abból megint csak ízelítőt kaptunk. Csak az est végén bukkant fel, amikor őszintén szólva már derekasan elfáradtam a jazzes megnyilvánulások minden elképzelhető formájának hallgatásától. Ezúttal a Hammond a bluesnak talán kissé túl puha basszusvonalat szolgáltatott, miközben Schultz vékony gitárhangzásával vidáman sétált végig az összes elképzelhető zenei skálán. Persze a jazzesekén is, amelyeken mindketten láthatóan a legkényelmesebben érzik magukat. Ami végül is rendjén van. Mindenesetre Alex Schultz és Raphael Wressnig most sem okozott csalódást. Újra a csúcsminőségű zenei művészet tanúja lehettem, amit a végén mégis inkább elcseréltem az otthoni ágy igencsak szükséges kényelmére.
Setlista
1.Back on 2.Soulful Strut 3.T-Bone Jumps Again 4.Banana Boogaloo 5.Last Train To Aaltar 6.Boom Bello 7.Hot Wheels 8.Something Special 9.All About My Girl 10.Blues
Képgaléria
