Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Graz / P.P.C. / Ausztria
A koncert dátuma: 2015. 10. 25.
Látogatók száma: 400
Jegyár: 27,40€
A Moonspell, a hosszú életű portugál extrém metalosok irigylésre méltó diszkográfiával rendelkeznek, amely a pályafutásuk során sosem ingadozott minőségben, hajtóereje pedig a teljes kifejezésbeli önállóság folyamatos művészi fejlődése. Kiváló színpadi előadókként is számon tartják őket. Nem véletlenül szerepel a zenekar nevében a „varázs” szó.
Idén márciusban a Moonspell kiadta immár 11. stúdióalbumát, nyár közepén a nyári fesztiválfellépések keretében a szlovén Metaldays-en is megfordult, jelenleg pedig az „Extinct” albumot népszerűsítő európai turné második szakaszánál tart. Megbízható melósok, akikre mindig lehet számítani!
Ha a Moonspellben az avantgárd elemek, a gótikus elemekkel átszőtt progresszív metal és a Celtic Frost által egykor réges-régen meghatározott elemek – vagyis a dark metal – meggyőző keverékét keressük, akkor nem kerülhetjük meg a zenekar első számú oszlopát, a banda ikonikus színpadi alakját, a rendkívüli karizmájú énekest, Fernando Ribeirót.
A Moonspellt egy újabb nagy erény is jellemzi. Gazdag diszkográfiájuk során kiadott albumok közül kettő sem hasonlít egymásra. Mindegyiken megőrizték egyedi művészi tartalmukat, merész kísérletezéssel nemcsak zenéjük fejlődési horizontját szélesítették, hanem végig sikerült megtartaniuk a korábbi életmű hitelességét is, amely teljesen egyedi és megismételhetetlen helyet biztosít nekik a metalvilágban.
Röviden: ha a Moonspell a lakóhelyed közelébe téved, bűn lenne kihagyni a koncertjüket. Így érkeztek Grazba is, 2015. 10. 25-én, a koncertestét pedig két előzenekar nyitotta: először a görög Jaded Star, utánuk a francia Dagoba. A Jaded Star fellépését sajnos teljes egészében kihagytuk, mert interjút készítettünk a Moonspell énekesével, Fernando Ribeiróval, a francia Dagobát viszont végignéztük. Modern death groove metal kifejezett dallamos betétekkel! A srácok 40 percen át görnyedtek és patakokban folyt rólük az izzadság, hogy megpróbálják felrázni a szerény számú közönséget, amely az osztrák jellemvonásokhoz híven rendkívül visszafogottan követte a műsort. Csak messziről. Egyetlen ember sem állt teljesen elöl a színpad előtt a koncert alatt, pedig az énekes, Shawter minden erejével azon volt, hogy közelebb csalogasson valakit. A zenekar korrekten bemutatta az új albumot, a „Tales of the Black Down”-t (2015). Szép és magabiztos játék egy 15 éve működő zenekartól, amely azonban semmilyen mélyebb szerzői benyomást nem hagyott maga után. Mintha az egészet már valahol, valamikor alaposan hallottuk és kipróbáltuk volna.
A látogatók zöme mindenesetre kizárólag a Moonspell koncertjére érkezett, bár szerény érdeklődésről volt szó, talán 400 fős tömegről. Elég sok szlovén lélek is megjelent elöl a színpad előtt, ami jó érzés volt. A bevezető alatt a srácok lassan elfoglalták a helyüket. A közönség kiszakadt tompa szendergéséből, a színpadon pedig olyan sűrű volt a köd, hogy vastag szeletekre lehetett volna vágni. Végül megjelent Fernando Ribeiro rendkívül karizmatikus alakja, aki ezúttal nem viselt sisakot a fején, mint az előző turnén. Fernando a nyitó új dalnál és kislemeznél, a Breathe (Until we are no more)-nál fogva egészen a koncert végéig szorosan magához kötötte a közönséget. Mintha maga a kisördög, maga a sátán szállt volna le a Földre. Fantomszerű, sötét sziluett a ködbe burkolózva, összeráncolt homlok, alatta komor tekintet. Mindez a brutális hörgéssel és a jellegzetes színpadi játékkal együtt! Fernando ismét teljes mértékben élvezte a szerepét. A zenekar többi tagjának közreműködését sem szabad figyelmen kívül hagyni. Remek koncertet adtak. Pedro ezúttal csak billentyűzött. Az Alpha Noir (2012) népszerűsítő turnén még váltogatta a gitározást és a billentyűzést.
A zenekar tömegesen mutatta be az „Extinct” albumot. Az új dalok közül, amelyekből a Moonspell összesen 6-ot játszott, különösen jólesett a magasan atmoszferikus, keleties zenekari hangzású Medusalem, a banda pedig néhány kellemes meglepetést is tartogatott a klasszikus repertoárból, hiszen idén ünnepli debütáló albuma, a „Wolfheart” (1995) megjelenésének 20. évfordulóját. Így a várt Alma Mater után, amellyel a srácok lezárták a rendes műsort, és amelyben az egész közönség részt vett, a Vampiria, majd közvetlenül utána az Ataegina is felcsendült. A setlist az új turné összes koncertjén legalább minimálisan változik. A grazi koncertre a zenekar visszaillesztette a repertoárba a Scorpion Flower kislemezt. Ez alkalommal Fernandóhoz duettre csatlakozott a színpadon a Jaded Star énekesnője, Maxi Nil, a zenekar pedig a rendes műsor lezárása előtt, három közönségtag kellően hangos követelésére hosszú idő után ismét felvette a számlistára az új Domina című dalt.
Kiváló setlist, amely egyensúlyban tartotta az új anyagot és a régi dalokat (főleg a „Wolfheart” és az „Irreligious” albumról). Másfél órás hipnózis. Mint az ópium. Engedetlenül erős hallucinogén tabletta. A teliholdas varázs még sokáig Graz fölött ragyogott azután is, hogy elhangzottak a záró Full Moon Madness utolsó hangjai.
A Moonspell kiváló formában van. Nemcsak művészi értelemben, hanem a színpadon is. Annak ellenére, hogy a koncertet gyenge látogatottság jellemezte, mindent beleadtak. És láthatóan élvezték. A részeg fejek anekdotái most sem maradtak el. Az első sorokban alkoholszármazékokkal tele emberek borogatásától kezdve egészen addig, hogy olyan számokat követeltek a zenekartól, amelyeket ugyanazon a koncerten már fél órával korábban eljátszottak. A hangzás jó volt, elöl csak a billentyűk hallatszottak kicsit kevésbé, de a keverőpultnál hátul a nézőtéren nagyon szép hangkép volt. A Moonspell tehát olyan zenekar, amely a maximumot hozza. Maximalisták, akiknek nem idegen a szenvedélyes hozzáállás. Mindenhez, amibe csak belefognak. A bolygón egyedülállóak és megismételhetetlenek maradnak. A grazi koncert a jelenlegi, „Road to Extinction Tour” nevű turnéról pedig ezt több mint megerősítette.
Setlista
MOONSPELL:
1. La Baphomette (Intro)
2. Breathe (Until We Are No More)
3. Extinct
4. Night Eternal
5. Opium
6. Awake!
7. The Last of Us
8. Medusalem
9. Scorpion Flower
10. Malignia
11. Em Nome do Medo
12. Vampiria
13. Ataegina
14. Domina
15. Alma Mater
—ráadás—
16. Everything Invaded
17. The Future Is Dark
18. Full Moon Madness
Képgaléria
