Fellépők: Death Destruction, Amaranthe, Vicious Rumors, HammerFall
Helyszín: Ljubljana / CUK Kino Šiška / Szlovénia
Dátum: 2011. december 3.
A HammerFall az a zenei vállalkozás, amelynek sikerült a megfelelő időben, a megfelelő helyen felbukkannia a színtéren. Akkor, az ’90-es évek második felében, amikor a piac fuldoklott a dallamtalan ordítozás népszerűsítésének zajában és zűrzavarában, ravaszul rádobták a piacra a „Glory To The Brave” (1997) című debütalbumot. És mi mindannyian hálásan, egy csapásra eszünkbe juttunk a metal ősforrását, amelyet az n.w.o.b.h.m.-zenekarok formáltak az Iron Maiden és a Saxon vezetésével, a metal bibliai messiásait, a Judas Priestet, az amerikai klasszikus old school speed metalosok egész falanxát (a Crimson Glorytól és a Liege Lordtól a Metal Churchig stb.), és újra aktuálissá vált a német power metalosokra – Helloween, Rage, Grave Digger, Running Wild stb. – gondolni is. A HammerFall felbukkanásának köszönhetően a bolygó dallamos elvű metalzenekarai egységbe forrtak, és jött az általános heavy metal-revitalizmus igazi inváziója, amely rengeteg új power metal csapatot szült, a régieknek új dacos motivációt adott, vagy akár éves álmukból is felrázta őket, hogy újra működésbe lépjenek. A HammerFall szerepének jelentőségét a kezdeti szakaszban a metalszíntéren ma tehát senki sem vitatja.
Amíg a vas forró volt, gyorsan összekovácsoltak négy albumot, amelyeket ma a klasszikus korszakuknak tekintenek (a 2002-es „Crimson Thunder”-ig bezárólag), és attól fogva nem kellett félni, hogy a nevük valaha megkopna, nemhogy elhalványulna a metalszíntéren. A svéd revitalisták a mai napig összesen nyolc stúdióalbumot adtak ki, a legutóbbit, az „Infected”-et éppen idén tavasszal. Ha a „No Sacrifice, No Victory” (2009) lemezzel két éve még Mariborba jutottak el, most ismét megtalálták az utat a szlovén főváros felé. Összesen immár másodszor jártak itt (először 2005. november 29-én, a finn Stratovariusszal közös turnén).
A HammerFall nagylelkű fiúk. A turnéra behívtak egy fiatal csapatot tapasztalt zenészekből, tulajdonképpen svéd földijeiket Göteborgból, a Death Destructiont, akik idén jelentették meg azonos című stúdiódebütjüket. Bár stílusban öt naprendszernyi távolságra vannak tőlük, mégis. Minek harapni a kézbe, amely etet? Sőt. Ha rájössz, hogy a HammerFall basszusgitárosa, Fredrik Larsson egyúttal a Death Destruction tagja is, innentől már tényleg semmi értelme sincs ilyesmin morfondírozni. A felállás egy fedél alá hozza a stílusban eltérő háttérből érkező tagokat! A már említett Larsson (HammerFall, ezért lépett fel a srác ezen az estén a Kino Šiškában kétszer is), Jimmie Strimell (Dead By April) és Jonas Ekdahl (Evergrey) tulajdonképpen érdekes keveréket művel ezekből a zenei háttérből. Az ének visítós, vagyis „modernista” felfogású, a zenészek határozott képet festenek a színpadon a saját zenei víziójukról, amelyet maguk groove (core) metalnak neveznek. Agresszív, rugalmas, dinamikus, és magas oktánszámú rugózással! Nagyon is kedves bevezető 25 perc mindazoknak, akik azonnal le akarták gyalulni a fejüket!
A program tovább pörgött, hiba nélkül. 15 perc szünet után a svéd–dán szövetség szextettje, az Amaranthe foglalta el a színpadot. Ha a Death Destruction szépen lecsúszott a gyomron, ez az Amaranthéről már nem állítható teljes mértékben. A zenei kísérlet idén szülte meg azonos című debütalbumát, és a színpadon egészen három énekessel mutatkozik be. Női hanggal, „core” férfihanggal és tiszta férfihanggal. Ebben a zenei összevisszaságban egyszer majdnem hajlottam rá, hogy a melodikus death metal címkéjét ragasszam rá, máskor meg a power metal olcsó, jellemhibáktól és karizmahiánytól sem mentes változatát látnám benne. A pontot az „i”-re a zenekar színpadi hitelességének megkérdőjelezhető jellegében a kiabáló légiós, Richard Sjunnesson (The Unsigned, ex-Sonic Syndicate) tette fel, bevállalós frizurával és Manowar-pólóban. Az Amaranthe tehát kemény és meghatározhatatlan csont, amely ezen az estén sok metalos torkán akadt, aki ellátogatott a Kino Šiškába!
