Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Orto bar, Ljubljana
A koncert dátuma: 2013. szeptember 26.
Jegyár: 5 €
Az ősszel az ország számos koncerthelye kinyit, köztük természetesen a kultikus ljubljanai Orto bar is, amely tavaly óta a Kadilnica of Death sorozat keretében hosszabb szünet után újra befogadja a metalos közönséget. A Kadilnica of Death igazából csak ezen a csütörtökön lép a második évadába a Mephistophelian, a Nephrolith és a Teleport koncertjével, múlt csütörtökön viszont a Grablovičeva remegett a frissen alakult ljubljanai doomos lányok, a Mist hatalmas riffjei alatt, valamint a szintén ljubljanai heavy metal fenevad, a Dr. Evil keze nyomán.
Ha teljesen őszinte vagyok, elég szkeptikusan caplattam fel kilenckor az Orto emeletére, de egyáltalán nem azért, mintha a gyengébbik nem zeneileg nem érné fel a férfi metalos kollégáit. Az olyan zenekarok, mint a Castle, a Jex Thoth és a Blood Ceremony, bizonyítják, hogy a doom női arccal még végzetesebb, baljóslatúbb és főleg szexibb tud lenni, engem viszont az aggasztott, hogy a Mist nem a másik hazai csupa lányos zenekar útját járja-e, amely éveken át kereste a hallgatható hangzását. Csakhogy a ljubljanai ködfátyol, amelyet Nina Spruk (ének), Ema Babošek (gitár), Nina Grizonič (gitár), Neža Pečan (basszus) és Mihaela Žitko (dob) alkot, gyorsan megmutatta, hogy nem viccel, és egy epikusan baljós intro után rögtön belecsapott a Candlemass kultikus klasszikusa, a Nightfall egyik dalába, a Bewitchedbe. A félelem, hogy a lányok valami kvázi szimfonikus, gótikus hangzású szarral tömik majd a fejünket, hamar elszállt: a Mist igazi doomot játszik a Candlemass, a Pentagram, a Black Sabbath és a Cathedral nyomdokain, ráadásul meggyőzően, összeszokottan és súlyosan szóltak. Szinte meg se látszott, hogy ez volt a bemutatkozó koncertjük, nagyobb hibát nem lehetett hallani, a játék kiváló volt, az éneklés meg „tökös”, hehe. A saját anyag nagyon ígéretesen szól, nem hiányoznak belőle sem a jó riffek, sem az átgondolt szólók (ezekkel Nina Grizonič győzött meg, aki a Root A’ Balluttal játszott thrash és a Hellcatsben játszott heavy után már a harmadik műfajban bizonyít), és néhány remekül eljátszott dobrész is akadt, jó volt hallani azt is, hogy nem minden lány csiripel úgy, mint Tarja. Nina ugyanis kissé mélyebb hangjával jól úszott a Bewitched és a záró Pentagram-klasszikus, a Relentless között is. Ha a lányok kitartanak a kijelölt irány mellett, a szlovén metalszíntér az egyik legígéretesebb zenekarral gazdagodott, és a Cold Dew után végre megint van igazi hazai doom metal!
A Mist megérdemelt, mennydörgő tapsa után gyorsan elfoglalták a színpadot a másik „fiatalok”, a Dr. Evil is, akik a zenekar vezére, a korban előrehaladott Milan Krušič ellenére szintén újoncok a hazai metalban. Ha nem tévedek, a zenekarnak, amelyet még Jan Prosen (Dawn Patrol) és Jure Anžiček gitáros, Miha Oblišar basszusgitáros (God Scard, ex-Sweet Sorrow) és Luka Čadež dobos egészít ki, ez még csak a második koncertje. Az összeszokottság ennek ellenére lélegzetelállító, és érződik a hangszeres négyes fiatalsága is, amely féktelen energiájával elárasztotta a színpadot, és ezzel még egy extra töltetet adott a zenének. A riffek Jan és Jure között úgy repkedtek, mint a repeszek, igazán fenomenális főleg Prosen, aki ritmus- és szólógitárosként is kiváló, a dobolásról és a „rakétázásról” pedig Obleey gondoskodott (aki ráadásul bőségesen besegített meggyőző vokálokkal is, amelyek erejüknél fogva szinte „gang” vokálnak hatottak), meg a romboló Čadež, aki a koncert további részében egy torpedóként csapódó szólóblokkot is lenyomott. A fiatalok között meggyőzően kormányzott Krušič, aki szerencsére elhagyta a Lene kosti idejének sok jelmezét, így a zenekar sokkal komolyabbnak hat, a saját dalok is meggyőztek (ha jól tudom, ötöt játszottak), amelyek a Penetrator által kijelölt irányban haladnak tovább, csak sokkal nyersebben és brutálisabban. A hallottak alapján azt kívánnám, hogy a jövőben a saját dalok teljesen kiszorítsák a Lene kosti-számokat, és a végén a dalok ismétlése nélkül, valamint a mindig szuper előadású, de már kissé elkoptatott Diamonds And Rust nélkül is simán meglennénk. A zenekar húsz eljátszott dallal remek formát mutatott, zárásként pedig hadd idézzem az elhunyt Chuck Schuldiner halhatatlan szavait, amelyek mindenkire érvényesek: „Listen to music, not rumors!”
Képgaléria
