Előadó: Gallagher, Rory
Kiadó: RCA Records
Megjelenés: 1975
Értékelés: 4/5
Az Against The Grain tíz remek dalával Roryt fantasztikus formájában kapjuk el. Az egyszerű ír srác, aki a Taste felbomlása után az azonos című bemutatkozó lemezével olyan félénken állt vissza a lábára, közel öt év magányos kóborlás, a kultikus Irish Tour megjelenése és az Albert Kinggel, a blues-gitár legendájával átélt felejthetetlen kaland után hetedik albumával új mérföldkövet állít saját zenei útján, amely az elkövetkező években a gitáros későbbi diadalainak fontos ugródeszkájának is bizonyult.
De erről kicsit később. Gallagher teljes lendülettel lép be a lemezbe, a Let Me In című kemény rockerszerzeménnyel, amely szépen ellensúlyozza Rory gitárjának jellegzetes hangját Lou Matrin tüzes zongorajátékával. A két ellentét mesteri keverése egyfajta felszabadult hangulatot teremt, amely a lemezen apró megszakításokkal végig érezhető. A hang és a zongora hullámzó viszonyát a Cross Me Off Your List folytatja, ahol az ének és a gitár jókedvű, párhuzamos sétája szépen tükröződik az éles, jazzes szurkálásban. A dalt úgy is érthetjük, mint kemény odamondást a tudatlan tömegnek, amely Roryt előszeretettel nyilvánítja kizárólag blues-gitárossá, miközben túl gyakran hunyja be a szemét a hangi kifejezésmódjának szélessége és a gitáros lírai ambíciói előtt. Kissé egyszerűbben, de kifejezetten erős érzelmi töltettel szólal meg az Ain’t Too Good, a tipikus Gallagher-bluesstandard. A szomorkás, talán kissé túl nyomasztó énekdallamok azonnal a lemez élénk nyitányával ellentétes hatást keltenek. Gallagher nagy stílusban kormányoz ebben a sajátos melankóliában, és a dallamosság megértésének újszerű kamatoztatásával szinte zenekari hangfalat épít.
Félre a csüggedt vádaskodással! Itt van már a Souped-Up Ford, amely cseppet sem barátságos módon rázza le magáról az előző, „kedvetlen” szám minden frusztrációját. Hatalmas blues-rockos varázslat árad ebből a fantasztikus dalból, amely lényegében a gitár könyörtelen leszámolásának és Matrin lelkes pattogásának továbbfejlesztése. A két elem összehangoltan, fej fej mellett száguld végig a számon, megalkuvás nélkül, de elég mozgásvezérléssel, amely a lelkesedés megfékezhetetlen tombolásában is szilárdan felépített zenei szerkezetre támaszkodik. Könnyed, megfoghatatlan hangzás díszíti a Bought & Sold című dalt, ezt a dallamos humorral teli szerzeményt, amely egyik oldalon iróniával, a másikon csípős szarkazmussal ismét ünnepli Gallagher stílusának egyedülállóságát. Ez minden tekintetben szenzációs marad, ráadásul a többnyire inkább ismeretlen szerzők, például a 60-as évek hősei, Sam & Dave, Bo Carter vagy a kevéssé ismert blueslegenda, Huddie Leadbetter, azaz Leadbelly, ötletesen megaranzsált motívumainak köszönhetően. Az utóbbi cowboyos színezetű klasszikusa, az Out On The Western Plain bizonyul a legnagyobb nyereségnek Rory amúgy is színes, etnikai ihletésű gyöngyszemekben gazdag katalógusában.
Rory Gallagher az Against The Grain-nel továbbra is a szigetországi, de nagy valószínűséggel a világ blues-rockjának is egyik legfontosabb eleme marad. Ehhez bizonyára hozzájárult a zenekaron belüli összhang, bizalom és teljes kölcsönös megértés is, amely a Blueprint debütálása óta már a harmadik intenzív működési évébe lépett. A kialakult szilárdság ellenére a gitáros magabiztossága és lendülete mégis sejteni engedi, hogy Gallagher az album megszületésekor még csak az útja elején járt. Az Against The Grain így az akkori idők lelkesedésének és érzelmeinek szép lenyomata.
Felállás
Rory Gallagher: ének, gitár, szájharmonika
Gerry McAvoy: basszusgitár
Lou Martin: billentyűk
Rod de’Ath: dob
Produkció
Rory Gallagher
Számlista
1.Let Me In
2.Cross Me Off Your List
3.Ain’t Too Good
4.Souped-Up Ford
5.Bought And Sold
6.I Take What I Want
7.Lost At Sea
8.All Around Man
9.Out In The Western Plain
10.At The Bottom
Az album hossza: 49.22
