Szerző: Urban Bolta
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Velike Malence (Brežice) / Szlovénia
A koncert dátuma: 2011. 08. 19.
Látogatók száma: 1000
Jegyár: ingyenes belépés
Gyorsan körbeért az év, és ahogy a hagyomány megköveteli, a tavasz utáni igazi nyár utolsó hónapjának harmadik hétvégéjén Brežice mellett, Velike Malencében ismét megrendezték az MK Škorpijonov szervezésében zajló motoros találkozót. A helyszín már magában is csábító: az esemény a Krka jobb partján zajlik, egy kőhajításnyira attól a ponttól, ahol a folyó a Száva vizébe torkollik, így a jó hangulat miatt tényleg nem kell aggódni. A kétnapos rendezvény színes rockzenei kínálattal várta a közönséget: az első napon egy ZZ Top- és egy AC/DC-tribute-zenekar lépett fel, a második napra pedig a Doctor Doctor, a Mary Rose és a Divlje Jagode társaságában ígérkezett mulatság.
A szép napsütéses idő és a 30 °C feletti hőmérséklet jó látogatottságot jósolt a szombat estére. A „tett színhelyére” érkezve már látszott, hogy a parkoló alaposan megtelt motoros és négykerekű vasparipákkal. A levegőben benzingőz, bőrdzsekik, csevapcsicsa és hektoliternyi sör illata terjengett – szóval igazi, lélekkel és szívvel csinált motoros találkozó, ahogy kell. A kellemes hangulatot az este folyamán a környékről érkező, egyre gyülekező tömeg fokozta, mielőtt a zenéé lett a főszerep.
Elsőként a (a frontember kiejtéséből ítélve) tengermelléki Doctor Doctor lépett színpadra. A srácok akusztikus köntösben vettek végig a könnyedebb country rock legnagyobb slágerein: az egyórás műsorban a Lynyrd Skynyrd (Sweet Home Alabama), az Eagles (Take It Easy), Neil Young (Heart of Gold) számait és egy csomó más, hangulatos örökzöldet játszottak el. A fülünket helyenként bántotta a kvartett összeszokatlansága, ami azzal magyarázható, hogy a zenekar teljesen amatőr szinten működik, nagyobb célok nélkül. A fellépést a Počasna salva (Zabranjeno Pušenje) című számmal zárták, majd leléptek a színpadról, és kinyitották a megérdemelt sörüket.
Ezután a hard rockos Mary Rose következett. A postojnai fiúk behúzott kézifékkel álltak színpadra, mivel egészségügyi okokból lemondta a fellépést Eki Alilovski, az első számú gitáros és a legendás formáció egyetlen eredeti tagja, a helyére pedig a szakállt még alig növesztő Matic Marentič ugrott be, a Črna Gradnja gitárosa. A zenei igényeket nem túl magasra tévő közönség és a „öt perccel tizenkettő előtti” csere fényében kell értelmezni a postojnaiak teljes műsorát. A közismert rockos ugrálós számok kiszorították a repertoárból a saját anyagot, a nép Tina Turner, a Judas Priest, a Deep Purple, a Whitesnake és más hasonlóan fűszerezett indulók hallatán élvezte az estét. Matic gitáros reménynek bizonyult, aki a tehetségét jól kamatoztatva a jövőben még felhívhatja magára a figyelmet, a többiek zenei képességeiről viszont kár is szót vesztegetni. Žanil Tataj – Žak ismét bebizonyította, hogy kiváló énekes: alkalmazkodik a különböző helyzetekhez, a hangterjedelem nem okoz neki gondot – a rockkörökben nem ok nélkül becsülik nagyra. A jó egy órán át tartó örökzöld feldolgozás-parádé megfelelő munkahőmérsékletre melegítette a jelenlévőket, a pluszpontokat viszont én szívesebben osztom majd valamelyik klubkoncerten, amikor saját zenéjükkel állnak ki, amelyet igazán nem kell szégyellniük.
A Divlje jagode a Szabadkán, egy nappal korábban adott koncert után érkezett Brežicére, amely Sead Lipovača – „Zele” szavai szerint annyira lenyűgözte őket, hogy háromszor tértek vissza a színpadra. A sikeres útravaló miatt a Jagode előző napi lendülettel, remek hangulatban lépett színpadra, ami a profi hozzáállással együtt elég volt egy kellemes estéhez a jugó rock legendáival.