Szerencsére a listán ott vannak az amerikai old school speed metal legendás képviselői is San Franciscóból, a Vicious Rumors. A zenekar iránt a HammerFall kifejezetten nagy tisztelettel viseltetik, hiszen épp a Vicious Rumors klasszikus életműve volt az, ami elsőként hatott a HammerFallra is, és idén már egyszer járt Ljubljanában. Ez május második felében volt, amikor saját turnéjuk keretében a friss stúdióalbumot, a „Razorback Killers”-t (2011) mutatták be. A felállás az őszi, HammerFall-lal közös európai turnéig kisebb változáson esett át. Visszatért Thaen Rasmussen gitáros, aki 2005 és 2007 között húzta a húrokat Geoff Thorpe és társai mellett.
A Vicious Rumors, akinek 40 perc koncertrepertoár állt rendelkezésére, minden tiszteletet mellőzve azonnal felmordult és egyenesen odacsapott. A Digital Dictator klasszikussal. Hiába volt maszatos a gitárok hangzása, ez egyáltalán nem zavart, mert a zenekar a színpadon egyenesen legyőzhetetlennek hat. Megöltek minket az Orto barban idén májusban, és megöltek most is a Kino Šiškában. A zenekarnak nagyon jólesett a teltház. Geoff Thorpe az egyik megszólalásban nem felejtett el köszönetet mondani a HammerFallnak, hogy meghívta őket erre a turnéra (Geoff mondatának egy részét idézem: „… a tour of our lifetime…”). Brian Allen énekessel Thorpe a legnagyobb találatot érte el, hiszen a „Razorback Killers”-szel így jutott a legközelebb a Carl Albert-éra varázsához. Allen, aki a héliumos énekes megtestesítője, és magában egyesíti a „halfordos” dallamos sikolyok legmérgezőbb magasságait, amelyek könyörtelenül tépik a fület és az agykérget, ámulatba ejtett az erejével, amely egy pillanatra sem inogott meg ebben a rövid, de édes 40 percben. A robbanékony Larry Howe a dobok mögött, a hajlíthatatlan zenekarvezér, Geoff Thorpe, a gyorsan beilleszkedett visszatérő, Rasmussen, mindez Allen kiváló teljesítményével megfejelve a várt forgatókönyvet hozta. A Vicious Rumors ugyanis jobb zenészek és jobb zenekar, mint a HammerFall. A legautentikusabb atmoszférát teremtették meg, az amerikai metal születésének bölcsőjében. Még a Bay Area thrash metal-éra előtt! Borotvaéles, technikásan igényes, agresszív és a melodikusság megfelelő adagjával ízesítve! Tökéletesen eljátszva. Klasszikusra klasszikus kalapálása, a zenekar elkötelezett rajongóira szabott forgatókönyv, mindössze egy új számmal, a amúgy kiváló Let The Garden Burn-nel, amelyben Geoff Thorpe is, Allennel alkotott romboló duettben, végre alaposan megfeszítette a hangszálait.
Ezen az estén a Vicious Rumors csendes erkölcsi győztesként lépett ki a ringből. Egyszerűen a dacos és hosszú életű hitelességük miatt! Reméljük, hogy a fellépésükkel a lehető legmélyebbre másztak annak a bőre alá, aki a csarnokban az ő koncertjükön találta magát, elsősorban a HammerFallra várva, és addig nem ismerte a zenekart. Ez egy olyan zenekar, amely megérdemel minden támogatást és metalos hűséget, a kiválóságáért, a hitéért és a dacáért. Elevenen megnyúztak minket!
Az est főzászlóvivői, a HammerFall olyan férfiak, akik a nagy lazaság és gondtalanság pedigréjével büszkélkedhetnek. Ami csinálnak, az a vérükben van. És mindig úgy csinálják a dolgokat, ahogy a legjobban tudják. Ezért minden, amibe belefognak, ennyire meggyőző és minőségi. A zsúfolt Kino Šiška félig-meddig hurrikánszerűen köszöntötte a zenekart este fél tizenegykor, amikor az ötös az új, „Infected” album nyitószámával, a Patient Zeróval (a HammerFall zenei prédikációjának mércéjével mérve igen komor darab) rágyújtott. A nyitó eufóriát rögtön utána a vasrepertoár klasszikusa, a Heeding The Call szította fel, és ezekben a pillanatokban az egész terem az első sorokból a keverőpultig és a bejárati ajtóig talpon volt, kezeket magasba emelve! Hihetetlen, mekkora támogatást nyújtanak a rajongók ennek a zenekarnak! Remek volt a kilátás a fiatal, frissen sült metallelkek tengerére, ami nagy reménnyel tölt el a metalhit megszilárdulásával kapcsolatban a szlovén földön! Ez egy olyan koncert, amely a szlovéniai HammerFall-hívek széles ívét összehozta. Azoktól kezdve, akik a zenekart először 1998-ban, a „Legacy Of Kings” turné keretében élvezték a színpadon, egészen a power metal frissen sült zászlóvivőiig!
