A második pályán Simon Phillipsszel és a Protocollal (2015)

0 18

Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Zágráb / Green Gold Club / Horvátország
A koncert dátuma: 2015. május 11.
Látogatók száma: 400
Jegyár: 16,00 €

A világ egyik legnagyobb és legelismertebb dobosa, Simon Phillips igazi szerzői reneszánszát éli. Miután 2012-ben távozott az art rock nagyjai, a Toto soraiból, újra életre keltette a Protocol nevű zenei projektjét. Két évvel ezelőtt már bejárta Európát a visszatérő „Protocol II” albummal, most pedig a híres dobos az összeszokott csúcsmuzsikus-csapatával összehozta a projekt harmadik felvonását is, és találóan, sokatmondóan „Protocol III” címmel látta el.

A „Second Orbit” névre keresztelt turné Szlovéniát „súrolta”: Simon Phillips és társai legközelebbi állomása az ausztriai Grác és a horvátországi Zágráb volt. Ez utóbbi bizonyult számunkra jóval kényelmesebb célpontnak, már csak az alacsonyabb útiköltség miatt is. A zágrábi Green Gold Club mondén üzletházakkal és szállodákkal teli városrészben található. Különös érzés volt belépni az épületbe, mert mozgólépcsők vittek a koncertterembe. Az ember egy pillanatra azt hihette, hogy véletlenül a ljubljanai City Parkba tévedt.

Simon Phillips (dob), Steve Weingart (billentyűs hangszerek), Andy Timmons (gitár) és Ernst Tibbs (basszusgitár) este fél tíz körül kezdték a koncertet. A terem pont megfelelő méretű volt ahhoz, hogy befogadjon úgy 400 jazz rock fúziót és progresszív rockot kedvelő rajongót, akik szépen megtöltötték a helyet.

A fiúk az egész új albumot, a „Protocol III”-at eljátszották, Simon Phillips pedig megszokott módon három alkalommal is kilépett a színpad elejére, és anekdotákkal, mókás történetekkel szórakoztatta a közönséget gazdag zenei pályafutásából. A veleszületett brit fekete humor most is elkísérte.

A játék pedig isteni. Szavakat sem találni rá. Elképesztő brillancia. Hihetetlen pontosság, érzékenység, finomság és mindenekelőtt tapasztalat. A spontaneitás és a meglepetés elemei, vagyis a váratlan beépítése teljes pompájában ragyogott. Végtelen jazzvariációk galériája, lélegzetelállító szólókkal. Lazaság és könnyedség. A kvartett mérhetetlenül élvezte, remekül érezte magát. Néhány rendkívül nehéz formát tollpihe-könnyedséggel játszottak el. A közönség persze eksztázisban volt, és teli torokból, teli tenyérrel tapsolt viszonzásul. Végig. Remek energia, és szinte a beteljesülés, a kiteljesedés érzése, amely lassan eluralkodott a hallgatón: igen, éppen az a fajta koncertre jöttél el, amely a legtöbbet tudja nyújtani. Mindezt nevetségesen olcsó jegyáron.

Mind a négy muzsikus kiváló. Kivételesek sokoldalúságukban, abban a hangzásban, amely kíséri és építi a színpadi megjelenésüket, és a hangszerét különleges helyre teszi az összképben. Olyan helyre, amely nélkülözhetetlen a Protocol II létezéséhez. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a hangszerek szó szerint hozzánőttek volna a Protocol II kvartett tagjaihoz.  A koncertterem rendkívül pozitív energiájának és rezgéseinek hajtóerejét mind a négy zenei esztétát kísérő évődő, csipkelődő éleslátás adta. Az alig több mint kétórás fellépés alatt ez egy pillanatra sem lankadt. Végig figyelik egymást. Folyamatosan. Közben számtalan fintort vágnak, ezekkel szándékosan ugratják egymást, sőt megpróbálják egymás koncentrációját is megzavarni. Hihetetlen, mennyi lazaságot és szórakozást képes teremteni ez a négy fiú a fül és a szem számára is megterhelő feladatok közepette a showjuk alatt.

A több mint brilliáns, kétórás est csúcspontjának azt a számot tekinthetjük, amelynél Phillips a közönségtől először abszolút csendet követelt. Majdnem a színpad széléig lépett, és a dobverőkkel elkezdte püfölni a padlót. Lassan haladt a dobjai felé a színpad jobb oldalán, és közben püfölés közben minden színpadi tárgyat felhasznált, ami a keze ügyében volt. Így lassan eljutott a dobjaihoz, amelyeket ütőhangszeresként alaposan „végigdobolt”, majd lassan visszavergődött a székéhez, és a nagy fináléban még egy rendkívüli dobszólót tálalt, amelyből kiindulva a kvartett még utoljára teljes erejével kibontakozott a színpadon. A kötelező ráadásban a fiúk még két számot eljátszottak az előző, „Protocol II” albumról, a Moments of Fortune-t és a Wildfire-t.

Simon Phillips és a Protocol e koncertje is egy szempillantás alatt elszállt. Egyszerűen megtörténik, hogy a színpadon egyszerre annyi minden zajlik, ami teljes erővel leköti bármelyik zenehallgatót, hogy a zene csak visz, visz és visz. Elvezet a maga egyedülálló varázslatos világába. Simon Phillips, a zseniális és utolérhetetlen dobvarázsló, valamint három bravúros társa egyedi zenei nyelvén. Zágrábban tehát azon az estén végigálmodtuk az ős-varázslat legédesebb álmait, amelyeket a jazzrockos fúzió élménye nyújthat. Reméljük, Phillips mester a csapatával hamarosan újra a környékünkön jár, mert az előadásai olyan zenei kalandok, amelyekből nem lehet, egyszerűen nem lehet betelni, és amelyeket nem lehet megunni. A zenei tökéletesség élménye.  

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik