Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Zmelkoow
Kiadó: KUD Napačen Planet
Megjelenés: 2016
Játékidő: 41:11
Értékelés: 3.5/5
A Zmelkoow-t mindig is úgy kellett venni, mint egy rendkívül éles eszű és intelligens (ön)paródiát, amely az együttesnek annak szemében, aki ezt nem kapja meg azonnal, többet árt, mint használ. Vagyis a zenekar ezt tudatosan csinálja, belátva, hogy a hólyagos fejűeknél ez hosszú távon némi kárt is okozhat. A banda ezt a tapasztalatot végigélte, és teljesen immunissá vált rá. Ironikus felismerés, de akkor is. Hiszen bizonyos mértékig ez a céljuk eredendő provokativitásukkal, ami a Zmelkoow-t összességében még erősíti, a tagok egóját pedig csak szilárdítja.
Az új albumot hallgatva is egyértelmű, hogy mögötte gazdag tapasztalatú zenészek állnak, akik jó két évtizednyi (és még több) zenei alkotómunka során gyűjtötték be tudásukat, és akik ennél az albumnál jóval érdekesebb kompozíciókat is ki tudtak volna rázni a kisujjukból. Az együttes múltbeli rangja és hírneve miatt azonban, amely mindig bőséges, kézzelfogható „kenyeret és cirkuszt” szállított, a Zmelkoow most is szorgalmasan kitart a bevált, hatásos recept mellett, a saját szerzői víziójánál, aminek köszönhetően a zenekar neve Szlovéniában az évek során általánosan ismertté vált (a Zmelkoow-t végül is mindenki ismeri). Ezekben a körökben érzik magukat a legjobban, mert egyszerűen ők ilyenek, és másképp nem megy.
A „Pionirji divergentnega marketinga” tetőtől talpig a paródia albuma. Határozottan rövidebb, mint elődje, a „Čista jajca?” (2009) – egyébként nálunk a recenzió szerint ez „teljes csőd” volt és ezért a Zmelkoow a megszólításban is (ismét) sokkal hatásosabb. A saját maguk és mások újabb kifigurázásában tükröt tartanak eléd, olyan tükörképpel, amihez nem akarsz hozzászokni, de ami az önirónia végösszegében valóságosabb, mint azt gondolnád. Az évek során a Zmelkoow ennek a mesterségnek nagymesterévé vált. Csak kevesen érnek a nyomukba, vagy a szlovén rocktörténetben csupán hasonlíthatók hozzájuk, hiszen a hallgatóban a maguk módján hasonló érzéseket keltenek (Buldožer, Marko Brecelj, Nula Kelvina, Same Babe, NLP,…). Képzeld el a Zmelkoow lehetőségét, hogy Szlovéniában azzá váljanak, amivé a német nyelvű országokban az Erste Algemeine Verunsicherung lett, csak hát a Zmelkoow-nak, ha általánosan kedvelt akarna lenni a szlovének körében, jóval parasztosabbá kellene válnia, ami egyelőre (szerencsére) még nem történt meg (jó reggelt, Agropop). Az éles eszű, merész és fekete költői retorikájú szövegvilágukban is, a „csillogás és nyomor megrontásáról”, amely az országunk egész területén végigsöpör, és az „emberi civilizáció kivételes és felülmúlhatatlan fejlettségéről” szól, a Zmelkoow megőrzi merészségét és legnagyobb vonzerejét.
A zenekar tizenkét számot hozott össze (tíz is elég lett volna – kettő közülük ugyanis eredeti számok feldolgozása), amelyeket az elmúlt hét évben vettek fel különböző helyszíneken, különböző producerekkel. Opportunista módon, de akkor is. Tipikus szlovén önfenntartási ösztön ez, ha igazi rockerről van szó! A „boldogulj egyedül, ahogy tudsz és tudsz” szellemében (vagy legyél Tanja Žagar). Ebben a tekintetben az album műfajilag bájosan divergens, a Zmelkoow pedig elemző szemmel megőrzi a nonkonformista alternatívrockos attitűd saját, magasan intellektuális higiénikus frakcióját. A zenekar az új anyag előadásában megint nem működhet hibátlanul. Goga ezért továbbra is bosszantóan fárasztó és igényesen csípős morgolódó marad, a hangszereknek divergensen kell szólniuk, az alkalmankénti fúsok néha egyenesen megrendeltek. Mindez biztosítja az együttes felismerhető karizmájának megőrzését, és a Zmelkoow-nál az az érzésed, hogy minden szabad. Hát minden.
A Zmelkoow olyan humorral áll elő, amit igazán csak az a generáció ért, amelyhez az együttes tartozik. Ebből a szempontból ijesztő felismerés, hogy ez a nemzedék az együttessel együtt zárja le a rock’n’roll korszakát. Az új album humora sem hidalja át a generációs különbségeket, és csak a harmincas évei közepén járóknak és náluk idősebbeknek marad közel.
A Zmelkoow zeneileg banális marad, szinte bizarrul banális. Szent egyszerűséget követnek, ügyesen navigálva a számos műfaji kihívás között. A reggae/SKA, a funk, a blues, a kabaréchanson elemei, ismét ügyesen beépülnek a punkos rock’n’roll attitűd kiindulási energiájába, amely ezen elemek között időnként már-már mindenütt álcázottá is válik. Néha túl hosszúak a dalok (a nyitó Mama koka, a záró „rosszcsont” Pesnik v elementu), ahol érezni, hogy egy kis önkontroll a vörös fonal megtartásában jót tenne. A Pussy revolucija felépítése ellen még a mai Pero Lovšin sem tiltakozna. Hogy ne ragozzam. A Zmelkoow visszatér a szent vallomásos egyszerűség alapnyelvéhez, amihez a közönségük hozzászokott, és ami (az általánosan ismert) kifejezésmódjukhoz, főleg az elődön végzett kísérletezéshez képest, jobban is illik.
Zmelkoow – Mama koka (hivatalos videó):
Felállás
Goga Sedmak – ének, gitár
Žare Pavletič – basszusgitár
Aleš Koščak – dob
Anuša Podgornik – fuvola, billentyűk, vokál
Iztok Cergol – harmonika, szaxofon, hegedű, mandolin
Aleksandra Čermelj – ének a 11. számban
Eva Brajkovič – ének a 11. számban
Rok Škarabot – ütőhangszerek a 8. számban
Produkció
Andrea Flego, Gaber Radojević, Jan Baruca, Mitja Cerkvenik & Samuel Simonović
Számlista
1. Mama koka (4:14)
2. Polna Luna (3:08)
3. Zlata ribica (2:53)
4. Čik pavza in mala potreba (ogledalo) (3:05)
5. Nočem bit DJ (3:47)
6. Pussy revolucija (2:47)
7. Kaj nam fali? (3:22)
8. Konec sveta (3:10)
9. Resnica o titaniku (3:14)
10. Dandanes (3:24)
11. Zavese plešejo (3:36)
12. Pesnik v elementu (4:45)