A setlist pedig kiváló. Konkrétan összeállított, és az öt új szám ellenére a HammerFall-pálya korai albumaira helyezte a hangsúlyt. Különösen a teremben lévő rajongók előtt nyílt meg a mennyország és a paradicsom a földön az új Dia De Los Muertos után, mert ezt a végéig klasszikus követte klasszikusra a HammerFalltól. Különösen kellemesen színesítette a repertoárt a Steel Meets Steel és a Dragon Lies Bleeding, kiváltképp az himnikus Riders On The Storm, a Legacy Of Kings és a Let The Hammer Fall, valamint a rendes rész zárásaként a „Chapter V.” album kiemelkedőbb száma, a The Templar Flame. A közönség és a zenekar együttműködése egyenesen hihetetlen volt, és megerősíti a kino Šiškában az Amon Amarthtal és az In Flamesszel szervezett metalkoncertek nemrégiben elért sikerét. Maga az énekes, Jochim Cans sem győzött csodálkozni ezen, és az egyik ponton azt is mondta, hogy a ljubljanai közönség a legjobb az egész turnén, amilyen a HammerFallnak eddig volt. Hogy ebben mennyi volt a szándékos hergelés és mennyi az igazság, azt persze csak Joachim tudja, de mégis, könnyen elhinném neki ezúttal, ha tényleg komolyan gondolta.
A zenekar pedig teljesen „beolajozott”. Pontus Norgrennel, aki egykor többek között Malmsteen gitártechnikusaként dolgozott, a HammerFall az utóbbi időben telitalálatot ért el, és a kapcsolata az első HammerFall-ikonnal, a magas Oscar Dronjakkal egyenesen fenomenálisan működik a színpadon. Ehhez add hozzá Joachim Cans remek napi formáját, aki Ljubljanában valóban minőségi énekteljesítményt nyújtott, és a teljes repertoárt kivételes szinten csicseregte végig (született frontemberként, aki a közönséget végig szorosan maga mellett tartotta, és önmagában is énekes zenei tehetségként), valamint a Larsson/Johansson ritmusszekció keménységét, és a templomosok győzelme garantált. Anders Johansson, a dobos erődítményével mindenki fölé emelt pódiumon, a könnyebb számoknál mindenféleképpen szórakoztatta magát. Innen volt egy-két késés az átmeneteknél, de a fülnek ez egyáltalán nem fájt. Az egyik számnál Anders úgy színesítette a munkáját, hogy a szájába vett egy dobverőt, és a szabad bal kezének öklével verte a bal oldali ride cintányért.
A zenekar a tömeg eufóriáját külön megjutalmazta azzal, hogy a ráadást a Glory To The Brave klasszikussal nyitotta, amelynél a nép ismét ámulatba esett az egységes zajtól Cans énekrészeinek kíséretében. A koncert végén kevésbé érdekes pillanatot a közhelyes, új és gyorsan elfelejthető One More Time kínált, ezt a benyomást viszont teljesen helyrehozta a várt záróhimnusz, a Hearts On Fire, amely a nagy fináléra még egyszer életre keltette a Kino Šiška egyedülálló metalhangulatát. A hangzás a koncert alatt nagyon jó volt, nem teljesen kiegyensúlyozott (a dobok kissé előre tolakodtak), de nagyon-nagyon kielégítő.
A templomosok diadalmas szlovéniai visszatérése másfél órával és még egy negyeddel (azaz egy óra háromnegyed után) ért véget, és a HammerFall egyik legjobb koncertélményét varázsolta elő, ha nem egyenesen a legjobbat azóta, hogy az elmúlt tíz évben követem a zenekart a színpadon (ami a „beltéri” fellépéseiket illeti). Egyszerűen. Amikor a rajongói hév és a zenekar megjelenése egybeolvad a kémiai kötések egyedülálló összefonódásának varázsában. És amikor a zenekar ezt egyszer megérzi, teljes gőzzel nekifekszik, még ha minden rutinfogással van is kenve! A mostani HammerFall-fellépés azon felejthetetlen metalünnepségek közé tartozott, amilyeneket a jövőben csak kívánni lehet a mi földünkön!
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Nina Grad
HAMMERFALL:
1.Patient Zero
2.Heeding The Call
3.Any Means Necessary
4.B.Y.H.
5.Blood Bound
6.Let’s Get It On
7.Last Man Standing
8.Renegade
9.Always Will Be
10.Dia De Los Muertos
11.Riders Of The Storm
12.Steel Meets Steel
13.Legacy Of Kings
14.Let The Hammer Fall
15.The Dragon Lies Bleeding
16.The Templar Flame
—ráadás—
17.Glory To The Brave
18.One More Time
19.Hearts On Fire
VICIOUS RUMORS:
1.Replicant / Digital Dictator
2.Minute To Kill
3.Murderball
4.Down To The Temple
5.Abandoned
6.Let the Garden Burn
7.Hellraiser
8.Soldiers of the Night
9.Don’t Wait For Me
