A Child Abuse egy új hangzás hírnökeként (2010)
Helyszín: Klub Gromka, Ljubljana
A koncert dátuma: 2010. 01. 03.
Látogatók száma: 0
Metelkova újra meg újra olyan zenei kalandokkal lát el minket, amelyek mindennek mondhatók, csak hétköznapinak nem: meglehetősen szokatlanok, és koncertlátogatóként pont ezeknek a pillanatoknak örülök a legjobban. Ezúttal Brooklynból érkezett hozzánk néhány különös, kísérletező rockerfazon, akik nem elégednek meg azzal, hogy a bevett zenei forrásokból kölcsönözgetnek, hanem a rockzenéhez a saját megközelítésüket is próbálják kitenyészteni, ami van, akinek jobban, van, akinek kevésbé jön be. Én az első táborba tartozom, mert mindig valami másféle hangzást keresek, nem a már hallott dolgok másolatát, hanem a saját identitás megteremtésének kísérletét.
A Child Abuse kétségkívül az újhangzású kutatók közé tartozik, hiszen alig van olyan dolog, amit ne mernének beleszőni a dalaikba. A közönség is nyitott volt a vállalkozásaikra, mert a hangulat még mindig ünnepi volt, és az emberek többnyire jókedvűek voltak. Remélem, az amerikaiakat nem zavarta meg, hogy egy-két ember „fuck off”-ot kiabált, de ez jó szándékból jött, mert Szlovéniában többnyire fordított elv érvényesül: pontosan az ellenkezőjét mondod annak, amit valójában gondolsz. Azt hiszem azonban, hogy az amerikaiak a hangulatból ki tudták olvasni, hogy csak viccről van szó, és valójában senki sem akarta elzavarni őket. Mindenesetre a srácok már az elejétől fogva, annak ellenére, hogy az európai turnéjuk első estéjéről volt szó, tudtára adták mindenkinek, hogy velük nem lesz tréfa: úgy száguldottak át a hangokon, mint egy TGV, és lenyűgöző mennyiségű technikai tudást mutattak. A folytatásban sem lazítottak, folyamatosan agresszív és vad zenével bombáztak minket, ami azonban közel sem volt kaotikus, hiszen a zaj és a sebesség alatt nagy adag szervezettség és szerzői képesség rejlik.
Hangzásban sokban emlékeztetett a horvát sorstársaikra a szónikus rakéták gyártásában, a Tigrova Mast nevű zenekarra, azzal a kivétellel, hogy a Tigrova Mast kísérletező rockjába több punkot kevernek, míg a Child Abuse sokkal inkább a metálelemekkel foglalkozik, konkrétan a grindcore-ral, ami különösen a sikoltós ének és az extrém technikás részek során szembetűnő, ahol mini Casio billentyűk és súlyos basszushang váltja a gitárfűrészelést. A hatás viszont pontosan ugyanaz, egy szemernyivel sem kevesebb tesztoszteronnal, mintha gitárokat hallanál. Brutális, nyers és őrült, ahogy egy grindcore-hoz illik. A Child Abuse-nál azonban nem csak erről van szó. Ezeket a metálelemeket jazz, progresszív rock és ki tudja, még mi minden színezi, a végén pedig már csak a fejedet vakargathatod, és azon tűnődsz, mit is hallgattál pontosan. Ha azt mondanám, hogy progresszív zenét játszanak, nem tévednék nagyot, de aki a hetvenes évek hangzásával rokonságot keres náluk, nem fog sokat találni, legfeljebb a King Crimson (konkrétan a Red-korszak) felé kacsintgatnak olykor, de itt inkább valamiféle vágyról van szó, hogy kitörjenek a zenei korlátok közül. A srácok egyszerűen a progresszív zene jövőjének hullámán lovagolnak.
Az amerikaiak tényleg lenyűgöznek, pedig csak egy órát játszottak, de ebben az egy órában többet mutatnak, mint sok zenekar három óra alatt. Technikailag kivételes, kompozíciós szempontból tökéletes, és még mindig elég tér marad az improvizációnak, hogy a dalok szabadabban lélegezhessenek. Hangzásban tényleg különlegesek: a basszus hangja rendkívül erős és nehéz tud lenni, de meglehetősen jazzes is. A basszusgitáros és a billentyűs is rengeteg effektet használ, amelyeket a lábával vezérel, így apró tengernyi hangzáskombináció tárul elénk. Első pillantásra a billentyűs mulatságosan fest, mert egy mini Casio szintetizátor mögé bújik, ami inkább gyerekzsúrra való, mint koncertre, de olyan démoni hangokat csal ki belőle, és Luke Calzonetti annyira ért hozzá, hogy el sem hiszed, mi mindenre képes egy ilyen apró felületen. A hangzásképet egy remek dobos zárja, aki a metálosabb és a rockosabb, jazzesebb trükkjeivel is levett a lábamról. A srácok igazi világklasszis zenészek, és semmit sem bíznak a véletlenre.
A Child Abuse túllép azoknak a műfajoknak a paraméterein, amelyeket az alkotásaiba von, és saját keverékeket hoz létre, amelyekről nehéz lenne azt állítani, hogy nem haladóak, hiszen folyamatosan a tipikus minták és a bevett sztenderdek lerombolására törekednek. A gromkai koncertjükkel engem és valószínűleg sok mást is, aki jelen volt az eseményen, meggyőztek a küldetésükről. Ezek azok a zenekarok, amelyek megtestesítik a progresszív zene szellemét, és manapság tényleg az a helyzet, hogy általában kisebb helyszíneken találkozhatunk velük, ahogy most is.
Fotók: Rok Podgrajšek
Setlista
1. Hold This 2. Bebe 3. Cut ‘n’ Run 4. OP Zone 5. Financial Burden 6. Froze 7. Wrong Hole 8. Violent Utopia I 9. I Hate Me
Képgaléria

