A Jagode rögtön az elején teljes gőzzel nyomta! Mivel a fiatalok és az öregek még szanaszét lézengtek a területen, amikor a zenekar színpadra lépett, a Motori slágerrel kezdtek, és így csalták a tömeget a színpad elé. Marko Osmanović frontember ismét „csak” a morzsákat szedegette a színpad bal oldalán, Zele vehemensen pózolt középen, a főnöktől jobbra az örökzöld basszusgitáros, Zlatah Čehić „Čeha” játszott, hátul a dobok mögött Nasko Budimlić ült, egészen jobbra pedig a zenekar legfrissebb szerzeménye, az akadémiai végzettségű billentyűs, Damjan Deurić állt. Épp Deurić varázslatos billentyűérintései, a hammondorgona-hangzással a fellépés során tovább gazdagították a hangképet, és több mint üdvözlendő színt hoztak – az utóbbi években ugyanis a Jagode általában kvartettként járt Szlovéniába koncertezni, vagyis billentyűs nélkül.
A koncert az elvárásoknak megfelelően zajlott – kiszámíthatóan. Az első részben Zele és társai fiatalabb anyaggal, a Dobro došla ljubavi, a Kiša pada és a Piši mi című számokkal készültek, majd elengedték a kéziféket, és a közismertté vált Sve iz inata és Autoštop című dalokkal kezdtek kacsintgatni pályafutásuk aranykora felé. Marko Osmanović rendkívül jó kedvében volt, mert Lipovača a szokásosnál több mozgásteret hagyott neki a közönséggel való kapcsolattartásban. A jó napi viszony Osmanović és Lipovača között legnagyobb bizonyítéka a Turški marš volt. A hosszú instrumentális bevezető, a gitár és a billentyűk hangzásbeli játéka Zele virtuóz „kiélésébe” csapott át a gitár nyakán, miközben a főnök még Osmanović hozzájárulását is megengedte – gyakran előfordul ugyanis, hogy Zele a minimumra veszi Osmanović gitárjának hangerejét, és így gondoskodik róla, hogy egy technikailag igényes szám alatt csak ő álljon a reflektorfényben.
A folytatásban a Jagode egy akusztikus Krivo je more verzióval örvendeztetett meg minket, az érzelmileg intenzív perceket a Ne želiš kraj és a Zauvijek Tvoj című dalokkal folytatták, majd a „heepes” Marijával zárták a főműsort. Hosszabb szünet következett két sztriptíztáncos fellépésével és egymással való játékukkal, ami az egész este messze legsűrűbben megtelt első sorait eredményezte. Hát igen, ezúttal nem a zene mint olyan állt előtérben, hanem a társaság, a szórakozás és a baráti kötelékek erősítése.
Egy jó órányi közbeeső program után a Divlje Jagode visszatért, és az első részhez még egy fél órás műsort tett hozzá, a névadó, azonos című debütalbumról (1978) származó Divlje Jagode bemutatkozó dallal kezdve, de hard rockos változatban, éles gitárvonalakkal (vagyis inkább a „Konji” albumon (1988) hallhatóhoz hasonlóan). A középső részében a srácok erősen széthúzták a számot, és teljesen szabadon, a hangszereiken át öntötték ki a lelküket egy hosszú jamben a hetvenes évek zenei példaképeik, például a Grand Funk Railroad vagy a Deep Purple stílusában. A vasparipákhoz való visszatérés a nap legvártabb számával, a Motorival hirtelen lefelé fordította a fellépés görbéjét; a Divlje Jagode igazán terjedelmes zenei katalógusa mellett nem értem, miért kell megismételni egy már eljátszott számot. Kivitelezés és játékidő szempontjából a fellépés minden dicséretet megérdemel, csak a dalok ismétlése hagyott keserű szájízt. Sajnos Zele nem döntött úgy, hogy vendégül hívja Žanil Tajaj énekest (a „Sto Vijekova” albumon (1997) énekelt), aki dallamos hangjával Osmanović tisztátalan, kissé rekedtes hangjához képest minden bizonnyal üdvözlendő színfolt lett volna.
Az este kellemes társaságban gyorsan elszaladt, a jó szervezés és az otthonos hangulat pedig arra hív minket, hogy talán még egyszer részt vegyünk ezen az évente megrendezett eseményen!
Fotók: Aleš Podbrežnik
Setlista
1. Motori 2. Dobro došla ljubavi 3. Kiša pada 4. Piši mi 5. Sve iz inata 6. Autoštop 7. Shayla 8. Turški marš 9. Kap po kap 10. Ciganka 11. Krivo je more 12. Ne želiš kraj 13. Zauvijek tvoj 14. Marija —– szünet —– 15. Divlje jagode 16. Motori 17. Šampioni 18. Kap po kap
Képgaléria
