Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Trieste (Trieszt) / Macaki klub / Olaszország
A koncert dátuma: 2012. 11. 18.
Látogatók száma: 150
Jegyár: 15,00€ (elővételben) / 17,00€ (a koncert napján)
Meg nem mondanád, hogy 56 éves! Legfeljebb 35-nek nézné az ember. Emlékeztek még a Mr. Big első számú torkára, Eric Martinra? Idén új önálló akusztikus turnéra indult, és ezzel a derék énekes a régi kontinens földjére is elvetődött. Az ember, aki szinte az egész rockkorszakot végigélte, a szakmájában rendkívül tapasztalt. A színpad a második otthona. Ragadós karakterével és markáns hangjával ssarkig tárja a zenerajongók szívének kapuit.
Ez a megkopasztott veterán már 1978 óta építi a hírnevét, amikor megalapította az Eric Martin Bandet, amellyel 1985-ig olyan elismert előadók előtt zenélt előzenekarként, mint a Foreigner, Rick Springfield, Hall & Oates, Marshall Tucker Band, Billy Squier vagy a Molly Hatchet. És ez még nem minden. Az EMB 1983-as debütalbuma, a „Sucker for a Pretty Face” számos csarnokturné előtt nyitotta meg az utat a zenekar számára, amelyeken az EMB a ZZ Top, a Journey és a Night Ranger előtt játszott. Röviden: mire Eric Martin összeállt Pat Thorpey-val, Billy Sheehannel és Paul Gilberttel a Mr. Big „cirkuszában”, már alaposan bejáratott, megbecsült név volt az észak-amerikai rockszíntéren.
Így került Eric ismét a mi tájainkra. Már 2008-ban Európát járta a Twin Dragons turnéjának különleges vendégeként, amikor a RockLine elcsípte a Bluesianában. Most viszont egyetlen bőrönddel vágott neki az útnak, amelybe bepakolta az akusztikus gitárját (valószínűleg a fogkefének is maradt még hely).
A Macaki klub kellemes éjszakai kikapcsolódási hely, rendkívül felvert italárakkal. Ennek ellenére mindig barátságos fogadtatásban lesz részed a klubtulajdonos személyzetétől. A helyszín, ahol Eric Martin most fellépett, egy köpésre van a híres Politeama Rossetti színháztól, ahol a RockLine idén februárban és márciusban egy csomó érdekes koncertet megnézett (Roger Daltrey, Johnny Winter, America).
Este tízig két gitár és kiváló vokális teljesítmény akusztikus duója kényeztette a klub közönségét; repertoárjukban glam rock, hard rock és dallamos rock előadók számai szerepeltek, mint a Skid Row, a Gotthard, a Whitesnake, a Steelheart,… Nagyon kellemes volt, igazából senkit sem zavart volna, ha a duó még egy órával meghosszabbítja a műsorát.
A klubnak két tere van: egy hosszabb, „hosszúkás pálya”, amely a bejárati ajtónál lévő pultnál ér véget, valamint egy kisebb, amely erkély formájában emelkedik a színpad fölé. Eric Martin erre a részre ment fel, felvette a gitárt, feltette a szemüvegét, és lapozgatni kezdett a daloskönyvben, amiből menet közben állította össze a koncert műsorát.
A kitűnően megtelt térben vagy 150 ember zsúfolódott össze, köztük néhány látogató Szlovéniából és Horvátországból is. A közönség megmutatta, hogy még korántsem felejtette el, kik a Mr. Big. Eric repertoárja ugyanis többnyire Mr. Big-klasszikusokra épült. Így sorra kerültek az A Rose Alone, az Electrified, a Cat, a Stevens-féle Wild World, az Alive And Kicking, a Next Time Around, a Goin’ Where the Wind Blows, a Shine, a The Chain, a Promise Her the Moon, a Voodoo Kiss, a Take Cover és a kötelező To Be With You. Ezekbe beiktatott néhány szólószámot is, például a Kansast és a Where Do I Fit In-t, a végén pedig csak énekre váltott, mivel az Eric előtt melegítő duó egyik akusztikus gitárja kísérte, amikor belevágott a Cream-klasszikus Crossroadsba. Éppen ez a szám bizonyította be, hogy Eric Martin elsősorban énekes. Egyszerűen ragyogott, amikor felállt a bárszékről, és hirtelen szabad lett a keze és a lába.
Eric Martin a fellépés első két harmadában remekül hozta a dalok minden fekvését. A hangja nagyon jól szolgálta. Enyhén rekedtes, de meleg, sőt bársonyos, és ebben a lecsupaszított akusztikus közegben főleg az érzelmek kifejezésének minősége érvényesült a blues prizmáján át, amelyen Eric Martin felnőtt, és amely így művészi fejlődésének és érésének alapvető kiindulópontja. A hangulat megteremtése nem igényelt sok fáradságot. Ez egy pillanat alatt megvolt, hiszen, ahogy fentebb említettük, nehéz ellenállni egy ilyen karizmatikus és szórakoztató embernek, mint Eric Martin. A szünetekben végig a saját költségén viccelődve szórakoztatta a közönséget, és főleg nem tudta megúszni a összecsukható olvasószemüvegének használatára röpködő beszólásokat. Eric szemöldöke nem bírta feltartóztatni az izzadságcseppeket! A fehér reflektorfény megkövetelte a maga árát, és a férfi szó szerint fürdött a verejtékben a koncert alatt. De Eric ezt már rég megszokta. A gondot gyakran úgy fejezte ki, hogy hosszan hunyorogva nézett a közönség felé, vagy pislogott. Az izzadsággal vívott harc a szakmája része. Minden sztár adója, aki a reflektorok fényébe kerül.
A koncert második harmadában Eric Martin hangja láthatóan fogyni kezdett. Ezért a vezetődallamokat egyre gyakrabban a közönségre hagyta, amely valóban kitett magáért a támogatásával, és remekül tudta a Mr. Big-dalok szövegét. A beleélő Eric, aki lelkét és szívét valósággal beleöntötte az előadásba, a közel két órányi megszakítás nélküli szórakoztatás után látszólag kimerült, de a mega slágerrel, a To Be With You-val a show végén még egyszer odatett egy csúcspontot, amiért ismét a legnagyobb mértékben a közönség szívből jövő odaadását kell megköszönni a Mr. Big zenéje iránt, amely azon az estén sugárzott a nézőkből.
A koncert után Eric lejött a rajongók közé, aláírásokat osztogatott, és mindenkivel váltott pár szót. A Mr. Big-zene minden szerelmesének kétségkívül álomszerű élmény, Eric pedig a hitelességével és tűzzel teli beleélésével elűzte a hangi kopás sötét felhőit a fellépés záró részében, és bebizonyította, hogy az akusztikus szólókoncertjének meglátogatása 2012-ben is teljes mértékben aktuális.
Képgaléria
